Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. 27 a munkapárt soraiból hangzottak felénk, hogy ez idő szerint az önálló banknak egyetlen akadálya csak a czélszerűségi kérdés. Ebből nem tudok mást következtetni, mint azt, hogy a politikai akadály megszűnt, az igen t. kormán}Tiak módjában volt ö felsége aggodalmait eloszlatni, a mihez én szerencsét kivánok. Akkor azután nem tudom, miért nem akarják megengedni nekünk, hogy mi az önálló bankot követeljük. Hiszen, miután a mi nézetünk szerint ez felel meg az ország érdekeinek és miután legyőzhetetlen akadály nincs, nem teljesitenők kötelességünket, ha az önálló bank felállítását nem követeinők. (Helyeslés balfelől.) Hogy az önálló bank felállításának gazdasági akadályai nincsenek, ezt felesleges bizonyítgatnom, mert erre nézve, Istennek hála, a ház t. tagjai között nézeteltérés nincs. Most következik az a kérdés, vájjon az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmazza-e a készfizetést vagy legalább biztosítja-e annak felvételét és így megfelel-e annak a programmnak, a melylyel a t. kormány és pártja a választóközönség elé lépett. Azt hiszem, hogy azok után, a mik nemcsak erről az oldalról hangzottak el, hanem a túloldalról is, különösen gróf Tisza István beszéde után, nem maradt fenn kétség arra nézve, hogy a javaslat nemcsak nem hozza, de nem is biztosítja a készfizetéseket. Azt hiszem, legfeljebb csak igen kevesek között lehet nézeteltérés arra nézve, hogy ez a készfizetés igen fontos dolog reánk nézve. Ennek előnyeit épen gróf Tisza István képviselőtársunk hangoztatta a túloldalon. Vannak azonban a munkapárt t. tagjai közt olyanok, a kik más nézeten vannak. Pl. báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam szerint a készfizetés semmiféle fontossággal nem bir. Azt mondja, hogy az Osztrák-Magyar Bank most is készfizető, mert hiszen a kinek tetszik, az a bankjegyet most is beválthatja aranjTa. Hantos Elemér képviselő ur pedig azt mondja, hogy mi már tulaj donképen benne vagyunk a készfizetésben ; ez a javaslat, a melyet itt tárgyalunk, a készfizetés in optima forma. Nem tudom megmagyarázni, hogy ilyen ellentétes nézetek hogy uralkodhatnak ugyanazon párt kebelében a nélkül, hogy ennek azután megfelelő következményei lennének. Antal Géza képviselő ur már valamivel szelídebb húrokat penget. 0 elismeri, hogy a kötelező készfizetés presztízs és pedig nemcsak Magyarország, hanem a monarchia presztízse. Azonban azt mondja, hogy ez a készfizetés hasonlít azokhoz a házasfelekhez, a kik még nem kötöttek egymással házasságot, csak ez a különbség tehát a készfizetés kérdésében a között, a mit mi követelünk és a közt, a mivel ők meg vannak elégedve. Ne vegye rossz néven Antal Géza t. képviselőtársam, ha én csodálkozom azon, hogy o mint teológiai tanár olyan csekély különbséget lát abban, hogy azok a házasfelek házasfelek-e vagy pedig nem. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint a hasonlat az ő szempontjából meglehetősen ügyetlen, mert én részemről magam sem állítom, hogy nagyobb különbség lenne a mostani készfizetés és a kötelező készfizetés közt, mint a mely van a vad és a törvényes házasság közt. Azonban én azt hiszem, hogy a kötelező készfizetések fontosságát, sőt szükségességét nem lehet kétségbevonni, mert nem igen találnánk olyan hitelezőt, a ki beleegyezne abba, hogy adósa csak szívességből fizessen, de arra ne legyen kötelezve, mert hát hogyha azután az adósnak egyszer eszébe jut és nem fizet 1 A kötelező készfizetés, nézetem szerint, bizalom kérdése, ez az, a mi egyedül képes a mi fizetőképességünk iránt a külföldön bizalmat felkelteni. (Helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Mindaddig, mig mi nem vagyunk készfizető állam, mindaddig a külföldön kellő bizalomra nem fogunk találni. (Ugy van ! balfelől.) Valamelyik munkapárti képviselő ur, talán Hegedüs Lóránt hivatkozott a legközelebb felvett kölcsön fényes eredményeire, a hol 500 millióra 14,000 milliót jegyeztek a külföldön és azt mondta, hogy ennek a magyarázata az, hogy a külföld látta ebből a javaslatból, hogy mi tudjuk és akarjuk is biztosítani a készfiizetést. Először is én alig hiszem, hogy a külföld valami nagy súlyt fektetne egy törvényjavaslatra, a mely még nem is törvény, de ha megalkottatik, akkor is csak 1917-ig fog tartani, azok az adóssági ezimletek pedig örök életűek lesznek. Az én nézetem szerint ennek a 14 ezer milliónak igen természetes magyarázata van és ez a magyarázat az, hogy a készfizetés benne van magában az adóssági kötvényben, mert az nem pusztán csak koronára szól, hanem márkára, frankra és shillingre is, tehát az a hitelező biztosítva van arra nézve, hogy bármi történjék a mi koronánkkal, ő meg fogja kapni a maga pénzét és pedig pengő aranyban, vagy megfelelő papirospénzben. Hogy a külföld milyen nagy súlyt fektet arra, hogy aranyról szól-e egy czimlet, vagy papirosról, erre csak egy igen rövid adatot említek fel. 1890.-ben aranyjáradék volt külföldön 81-23%, bent pedig, nem Magyarországon csupán, hanem Magyarországon és Ausztriában 18-78%, mig ellenben a papirjáradék volt csak 3-48% külföldön és 96-52% Magyarországon és Ausztriában. A másik kérdés ezen javaslattal kapcsolatban vonatkozik arra a sokat emlegetett 5. §-ra. Én ezzel a szakaszszal tüzetesebben foglalkozni nem kivánok. Először azért, mert nézetem szerint ez is kellőképen fel van minden oldalról derítve, de meg ezzel, azt hiszem, ez a képviselőház a részletes vita során még tüzetesebben fog foglalkozni. Azonban röviden meg akarok jegyezni annyit, hogy ha ez a javaslat nem is tartalmazza talán azokat a súlyos alkotmányjogi veszedelmeket, a melyeket ezen az oldalon látnak benne, de annyi bizonyos, hogy ez egy nóvum a magyar alkotmányban, ellenkezik annak szellemével és hagyományaival, tehát csakis nagyon fontos politikai érdekek igazol4*