Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-113

476 113. országos ülés 1911 márczius 3-án, pénteken. meglegyen, mint ma van meg. Ma rá vagyunk utalva a bank mérlegeire és nyilvános kimutatásaira, de azok az intimitások, a melyek a bank életében folynak, csak a kormánybiztosnak és esetleg egy parlamenti bizottságnak ellenőrzésével volnának tisztára kiderithetők. Ebben az irányban tehát magam részéről is fokozottabb intézkedéseket kívánnék, a melyek az államnak és a kormánynak ingereneziáját a bank életére nagyobb mértékben biztosithatnák. Hiszen a modern bank életében már abban az irányban is vannak vitatkozások, vájjon a bank vezetésénél a kormányzó állásokkal azt az óriási magaslatra való helyezést stb., a melylyel fényt is és más befolyást is akarnak biztosítani, egészen helyes-e ilyen alakban megtartani. A német banknál is érvényesülnek már bizonyos törekvések arra nézve, hogy magát a bankvezetést le kell szállítani egyszerűen a bankigazgatás technikai méreteire, ellenben az állam befolyását azután — a mint emiitettem — nagyobb mérvűvé kell tenni. Ha pl. a mi bankszervezetünkben a dualizálást fokozottabb mértékben akarnók keresztülvinni, akkor a részvénytársaság elnökét és alelnökét a két állam részvényesei közül felváltva lehetne választani, egyszer az egyik állam részvényesei közül az elnököt és a másik állam részvényesei közül az alelnököt, másszor fordítva, ezek azután a közgyűlésen együttesen elnökölnének, a határozatok mind a két állam nyelvén publikáltatnának, az indítványok mind a két állam nyelvén felolvastatnának (Helyeslés balfélöl.) és ez által a dualizálás is jobban volna keresztül vive a szervezetben, mint ha ezt csak a bankkormányzói és alkormányzói állások betöltésével akarnók keresztülvinni. Magának a bank életének inkább bankszerű vezetése azután igagatókra és aligazgatókra lenne bizva, a kik annak üzletszerűségét teljesen biztosítanák. Ezek azok, a miket itt a hitelpolitikával kapcsolatban bátor voltam röviden megjegyezni. Most még csak néhány megjegyzésre vagyok bátor szorítkozni, mert én sem akarom túlzottan igénybe venni a t. képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az előbb érintettem a jelzálogüzletnek áthelyezését az országba. Azt gondolom, ez nem talál visszhangra, mert nem szabad visszhangra találnia, hiszen itt ki lett fejezve az, hogy nem szabad változtatnunk rajta. Polónyi Géza: Ukáz ! Holló Lajos : E szerint tehát a jelzálog-hitelintézet ott fog maradni. De hogy továbbra is feltüntessem az aránytalanságot, — hiszen más czélja a felszólalásoknak most már nem is lehet — bátor vagyok még rámutatni arra, hogy a bank életében és működésében vannak más olyan önálló szervek, a melyeket a paritás kedvéért át lehetne helyezni Magyarországra a bank működésének minden veszélyeztetése nélkül. Pl. a bankjegy előállítása olyan egészen különálló művelet, a melyet egy teljesen különálló osztálya a banknak intéz, hogy ha mi kissé súlyt helyeznénk &xvfr, hogy a dualizálást közelebb hozzuk a valósághoz és ne legyen meg ez az óriási aránytalanság a bank működésében és életében, akkor a bankjegyelőállitást intéző osztályt, a mely sok munkást foglalkoztat, a mi nagy költségekkel jár, mert évenként millión felüli kiadásokat okoz, mondom, ezt az osztályt át lehetne helyezni Magyarországba, hogy némileg parallizálva legyen a két államban a közös bank működése, esetleg át lehetne helyezni a számvitelt vagy más üzletágakat, a melyeket önállóan ki lehetne szakítani. Vagy talán nem is kiszakítani; mert hiszen ha ezek egyike vagy másika a másik államban működik, azért az ép oly szerves egészét képezi a bank egész működésének. Csak a dualizálás komolysága kedvéért, hogy az ne legyen porhintés, hanem hogy valamelyest megközelítse a valóságot, s hogy azt mondhassam : elismeréssel vagyok, mert ez már igazi dualizálást képez. Ezeken az utakon kellene valamit tenni, hogy Magyarország is a jelzett irányokban a maga igazait elérhesse. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ott van — hogy ez irányban még csak. a banküzlet vezetésében előforduló egy-két kérdésre rámutassak — a leszámítolási üzletnél a banknak az a szokása, a mint azt már az általános vita során többszörösen kiemeltük, hogy a magyarországi tárczára számitolják le a külföldnek, vagyis Ausztria iparvállalatai hitelszükségleteinek a ki. elégitését. Ennek egyszerűen végit kellene vetniMinden államban működő bankintézmény csakis az illető állam területén élő állampolgárok hitelszükségleteinek a kielégítésére szolgálhat, fi gaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar pénzintézet nem arra való, hogy az osztrák hitelkereső közönség hiteligényeit ellássa. Tessék oda fordulni az osztrákoknak az osztrák pénzintézethez. Ott van az Osztrák-Magyar Bank, ott van a bécsi főintézet, ott vannak a fiókintézetek. Egy hatig (a szélsőbaloldalon) : Az inkasszálás ! Holló Lajos : Az ellen nincs kifogás, itt van a zsiróüzlet, a mely megengedi, hogy az osztrák ij>arosok az osztrák fiókintézetekbe küldhessék be zsiro-letétként papírjaikat. De nem erről van szó ; hanem arról, hogy egyenesen a budapesti főintézetbe küldik be j)aj>irjaikat, megterhelik vele a joesti piaczot, a jaesti tárczát és a külföldi iparosok és gyárosok jjapirjaíkat ott helyezik el. Ennek alapszabályszerüleg véget kell vetni. Az államterület képezi azt a határt, a melyen belül az illető intézetnek működnie kell. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy más államterület is leszámítolási üzletet folytathasson itt, azt nem volna helyes megengedni. A mint nem fogadnak el Szerbiából, Németországból vagy más államból papírokat leszámítolás végett, csak mint devizákat, épugy nem szabad, hogy a magyar pénzintézetnél osztrák j>apirokat fogadjanak el. Ez minek nem volna szabad előfordulnia, hogy azokat ott üzletszerüleg leszámitolás tárgyává tehessék. Ez szolgál azután okul arra, hogy hamis kimutatásokkal a nemzet szemére vethessék, hogy a magyar, váltó-