Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-110

ílt). országos ülés i!)11 i mára hozni. »'Das Reeht Kroatiens ist, als fréies Königre'ich und nicht als verstossene Sklavin in dieser Monarchie zu leben.<< Horvátország joga ebben a monarchiában, mint szabad királyság és nem mint egy kitagadott rabszolga, élni. »Der feste ! Wille Kroatiens ist auf irgendwelche Weise das | sohandvolle dualistische Joch abzuschütteln, unter | welchem es seit mehr als 40 Jahren blutet und I zugrunde geht.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Horvátország erős akarata, hogy ezt a szégyenteljes dualisztikus igát, a mely alatt már negyven esztendeje vérzik és tönkre megy, lerázza magáról. Utoljára azután Bianchini képviselő azt mondja: »Meine Herren! Helfen ihm auch Sie naeh Ihren Kräften und Sie werden damit einem gcossen civilisatorischen und politischen Werke Ihren Baustein bringen«. Mindenekelőtt szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy a t. ház méltóságának tartozunk mindnyájan annyival, hogy az ilyen támadások- -• nak megfelelő jelzőket itt nem alkalmazzuk és nem bocsátkozunk nyelvöltögetésbe megfelelő mosdatlan szájjal. (Általános helyeslés.) Hogy az osztrák képviselőház az ő saját dolgait milyen módon, milyen tenorban intézi el, hogy a nemzetközi illemszabályokat mennyiben veszi figyelembe, azt most itt kritika tárgyává tenni nem kivánom, mert ez, nézetem szerint, nem is lenne helyes. Nekünk azonban azt a tényt mindenesetre, látnunk kell, hogy Bianchini képviselő, ismerve a törvényes rendelkezéseket, tudva azt, hogy egységes törvényhozás milyen elveket állapított meg, sőt azokra egyenesen reámutatva — de tovább reámutatva arra is, hogy Horvátország mindent el fog követni, hogy ezt a szégyenteljes dualisztikus igát magáról lerázza — ezen czél szolgálatában meggyőzte az osztrák képviselőházat és elfogadtatta ezzel módosítását, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) szemben a javaslat államjogilag korrekté megfogalmazott szövegével és szemben két másik képviselőnek enyhébben stilizált módosításával. Én azt hiszem, a t. képviselőház, helyeseim fogja, hogy én ezt az egy tényt pusztán azzal állapitom meg, hogy nagyobb arezulütés egy nemzetet ilyen támadásnál nem érhet. (Helyeslés.) in 4) Már most, — a múlt alkalommal, a midőn interpellácziómat előterjesztettem, — bár átéreztem annak a horderejét és fontosságát, még sem tudtam, hogy milyen súlyos alakban történt ellenünk a támadás. Felszólalásom után jmrtunk igen t. alelnöke, gróf Batthyány Tivadar, felszólalt volt, és arra kérte a ministerelnök urat, a házszabályokra való hivathozással, hogy tekintettel az ügy fontos voltára, sziyeskedjék a választ lehető sürgősen megadni. Én a magam részéről, minden mellékkörülmény elhagyásával, pusztán az itt felolvasott szavak hatása alatt, újból megismétlem ezt a kérelmet, tisztelettel kérvén a ministerelnök urat, méltóztassék megtett interpellácziómra a választ lehető sürgősen megadni. (Helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. ivÉPvn, NAPLÓ. 1910—1915. v. KÖTET. ebruár 2'i-cn, péntekén. 38§ Gr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Gondolom, helyesnek méltóztatnak elismerni, hogy nem ragaszkodom szorosan a formához, a mikor nem várom be azt, hogy a t. képviselő ur interpellácziójára a formaszerű feleletet megadhatom, minthogy ez a házszabályok szerint csak a holnapi napon történhetnék meg, hanem már most nyilatkozom ez ügyben. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, mostani felszólalásom sürgősségét indokolja az. hogy meg kell világitanom ezt a kérdést, a mely okvetlenül kell hogy bennünket érdekeljen, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Halljak! Halljuk!) és kell hogy az mielőbb tisztáztassék. (Helyeslés.) E tekintetben van szerencsém csak annyit megjegyezni, hogy a midőn a t. képviselő ur interpelláczióját megtette, igyekeztem megállapitani a tényállást és e végből rögtön hivatalosan azzal a kérdéssel fordultam az osztrák ministerelnökhöz, illetőleg azt a felvilágosítást kértem tőle, hogy a szóban lévő dolog hogyan történhetett meg és miben áll az, mert hiszen az osztrák kormány törvényjavaslatában teljesen helyes közjogi kifejezéseket használt és ezek az osztrák Reichsratban egy módositvány utján mégis oly formát öltöttek, a melyet szó nélkül hagyni nem lehet. (Általános helyeslés.) Erre nézve a következő felvilágosítást nyertem az osztrák miniszterelnöktől. Először is, hogy a módositvány elfogadása tévedés folytán történt, mert abban a pillanatban, a mikor arról a Reichsratban szavaztak, igazán nem tudta senki, hogy milyen módositványra történik a szavazás. Ez különben mellékes; én az osztrák parlamenttel — a mint a t. képviselő ur is helyesen mondotta, hogy nem teszi — semmiféle vitatkozásba nem bocsátkozom és nem vitatkozom egyes képviselőkkel sem, (Általános helyeslés.) nekem csak az osztrák kormánynyal van dolgom és attól azt a megnyugtató választ nyertem, hogy ők, t. i. az osztrák kormány, mint ilyen, az urakházában az eredeti szövegnek helyreállítását fogják képviselni, (Általános helyeslés.) bizton remélik is, hogy ezt keresztül is fogják vinni. (Általános helyeslés.) és ezen az utón, visszakerülvén az ügy az osztrák képviselőházhoz, ott is a teljes reparáczió meg fog történni. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Minthogy napirendelőtti felszólalás határozat tárgya nem lehet, napirend szerint következik az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. J50, 163) részletes tárgyalása. Következik a 83. czikk. Szólásra ki következik í Zlinszky István jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton : T. képviselőház! Mielőtt rövid felszólalásom keretében ... Elnök : Kénytelen vagyok a t. képviselő urat félbeszakítani, mert ugy tudom, hogy a 83. czikk még nem volt felolvasva. Azonnal átadom a szót 49