Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

103. országos ülés 1911 február 16-án, csütörtökön. 219 hogy ez csak papiros-alkotmányosság, hogy kár ezért a drága épületért, a nagy fizetésekért, és azokért az óriási költségekért, mert ez csak arra való, hogy kitörüljék a nemzet szemét egy papiros­alkotmánynyal. (Ugy van I a szélsöbaloldalon.) 45 esztendővel ezelőtt, a mikor a königgrätzi csata befejezése után meg voltak szorulva Bécs­ben, igenis másként beszéltek. Igaz, bogy az akkori pártvezérek is mások voltak, mint a mostani minister urak és igy pirkadt az alkotmányosság hajnala. Akkor, 1866 őszén koronatanácsot tartottak Schönbrunnban és ezen a koronatanácson gróf Beust kimondotta : hát j ól van, látszat szerint adjuk meg ezt az alkotmányos formát Magyar­országnak, ellenben három dolog közösségét fenn kell tartani minden körülmények között, hogy az összmonarchia minden tekintetben kifejezést nyer­jen és ez: a hadsereg közössége, a vámterület közössége és a hitelügy közössége. Az összbirodalmi eszmének a kifejezőjeként tehát kell hogy a had­sereg, a vám- és a hitelügy kérdése mindenkoron közös maradjon. Hát, t. képviselőház, nem a legutóbbi idők­nek vétóját hajtják önök végre, hanem gróf Beustnak 45 esztendővel ezelőtt a koronatanács­ban tett vétóját. Mi 48-as és függetlenségi párt tagjai azonban nem leszünk sohasem követői gróf Beustnak, hanem a nemzet igazait és javát kívánjuk szolgálni és épen azért a gazdasági füg­getlenség utján kivánjuk megerősíteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! Alig mondtam beszédet itt e házban, hogy legégetőbb sebünkről, a magyar ipar nyomorúságáról meg ne emlékeztem volna. És kétségtelenül igaz az, hogy ezen a nyomorúságon egyedül az önálló gazdasági élet, az önálló vám­terület és az önálló jegybank tudna segiteni. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) fisak a napok­ban kaptuk meg, t. képviselőház, a múlt eszten­dőre vonatkozólag a külkereskedelmi forgalmunk­ról szóló kimutatásnak az utolsó számadatait és itt azt látjuk, hogy 1910-ben 1798 millió 034.486 korona értéket hoztak be a múlt esztendőben Magyarországba, tehát szinte nagyobb összeget mint a mennyit Magyarországnak egy egész költség­vetése kitett. És ebből a két milliárdnyi összegből 1362 millió 741.451 korona értéket magából Ausztriából. Hát, t. képviselőház, nem döbbennek meg önök ezen számok hallatára ? (Közbeszólás jobb­felől.) Azt mondja egyik t. képviselőtársam, nem tudom, hogy melyik a t. túloldalon, hogy hát­önök megdöbbennek. Hát akkor miért nem sza­vazza meg az önálló bankot ? Miért nem hive az önálló vámterületnek ? Hiszen ezen az öngyilkos politikán egyedül az önálló vámterület és az önálló jegybank tud segiteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez a kérdés, t. kéjiviselőház, nagyon érdemes arra, hogy ezzel bővebben foglalkozzunk, de majd annak idején a költségvetés tárgyalása alkalmá­val oly megdöbbentő adatokat fogok önök elé tárni, hogy talán önök is magukba fognak szállni. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Azt ne várd! Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Mondtam, hogy az önálló bankot a nemzet vétójával szemben a király vétója lehetetlenné tette. Mondottam, hogy az önök kész­fizetési programmját, a mely királyi programm is volt, megakadályozta a császári vétó. (Ellenmon­dások jobbfelől.) Tallián Béla : Alkotmányos országban királyi programmról nem lehet beszélni. (Helyeslés jobb­felől.) Sümegi Vilmos: Ez tökéletesen igy van, szó­szerint igy van és nagyon örvendenék, ha TaUián Béla t. képviselőtársamnak volna igaza. Hát a készfizetéseket nem vették fel önök a programm­jukba és a trónbeszédben nem volt az benne ? (Zaj.) Tallián Béla : Az nem királyi programm ! (Za]. Elnök többször csenget.) Sümegi Vilmos: Hát a trónbeszédre sem kell már semmit sem adni? (Folytonos zaj. Elnök többször csenget.) Én a mai államforma mellett igen lojális is tudok lenni, de én nem mernék ilyen nyilatkoza­tot tenni, mint Tallián Béla t. képviselőtársam. Én eddig komoly politikai nyilatkozatnak tekin­tettem azt, a mi a trónbeszédben foglaltatik. A trón­beszédet a kormány saját felelősségére szerkeszti és adja át a királynak. (Felkiáltások jobbfelől : Az kormányprogramm!) Igen, a készfizetés minden­esetre olyan programmpontjuk volt, a melyet minden körülmények között meg kellett volna való­sitani. De ezzel a királyi kijelentéssel jött a császári vétó, mert a Christlich-soziale Partei tudta, hogy, a mely pillanatban a készfizetések felvételét ki­mondjuk, emanczipálódunk az osztrák hitel gyám­sága alól, mert Magyarország más országokban olcsóbb hitelhez fog juthatni, mint a bennünket ki­zsaroló Ausztriában, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Mert örömömre szolgál, hogy bármily szaktekin­tély báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselő­társam — sajnálom, hogy nincs itt, de hiszen az ország szine előtt beszélek — a készfizetésekről tett kijelentése sem itt, sem az országban visszhangra nem talált, sőt még saját pártjában sem, mert legnagyobb vezérük, gróf Tisza István, e kérdést már egészen másképen magyarázta. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) E részben mi is gróf Tisza István álláspontját helyeseljük, mert az teljesen fedi az igazságot s a mi álláspontunkat. Nekem különben az a meggyőződésem, hogy bármily szaktekintélyek legyenek is báró Mada­rassy, Hantos Elemér s a többit, képvisalőtársaim, mindegyik a maga bankjában, a hol lombardiroz­nak, kölcsönt adnak, tőzsdeügyleteket kötnek, parczelláznak, stb., de ebből még nem következik, hogy a jegybank ügyéhsz is értenek. Sőt talán nem is egészen elfogulatlanok, mert hiszen állásukból kifolyólag konzervatív felfogásúak s ők megtalál­ták számadásukat az Osztrák-magyar banknál nemcsak 1910-ben és 1911-ben, de még a nagy krizis idején, 1907-ben is, a mikor ők olcsón kap­28*

Next

/
Thumbnails
Contents