Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-105

105. országos ülés 1911 ft Sándor, b. Ghillány Imre, Giesswem Sándor, Görgey László,Gresskowitz Vilmos, Győrffy Gyula, Hajós Kálmán, Hartner Géza, Hámory László, Hámos Antal, Hegedüs Ijoránt, Hegyi Árpád, Helmeczy József, Heltai Ferencz, Herczegh Ferencz, Herczegh Sándor, Hlatky-Schlichter Lajos, Ilolitscher '.Károly, Ilollaky Attila, Horváth Dezső, Horváth Gyula, Horváth József, Hoványi Géza, Huszár Károly (nagyzorlenczi), Incze Domokos, b. Inczédy Samu, Issekutz Győző, Ivics Sándor. Jakabfjy Elemér, Jakabfjy Ferencz, Jákói Géza, Jármy István, Jeszenszky Ferencz, Jónás Ödön, Juriga Nándor, Justh Ferencz, gr. Jankovich Aladár, Karátson Lajos. gr. Karácsonyi Jenő, Kállay Tamás, Kálmán Gusztáv, gr. Károlyi József, gr. Keglevich Gyula, Keltz Gyula, Kiss Ernő, Kossuth Ferencz, Kovács Gyula, Królopp Hugó, Kuales Godofréd, Kun Béla, Karamata János, Kidozovics Mihály, Latinovits Pál, gr. Lázár István, b. Lévay Lajos, Lévay Mihály, Lukács György, Lukács László, Maczky Emil, Madarász József, Magyar Károly, Manaszy Gyula, Markkot Aladár, Mán Lajos, Márkus József, Melczer László, Mezőssy Béla, Miháli Tivadar, Mikosevits Kanut, Miskolczy Imre, Molnár Viktor. Markavics Milenko. Mazzura László, Milankovics Vukasin, Nadányi Gyula, Nagy Emil, Nagy Ferencz, Nagy József, Návay Lajos, Nehrebeczky György, Nemess Zsigmond, Németh Károly, gr. Niczky Pál, Nyegre László, Neumann Károly, Nikolics Vladimír, Novosel Márk, Okolicsányi László, Okolicsányi-Zsedényi Ede, b. Orosdy Fülöp, Obradovics Pál, b. Ottenfels-Gschwind Ferencz, őrgróf Pallavicini György, Papp/ Elek, Pékár Gyula, Perczel Dezső, Pescha Miklós, Philipp János, b. Podmaniczky Endre, Pop Cs. István, Popovics V. István, Posgay Miklós, Preszly Elemér, Palecsek Iván, Papratovics Ferencz, Paunovics Radivoj, gr. Pejacsevich Tivadar, Petrovics Miklós, Pinterovics Antal, Popovics " Dusán, Popovics Sándor, Radovanovics György, Rakovszky István, Rákosi Viktor, Rednik Gábor, Richter János, Rudnay Alajos, Rudnay Béla, Rudnyánszky György, Reissenberger Gusztáv, Radicsevics Lörincz, Riester Nándor, Sacelláry György, Sándor Pál, Scitovszky Béla, gr. Scherr-Thosz Béla, gr. Semsey László, b. Sennyey Miklós, Serbán Miklós, Simon Elemér, Simonyi-Semadam Sándor, Skrovina Mátyás, Sümegi Vilmos, Schwarcz Lajos, Sekulics Lázár, Spevec Ferencz, Sisics Nándor, Svinderman Balázs, Szabó István (nagyatádi), Szabó István (zámolyi), Szabó János, Szalay László, Szalkay Sándor, Szász Pál, Szepesházy Imre, Szereday Aladár, Székely György, Széll Kálmán, Szilassy Zoltán, Szkicsák Ferencz, b. Sztojanovits Iván, Szuhányi Ferencz Szulyovszky Gusztáv, Szupics Dezső, Szutrély Lipót, Szüllő Géza, Tagányi Sándor, Tallián Béla gr. Teleki Ferencz, gr. Teleki József, gr. Teleki Samu, Thaly Ferencz, gr. Tisza István, gr. Tisza Kálmán, Török Kálmán, Tüdős János, Turkovics Vladimír, Ugron Zoltán, Vajda Sándor, Valentsik Ferencz, Varga Gábor, Várady Zsigmond, Vázsonyi Vilmos, Vertán Endre, Wittmann János, Zakó Milán, - Zboray MiUós, Zdenyák János, Zeyk ébruár 18-án, szombaton. 291 Károly, gr. Zichy István, Zlinszky István, Zsilinszky Mihály, Zbierzchowski Ferencz. Elnök : Ki fogom hirdetni a szavazás eredményét. (Halljuk! Halljuk!) Van magyar- és horvátországi képviselő 450. Elnök nem szavazott; igennel szavazott 66, nemmel szavazott 137, távol volt 246. E szerint a ház 71 szótöbbséggel mellőzte Tóth János képviselő ur indítványát. (Éljenzés jobbfelöl.) Következnek az interjielláeziók. Vermes Zoltán jegyző: Ivánka Imre! Ivánka Imre: T. ház! Minden nemzet fejlődése bizonyos fokán eljut odáig, hogy iparezikkeit, egyáltalában terményeit, kénytelen más államokban elhelyezni, . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Ivánka Imre : . . . mint a hogy műkifejezéssel mondják, piaczot keresni iparczikkei részére. Magyarországot fejlődésében több rendkiviili sajnálatos körülmény visszatartotta, ugy, hogy csak bizonyos irányokban, esak kevéssé tudott iparállammá fejlődni. De gyakran felhangzik a panasz, hogy még azok az iparágak is, a melyek képesek dolgozni, produkálni, sem tudnak piaczot találni, vagyis iparunk mindig szűk határok, az ország határai közé szorítva marad ós a nagy világpiaczon, a nagy külkereskedelemben az Oczeánon tul, nem bir magának piaczot teremteni, nem bir vevőket találni. Az elmúlt kormány kereskedelemügyi, ministerének és jeles államtitkárának legnagyobb érdeme talán az, hogy megérezte azt, a mit más nemzetek már előbb tettek és iparkodott ijaarczikkeinknek tengeren túl is és mindenütt, a hol iparczikkeink egyáltalában eladhatók, piaczot találni. Kossuth kereskedelemügyi ministersége idejében tárgyalásokat kezdett a hamburgi kereskedelmi múzeum levelezőjével, hogy ott azon czikkekből, a melyek képesek a tengeren túl, más nemzetek iparczikkeivel a versenyt felvenni, mintaraktár létesíttessék. Ezek a tárgyalások azonban befejezést nem nyertek, mindössze annyi éretett el, hogy állami támogatás mellett, az illető kereskedelmi levelező, saját lakásán két szobát rendezett be, a hol nem annyira a nagyipar készítményeit, mint inkább a háziipar és a kézi kisipar czikkeit helyezte el. Mindenki, a ki a külkereskedelmet és a világpiaczokat csak kevéssé is ismeri, tudja, hogy Hamburg egyike a legnagyobb külkereskedelmi piaczoknak, hog)^ a tengeren túlról, ugy Délmint Észak-Amerikából oda jönnek a vevők, ott nézik meg az iparczikkeket és bizonyos exportczégek közvetítésével szerzik be szükségleteiket. Ez annyira köztudomású, hogy a nálunk gyakran lenézett és másodrendű államnak deklarált Szerbia is, 150.000 márka költséggel egy mintaraktárt állított iparczikkeíből. Ha Szerbiának megérte ez az összeg azt, hogy ott iparezikkeit bemutassa azoknak a délamerikai és más tengerentúli exportőröknek, akkor valószínűleg a magyar államnak, a mely nemcsak 37*