Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-107
107. országos ülés Í9Ü február 21-én, kedden. 321 és lehetetlenség az ország érdekében, mint ezt ki fogom mutatni — a tárgyalási módnak az a neme, a melyet a mélyen t. elnök ur kétségtelenül tiszteletreméltó szándéktól indíttatva javasolt. (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) Hogy a helyzettel tisztában legyünk, nem szükséges egyebet tennünk,mint elolvasni a törvényjavaslat czimét, a melyből — a mint Bakonyi Samu igen t. képviselőtársam előttem szólva ezt már fejtegette — nyomban meg méltóztatnak győződni arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak czime, az, hogy (olvassa): »Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezésérők, nem azt tartalmazza, hogy a bankszabadalom vagy az érmeszerződés »némely szakaszainak« módositásáról (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mit egy novelláris törvény tartalmaz, hanem a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadott törvényjavaslat, az egész szabadalomnak és az egész érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbítását rendeli. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a törvényjavaslatot méltóztattak a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha tehát engem akár elnöki diszkreczionális jog alapján, akár többségi hatalmi szóval bárki megakar fosztani attól,hogyén ennek a szabadalommeghosszabbításnak minden rendelkező részletéhez — nem fogom ezt tenni, de jogom lenne hozzá — hozzá szólhassak, az az én képviselői szólásszabadságomtól foszt meg engemet (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj johbfelől.) és lehetetlenné akarja rámnézve tenni azt, hogy képviselői kötelességemet gyakorolhassam. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) T. képviselőház! Én mindebből abszolúte semmiféle konzekveneziát le nem vonok. Mint pártonkívüli, egyedül álló képviselő, ezt nem is tehetem. A pártoktól függ majd azután ezzel a tendencziával a jogot ug}' érvényesíteni, liogy a képviselőház biztosítsa a képviselőknek azt a jogát, hogy kötelességeiket híven teljesíthessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De méltóztassanak megengedni, a mit a múlt alkalommal már voltam bátor röviden jelezni, hogy egy szerződés maga, a melyről itt szó van, soha a világon semmiféle törvényhozási teremben novellának nem tekintethetett. Igenis lehet módosítani egy fennálló, hatályban lévő törvénynek némely rendelkezéseit ujabb törvénynyel, s ezt nevezzük novelláris törvényhozásnak. B. Madarassy-Beck Gyula: Hát az egy szakaszos törvény ? . . . Polónyi Géza: Hiszen épen arról beszélek, hogy azt lehet módosítani. Arról van most szó, hogy egy szerződés magában véve sohasem novella; sohasem képezheti novelláris intézkedés tárgyát, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert a szerződés maga, mint ilyen, KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. V. KÖTET, nem törvény, hanem a törvénynek egy mellékletét képező beczikkelyezett okirat. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Még inkább áll ez a dolog akkor, ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy az a szerződés a maga összes intézkedéseiben már le is járt. S én most a jogászokhoz, különösen az igazságügyminister úrhoz fordulok azon tiszteletteljes kérelemmel, hogy méltóztassanak nekem megmondani : lehetségesnek tartják-e az urak* azt, hogy egy lejárt, tehát hatályban nem lévő szerződést reaktiválni lehessen a nélkül, hogy annak szakaszai, annak czikkelyei a szerződésből magából kitűnjenek és a törvénybe befoglaltassanak ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez egyszerű jogi lehetetlenség, mert ha önök eg3* szerződést ugy akarnak érvénybe léjrtetni, hogy annak csak bizonyos szakaszait méltóztatnak tárgyalni, akkor tisztelettel kérdem, hol lesz az a törvényes rendelkezés, a mely ezen hatályon kivül helyezett szerződést a maga egészében beczikkelyezettnek mutatja meg a bíró számára 1 (Felkiáltások a. jobboldalon : Az 1. %-ba.n.) Bakonyi Samu : önöknek kell azt indítványozni ! Polónyi Géza : Az 1. §-ban csak a módosíttatni javasolt czikkek foglaltatnak és pedig az akkori állapot szerint ez még talán plauzibilis módon is javasoltatott, mert akkor, midőn ez a törvényjavaslat benyujtatott, még fennállott ez a szerződés, időközben azonban ez a szerződés lejárt ; (Felkiáltások jobbjelM: Privilégium és nem. szerződés !) lejárt összes rendelkezéseivel. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Es erre a pontra vonatkozólag egy rendkívül értékes és az egész általános vitánál magasabban kiemelkedő mozzanatra vagyok bátor a t. ház szives figyelmét felkérni és ez a mélyen t. elnök urnak a múlt ülések egyikén -tett kategorikus, korrekt, teljesen közjogunknak megfelelő nyilatkozata volt. Azzal a tendencziával szemben t. i., a melyet Bakonyi Samu t. képviselőtársunk már itt jelzett, hogy a ministerelnök ur — nem tudom ellenőrizni mennyire authentikusan, menynyire nem — tényleg valamennyi hirlap közlése szerint annak a felfogásnak adott kifejezést, hogy a kormánynak ideiglenes intézkedései okából ez a szerződés hatályát fentartotta és csak akkor kerülne hatályon kivül, ha a ház külön határozattal hatályon kivül helyezné, a mi nem jelentene egyebet, mint az osztrák 14. § becsempészését; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) ezzel szemben a mélyen tisztelt elnök ur a múlt ülés alkalmából azt a rendkívül értékes és ennél a kérdésnél teljesen döntő nyilatkozatot tette, — a naplóban mindenesetre lesz nyoma — hogy természetesen az I. § azon rendelkezése helyébe, a mely szerint azt mondja, hogy »érvénybenlevő vagy lejáró szabadalma«, mindenesetre a megfelelő szöveg lesz teendő ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ott t. i., a hol azt mondja az 1. §, hogy »az Osztrák-Magyar Bank érvényben levő alapszabályainak* (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 41
