Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-108

MÚ 108. országos ülés Í9Í1 jon a szankczió alkalmazható-e vagy som? (Helyeslés bal/elöl) Csak eszmetársulás kapcsán említem fel, hogy a javaslat általános indokolásában annak támogatására, hogy az önálló bankra való áttérés miért nem időszerű, az is felemlittetett, hogy a kamatlábpolitikában emelkedő irányzatot tapasztalunk. Az indokolásnak ez az állítása ez idő szerint csak egy be nem teljesedett jóslatnak mondható, a mikor már látjuk, hogy a kamatlábpolitikában nem emelkedő, hanem ellenkezőleg, leszálló, csökkenő irányzatot tapasztalunk. T. képviselőház! Van a t. többség tagjai között nem egy, és azt hiszem lelkében mindenki azokhoz tartozik, a kik ugy gondolkoznak, mint pl. Hantos Elemér t. képviselőtársam egyik legutóbb megjelent czikkében irja és nagy sajnálkozással mondja ki, hogy az önálló jegybank, a mely a magyar állami függetlenség egyik attribútuma, immár lehetetlenné vált. Elveszett önöknek a magatartása folytán az önálló bank felállításának lehetősége, de érezték mindnyájan, a mikor velünk ebben a kérdésben harczba szálltak, hogy mégis valamit hozni kell helyette, és hozták is a készfizetés igéretét és ezen javaslatban az ígéretnek az imént jellemzett beváltását. Vagyis az én meggyőződésem szerint hozták a semmit, vagy legalább olyan rendelkezést, a mely a mi érdekeink megoltalmazására semmi uj értéket nem tartalmaz. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! De azt mondják, hogy a mi már tényleg teljesítve van a bank részéről, az itt most már intézményesen, jogi biztosítékokkal van körülsánczolva, hogy a mi megvolt, az meg is maradjon. Meg kell azonban vallanom, hogy a bank itt elsősorban a saját érdekeinek biztosítására érvényesítette az ő valutapolitikáját, az ő kötelezettségének szankcziója pedig a legjobb esetben nem egyéb egy foszlékony illúziónál, a mivel — megengedem, teljes jóhiszeműséggel — oly nagyra vannak. Ez a jogi kötelezés azonban a legtökéletesebb lex imperfecta, a szankcziónak jogi értéktelensége miatt. És ezt nevezik önök, t. többség, intézményes biztosítéknak. Azt is mondják, hogy a mi valutánknak állandósága a módosított bankaktának a paritásra vonatkozó szigora folytán tulajdonképen jobban biztosítja érdekeinket, mint magának a készfizetésnek törvénybeiktatása. Ez volna tehát az a több, a mit a t. pénzügyminister ur szerint hoztak, az a több, a mely meghaladja az ország szine előtt a választóknak és a trónbeszódben ós a válaszfeliratban tett Ígéretet. Azonban azt mondják, hogy ez azért több, mert hiszen expressis verbis törvénybeli kötelezettséggel is készfizetőnek kimondott bankoknál is előfordul a váltóárfolyamoknak egy bizonyos ingadozása, ha nem is hosszabb, de rövidebb ideig tartó oszczillácziója, a szerint, a mint ez a kereslet és a. kínálat törvényei szerint alakul. február 22-én, szerdán. Es itt egy nagyon sajátságos körülinényfé bukkanunk, a mely nagyon élénken jellemzi a t. többségnek és a kormánynak e kérdésben elfoglalt álláspontját. A fizetési mérleg teóriája egyenesen azt hirdetné, hogy a váltóárfolyam párín csak akkor van, ha a vámkülföld irányában fennálló tartozások és követelések egymást kiegyenlítik, és ha a váltók iránti kereslet a kínálattal, megfelelő összhangban és egyensúlyban áll. És már most, t. ház, a fizetési mérleg teóriájának épen ezen tételével, törvényével szemben most azt látjuk, hogy ezzel az intézkedéssel beront ennek a szentnek, sérthetetlennek, változhatatlannak hirdetett teóriának területére a törvényjavaslat, a mikor annak örök törvényei daczára csinálja ezt a törvényes, úgynevezett intézményes, meggyőződésünk szerint azonban semmi gyakorlati érzékre nem valló és semmi jogi nóvumot nem képező rendelkezést. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És miért találom én ezt különösnek ? Azért, mert a mikor leküzdhetetlen akadályként állítják fel az önálló bank megvalósításával szemben a fizetési mérlegnek elméletét, íme most egy egyszerű kellemes látszat kedvéért ama bizonyos bátor kézzel egyszerűen félretolják ennek az egész elméletnek minden akadályozó úgynevezett törvényét. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az én meggyőződésem és azért a módosított árszabályok I. czikkét kielégítőnek nem tartom, s azt el nem fogadom, hanem hozzájárulok Eöldes Béla t. barátom, Holló Lajos és Polónyi Géza t. képviselőtársaim határozati javaslataihoz. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Zlinszky István jegyző: Kovács János! (Halljuh! Halljuk!) Kovács János: T. képviselőház! (Halljuk ! HalljuJc!) Az Osztrák-Magyar Bank módosított alapszabályainak T. czikke tekintetében hozzájárulok az előttem szólott Holló Lajos, grőf Batthyány Tivadar, Bakonyi Samu és Lovászy Márton t. képviselőtársaim által felhozott érvekhez és részemről sem fogadom el az I. czikket, elsősorban azért, mert én sem tartom kielégítőnek azt a mértéket, a melyben a közös bank ugy a kereskedelmi, mint a nagyés kisipari és mezőgazdasági hitelszükségletek kielégítéséről gondoskodik. (Helyeslés a szélsbbaloldalon.) Mindnyájan tudjuk, hogy a kereskedelmi hitel az, a melynek kielégítéséről az OsztrákMagyar Bank a legelsősorban és aránylag legjobban gondoskodik; azután sorban következik a nagyipar kielégítése és legvégül a kisipar és a mezőgazdaság, a mely utóbbi már igazán a mostohagyermek szerejjét játszsza, s a melynek hitelkielégitéséről az Osztrák-Magyar Bank egyáltalán nem gondoskodik. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.)