Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-106

106. országos ülés Í9Í1 február 20-én, hétfőn. 307 adja minden egyes hallgatója szivébe, mindannyian magyar emberek vagyunk, és ne görbüljön meg senkinek a haja szála azért, hogy ezt vagy a másik elvet vallja. Ilyenformán is fejeztük be az egész programmbeszédet és az emberek azután megígérték, hogy a legnagyobb csendben és nyugalomban fognak maradni. Délután két órakor a másik párt vonult oda programmbeszédet tartani. Megjegyzem, hogy a mi programmbeszédünk alatt sem egy csendőr, sem bármilyen közigazgatási tisztviselő jelen nem volt. A másik párt részéről öt szolgabiró jelent meg a programmbeszédre. Két főszolgabíró, név szerint Pécsy László mátészalkai, Jékey Sándor fehérgyarmati, három szolgabiró, névszerint Kállay Szabolcs fehérgyarmati, Szuhányi, a ki Jékey főszolgabírónak unokaöccse, vagyis testvérének a fia és ugyancsak fehérgyarmati szolgabiró, továbbá Dienes Dezső mátészalkai szolgabiró, tehát öt szolgabiró és nyolcz csendőr volt jelen. A szemtanuk állítása szerint, a kiket megkérdeztem — nem akarok semmi mást mondani, sem hozzá nem teszek, sem el nem veszek belőle, a mit a szemtanuk mondtak, felelősség engem nem terhel, de azért igenis terhel, hogy csak azt mondom, a mit egybehangzóan szemtanuk és pedig szavahihető szemtanuk állítottak. (Felkiáltások a jobboldalon: Szalválja magát!) Én az ország szine előtt súlyt helyezek arra, hogy még a valótlanság árnyékát se mondjam. Tehát kötelességem megmondani, hogy mi az, a mit személyes tapasztalásból és mi az, a mit hallomásból tudok. Arra azonban súlyt helyezek, hogy szavahihető tanuk egybehangzó vallomását fogom előadni. E szavahihető tanuk ugy adják elő a dolgot, hogy a Jékey-pártnak megengedték, hogy a községháza elől beszélhessen. Szüllő Géza : Milyen párti 1 Kovács Gyula: Kossutb-párti. (Zaj a jobboldalon.) Nem a Kossuth-pártot akarom itt okolni, ne méltóztassanak félreérteni, én a közigazgatásnak visszaéléseit akarom bemutatni. (Helyeslés a baloldalon.) A másik párt a községházáról tartotta meg programmbeszédet, a mely a mi párthiveinket felizgatta ugyan, de a mint mondtam, értelmes, rendes, szóértő magyar emberek. Húsz lépés távolságra álltak a másik párttól, a mikor a Jármypártról valaki azt kiáltotta, éljen Jármy. erre valaki visszakiáltott: Éljen Szúnyog, mire ezt az embert egy idegen községbeli kocsis fejbeverte a zászlóruddäl, mert azt kiáltotta : Éljen Szúnyog ! Dulakodás támadt, ez a két ember dulakodott a zászlóért. Erre állítólag a csendőrök lerohantak és akkor történt a csendőrlövés. A csendőrlövés egyik ember lába között ment át és egy másik békésen áldogáló embernek a lábát találta és csontot tört az orvos állítása szerint. Áz orvos Jármy-párti, tehát azt hiszem elfogadják ezt a megállapítást hitelesnek. Nagyon veszélyesen megvan ez az ember sebesülve ; a nyomorultnak négy apró gyermeke van, és a sebesültet az orvos rendeletére azonnal a kórházba kellett szállítani. Ezen nincs mit mosolyogni. (Zaj. Halljuk

I Halljuk!) Gróf Batthyány Pál: Lelketlenség, a ki ilye nen mosolyog ! Kovács Gyula: A két ember közül, a kik a zászló körül dulakodtak, a Szunyog-párti embernek a karját átszúrta egy csendőr, a másik kezével a csendőr szuronyát megfogta és segítségére siettek ugyanott levő fiai. Megmondhatom a neveket és pedig idősebb Madarasi Károly volt az, a ki a csendőrnek a szuronyát megfogta és fiai, Madarasi István és Madarasi Lajos rohantak az apjuk segítségére. Az egyik fiu el is vette a csendőrtől a fegyvert. (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Gróf Batthyány Pál: Hát az apját se védelmezze ? Azt sem szabad már % (Zaj. Elnök csenget.) Kovács Gyula : Kérem, én itt az igazságot mondom. Mindenki levonhatja belőle magának a konzekvenciákat. A másik fiúnak a karját lőtte el egy szintén közelben álló csendőr ; azt mondják, hogy három lépés távolságról lőtt erre a verekedő fiúra. Tehát majdnem érthetetlen, hogy a mikor egy csendőrt megtámadnak és viaskodnak, akkor lehessen rálőni a nélkül, hogy a csendőr is életveszélyben ne forogna. Szóval, az eredmény az lett, hogy két ember golyó által súlyosan, egy ember fején, kard által súlyosan és kettő, a kit névszerint meg tudok nevezni, és még néhányan, csendőrszurony által megsebesültek. Hogy a nép izgatottságának tulaj donképen mi lehet az oka, arra nézve a következőket vagyok bátor előterjeszteni. Koroly János, Szabó Bálint, ítadványi Gyula győrteleki lakosok átjöttek a Szamoson és az ott lévő fehérgyarmati községbe betértek egy jó barátjukhoz, a kit Kovács Károlynak hivnak. Ehhez a Kovács Károlyhoz két csendőr jött és a fehérgyarmati főszolgabíró rendeletére letartóztatta, illetőleg bekísérte ezt a két embert a főszolgabirósághoz, a hol kitolonczolásra ítélték őket a következő indokolással: Az 1041/1911. sz. végzéssel kitolonczoltattak, még pedig azon indokolással, hogy ki kellett őket utasítani, mert ezen járásban korteskednek, holott mint idegen járásbeli lakosoknak az itteni politikai küzdelmekhez semmi közük nem lehet. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Huszár Károly: Ez a szabadelvüség. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobb felől: A Kossuth-párt csinálta I) Nem a Kossuth-párt tolonczolta ki, hanem a közigazgatás. Kovács Gyula: Ugyanezen végzésnek hátlapjára még a következő van irva (olvassa) : >>Brtesitem a mátészalkai járási főszolgabírót a történtekről és kérem, hogy nevezetteket a választás ideje alatt szemmel tartsák. Győrtelek község főjegyzője Komoróczy pedig magához hivatta ezeket az embereket és azt mondotta nekik: Ha pedig a választás ideje alatt el meritek hagyni a községet, letartóztatlak és lecsukatlak benneteket. 39*