Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-97

40 97. országos ülés Í9H február 9-én, csütörtökön. javaslatot. Azt mondja (olvassa) : »Mindebből azon konklúzióra jutok, hogy az önálló bank nekünk arra, hogy bármikor az önálló vámterületre térhessünk, abszolúte semmi segélyt nem nyújt; hogy az önálló bankra közgazdasági szempontból szükségünk nincs, mert a nélkül is elérhető az, hogy az Osztrák-Magyar Bank a készfizetéseket eszközölje és elérhetjük azt is, ha szükségét látjuk, hogy a kontingens magasabbra emeltessék, de nem szabad nekünk megelégednünk annak megállapításával, hogy ezt elérhetjük, hanem ezt el is kell érnünk«. Ezért jelentette ki — mondja ő — a munkapárt legelső ülésén, a mikor programmját nagy vonásokban kifejtette, hogy »igyekezni fogunk Magyarország érdekeit teljesen kielégíteni, az Osztrák-Magyar vagy közös bankkal, a mennyiben azonban ez lehetetlenné válnék, nem riadunk vissza az önálló bank felállításától sem«. (Zaj a haloldalon. Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : Ma is azt mondjuk ! Halljuk ! Halljuk !) A nagygyűlés tehát kimondja, hogy vagy minden érdeket kielégítünk, vagy az önálló bankra térünk át. A kereskedelemügyi mmister, s azóta gróf Tisza István is kifejtik, hogy egy lényeges, nagy érdekünk a készpénzfizetés. Elismeri gróf Tisza István — természetesen, mert ezt nem is lehet letagadni, — hogy a készpénzfizetést nem hozták, tehát, hogy előállott az az eset, hogy a tett Ígéret alapján az önálló bankot fel kellett volna állítani. (TJgy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ez tényleg így van, mert hiszen minden szót hűen olvastam, és a felolvasott szavakból ezen értelem következik. A pénzügyminister egy további megjegyzését sem hagyhatom szó nélkül, és ez az, hogy ő a készfizetés dolgában teljesen egyetért gróf Tisza István t. barátommal. Azt tartom, hogy nem ért egyet és ezt be fogom bizonyítani azzal, hogy felolvasom a két beszédet és egymás mellé állítom. Azt mondja gróf Tisza István t. barátom, »hogy ez hátrány, hogy baj és kár, hogy nem sikerült ezt az ügyet teljesen befejezni, ezt sohasem vonom kétségbe; ezt elhomályosítani, elmagyarázni vagy kisebbíteni nem szándékozóim, a minister ur pedig kisebbíti, elmagyarázza, elhomályosít ja ezt, a mikor azt mondja .... Polónyi Géza : Hogy többet hozott, mint a mit igért! (Nagy derültség a szélsőbáloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula : .. . a mikor azt mondja, hogy törvényileg biztosítva van a készfizetés. Hát ez nem elhomályositása annak, hogy nincs meghozva 1 (Mozgás jobbfelől.) Azt mondja, hogy a készfizetésekben rejlő lényeg és annak legfőbb czélzata megvalósult. Itt az ellentét megvan. Nem is hiszem, hogy gróf Tisza István t. barátom aláírná mindezen sorokat. (Felkiáltások a balodalon : Mégis egy pártban vannak !) A konklúzióban megvan az egyetértés, az igaz, de az érvelésben és abban, hogy mikép taksálják, mikép magyarázzák ezt a törvényt; hogy vájjon megvan-e a készfizetés, vagy nincs, szükséges-e érte tovább küzdeni, vagy nem : ebben nagy az ellentét. (Helyeslés a baloldalon.) Gróf Tisza István tisztelt barátom egy pár megjegyzésére is kell válaszolnom, ö azt mondta, hogy igazán csak kicsavart észjárással lehet az 5. §-ban valami sérelmeset látni. (Halljuk ! Halljuy! a baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Én magam abban a nézetben vagyok, hogy igenis, van sérelem, de azért én tisztelt barátomnak ebben a kifejezésében magamra nézve semmi sértőt nem láttam. Ez egy, a szónoklat hevében kicsúszott élesebb kifejezés, s én nem is akarom azt hasonló kifejezésekkel viszonozni. (Helyeslés a baloldalon.) Én csak azt a kérést intézem hozzá, a kit nagyrabecsülök és tisztelek, hogy máskor elégedjek meg azzal, hogy megezáfolja az ellenfeleit (Helyeslés a baloldalon.) és hagyja hallgatóira azt, hogy azok maguk formáljanak véleményt az illető eszének járásáról. (Miénk helyeslés, derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen t. barátom olyan erős érvekkel rendelkezik, olyan elsőrangú szónok, hogy ha igaza van, akkor úgyis annyira be tudja bizonyítani, hogy ellenfele téved, hogy ellenfelének elméje esetleg gyenge, hogy bízvást a közvéleményre és a hallgatókra bizhatja a következtetések levonását. Ha pedig nincs igaza, — a mint hogy ebben a kérdésben nincsen igaza (Igaz ! TJgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — akkor hiába mondja ezt, akkor ez csak egy nagy szó, a mely azonban hatást nem kelt. (ügy van ! a baloldalon.) Gróf Tisza István tisztelt barátomnak egyik nagy, objektív érve az 5. §-ban talált sérelmek ellen az, hogy szerinte törvényben alkotmánysértés nem foglaltathatik. (Mozgás a baloldalon.) Azt mondja ő, hogy »Apponyi barátom azon állítása, hogy abban, a mit a kormány alkalmasint a javaslat legnagyobb slágerének tartott, jóformán halomra van döntve mindaz, a min alkotmányunk szilárdsága alapszik ; minden, a mi a másik állammal szemben erkölcsi előnyt és fölényt ad, tarthatatlan. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Tarthatatlan azért, mert törvényben nem lehet alkotmányt sérteni«. És azt mondja gróf Tisza István, hogy minden alkotmányosságnak kardinális alaptétele az, a mit az angol ugy fejez ki, hogy a törvényhozás mindent megtehet, csak azt nem, hogy férfiből asszonyt vagy asszonyból férfit csináljon. Egyáltalában nem oszthatom Tisza István ezen felfogását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sok országban ugy van, hogy törvényeket a bíróság érvénytelenít, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) és pedig azért, mert az illető törvény az alkotmányba ütközik. Ilyen ország pl. Amerika. De elismerem, hogy ez Magyarországra nem talál. Magyarországon az alkotmány nincsen külön törvénykönyvbe foglalva és nem bír nagyobb hatálylyal, mint minden más törvény. Alaki jogsérelmeket tehát Magyarországon tényleg egy törvény nem okozhat, de tartalmánál