Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-109

10$). országos üíés 1911 február É3-án

} csütörtökön. 377 valóari a szegénységnek tudatlanságára és arra spekuláltak, hogy itt ebben a parlamentben nincs képviselete sem a munkáselemnek sem a szegénységnek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak ilyen parlamentben leket ilyen brutális dolgot elkövetni, hogy most nemcsak elejtik önök a 1180 milliós kontingenst, . . . (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mikosevits Kanut: Nincs miért csóválni a fejét! (Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Tessék felszólalni! Tessék beszélni és nem közbeszólni ! Elnök csenget.) Polónyi Géza: Nem tudom, mi baja van a képviselő urnak; nem értem a közbeszólásait. Megtörténik velem többször, t. ház, . . . Hock János: ö maga sem érti! Mikosevits Kanut: Nem öntől kérünk ez irányban felvilágosítást! (Mozgás és zaj a szélsőhaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: . . . hogy nem értem a közbeszólásnak sem czélját. sem szavait . . . (Mozgás jobbjelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : . . . s igy aztán gyakran megesik, hogy nem tudok rá reflektálni. Hiszen alkalma lesz a t. képviselő urnak reflektálni azokra, a miket mondok és ha nem osztja nézetemet, azt meg is czáfolhatja. Megtörténik tehát az, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a 10 és 20 koronás bankjegyek kibocsátására nézve 180 millió koronában megállapított maximális kontingenst oldja fel, s nemcsak a törvényhozástól vonja el jövendőben az összeg megállapítását, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon') hanem ad libitum a bank és a két kormány közt való megállapodástól függővé téve acl jogot a banknak annyi 10 és 20 koronás bankjegy kibocsátására, a mennyi neki jól esik és lesz egy parlament, a mely nem tudja, hogy ezen legfontosabb valuta eszközéből mennyi lesz hát kibocsátva. Ha volt valaha törvényhozás, a mely megérdemli a korholást és a közvélemény részéről a bizalmatlanságot, ebből az okból érdemli ez a törvényhozás, ha belemegy abba, hogy ilyen kis bankjegyeket, a melyek a történelem tanúsága szerint számtalan szegény exisztencziát tettek tönkre, képes ugy szélnek ereszteni, hogy azt se tudjuk, hogy mennyi lehet kibocsátva. Természetesen elejti ez a törvényjavaslat a 400 millió erejéig teljes érczfedezethez kötött bankjegykibocsátása kérdését is és ezentúl a bank a saját érczfedezete alapján két és félszeres összegben bocsáthat ki ilyen 10—20 koronás bankjegyeket. Elejti ez a törvényjavaslat azt az eddigi czifra intézkedését az 1899 : XXXIV. t.-czikkünknek, a mely szerint ugyanis, a jn-ofesszorok talán álmélkodni fognak rajta, volt nekünk egy típusunk, 20 millió erejéig kibocsátott 10 koronás bankjegy, a melynek törvényszerinti fedezete 5 koronás ezüst volt. Egy aranyvalutás államban a fedezetet - a törvény 5 koronás ezüstben, tehát váltópénzben RÉrVH. NAPLÓ. 1910 1915. Y. KÖTET. állapitotta meg. Csak karakterisztikám gyanánt emlitem fel, hogy a mi banktudósaink milyen banktörvényt alkottak. Hogyha valaki elmondja egy külföldi embernek, az el nem hiszi, hogy ilyen törvényhozás is létezhetett, a mely 20 millió koronára nézve épen kis bankjegynél váltópénzt jelölt ki törvényes kötelezettséggel fedezetül. És most már kérem Hieronymi Károly mélyen t. barátomat és kereskedelemügyi minister urat, vegye magát már egyszer észre, hogy nemcsak kurrans képezte a bank érczfedezetét, hogy tévedés volt azt hinni, mert hiszen, hogy egyebet ne mondjak, 20 millió korona erejéig nem is volt neki szabad más érczfedezetét fentartani, mint az 5 koronás ezüstöt. Ha méltóztatnak figyelemmel lenni arra, hogy micsoda nagy dolog az, a mit a banknak ajándékoz a képviselőház, és hogy tulajdonképen mit kapunk, Ivagy egyáltalában kapunk-e érte valamit, mert tudjuk, hogy itt az adómentes kontingens is a jelen javaslat szerint fel lesz emelve 400 millióról 600 millióra, a mely rendelkezés azonban tulajdonképen nem egyéb, mint az adómentes kontingensnek indirekt utón való felemelése, mert ezentúl a 400 millió helyett, a pénzügyminister ur hozzájárulásától függővé téve, kibocsáthat a bank a 400 millió érezfedezet alapján 1000 millió ilyen értékű, 10—20 koronás bankjegyeket, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ez tehát 600 millióval szaporítása a bankjegykontingensnek az eddigi állapottal szemben, tehát az adómentes kontingensnek 600 millióval többnek kell lenni, mint hogyha 5 milliót számítanak, mert 5%-os kamatot tartozik a bank fizetni a jegyadó alá eső összegek után, tehát gyenge 30 millió korona az, a mit az állam a banknak ezen a czimen ajándékoz, a nélkül hogy én ebben a törvényjavaslatban látnám, hogy ezért micsoda rekompenzácziót kapunk. Mert a 200 milliós emelésnél látok egy számítást, vagy képzelek magamnak egy számítást. (Ralijuk ! Halljuk ! balfelöl.) Annak a 200 milliónak a felemelése t. i. megint 10 milliócskát jelent. Ha már most figyelembe veszem, hogy itt 30 millió ajándékról van szó, és hogy ezzel szemben, részben a nyereségből való jutalékunk emelkedése, részben a szelvényes pótadóban valamely összeg az állam számára visszatérül, szívesen megyek el odáig, hogy itt az állam javára eső nyereségjutalék-emelkedést az adóval együtt számítsam, mert mondom, ha kétharmadrészre veszem is, a mi nagyon liberálisan van számítva, akkor is tiszta dolog, hogy itt a bank javára 10 millió korona ajándékról van szó évenkint, a nélkül, hogy a képviselőház tudná, hogy annak fejében a bank micsoda rekompenzácziót adott. Mert a részesedési arány emelése az eddigi particzipálással szemben csak a 10 millió rekompenzácziójára van felvéve. Hanem, hogy ezért a bankjegyszaporitásért mit kap a nemzet és mit fizet érte a bank, senki erről nem tud, senki erre felvilágosítást nem kap. Mit gondol a mélyen t. pénzügyminister ur és a t. többség, hogy az ellenzék, a mely foglalkozik 48