Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

216 103. országos ülés 19H /*< idegen tőke szolgaság. Én ezt a kijenlentést csak részben tudom akezeptálni, mert ha pl. idegen tőke folyik be valamely államban és ez az állam azt a tőkét prosperábilisan tudja felhasználni, akkor ez egyáltalában nem jelent szolgaságot, hanem azt, hogy erre a tőkére az illető államnak feltétlenül szüksége van és ezen tőkét az idegen államnak feltétlenül meg is hálálhatja. Ilyen hála kell, hogy kössön bennünket Ausztriához. Azonban, a mi sajnálatos és közgazdasági viszonyaink között épen nem áll meg az a tétel, hogy az idegen tőke, nálunk specziell az osztrák tőke, hasznot hajt, mert hiszen az osztrák tőke nem képvisel egyéb érdeket, mint az osztrák zsebek érdekét. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon helyes az, hogy ha egy adós a hitelezőjével jó viszonyban van, s az is helyes és kell is, hogy az az adós fizetési kötelezettségének eleget tegyen, a mint ez Magyarországon az osztrákokkal Szemben általában meg is szokott történni. De nem szeretném, és senki sem szeretné az oly hitelezőt, a ki nemcsak anyagilag van érdekelve az adósával szemben, de a szájába is néz, és beleavatkozik minden családi és legbensőbb ügyeibe is. Ily állapotban vagyunk mi Ausztriával szemben. Nemcsak hitelezőnk nekünk, de egyenesen arrogálja magának azt, hogy az összes belügyeinkbe, politikai és gazdasági viszonyainkba beavatkozzék, hogy megakadályozza Magyarország önálló gazdasági fejlődését. Ily összeköttetés sem Magyarországra, sem semmiféle államra, nézve hitelezőivel szemben nem kívánatos, hanem ellenkezőleg, egyenesen káros. És ha megvan bizonyos tekintetben a jósága az idegen tőkének, és megvan az az előnye a nagy gazdasági egységnek, a mit mindnyájan hangoztatnak odaát a túlsó oldalon, mégis nagyobb a hátránya annak a szoros kontaktusnak, a miben az osztrák tőke van Magyarország viszonyaival szemben, és a melyben mindenütt csak az osztrák tőkének érdekeit veszik figyelembe és azokat érvényesitik. Hogy még igen röviden foglalkozhassam a készfizetés kérdésével, Jankovich Béla t. képviselőtársamnak egy kijelentésével kell foglalkoznom. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) ö ugyanis azt mondja, hogy már a mostani állapot is tökéletesen készfizetési állapot, igy tünteti fel és álláspontját honorálja Lukács László t. pénzügyminister ur is. Azt hiszem, nem fog megharagudni Kozma Andor t. képviselőtársam, ha a párt hivatalos élczlapjának, a Borsszem Jankónak egy alakját kisajátítom, a Seifensteiner Salamont, a kinek mindig egy anekdota jut az eszébe. Nekem is eszembe jut egy anekdota. A mikor a nemzetiségi buzgóság fellángolt a felvidéken és tót atyánkfiai az ő tót érzésükben magukat megerősítve látták és arra hivatottaknak, hog}^ nagy Tótországot megalapítsák, akkor egy ilyen tót kupaktanács elment a község bírójához, a ki véletlenül magyar ember volt és panaszkodtak, hogy mégsem járja, hogy a mikor a község nagyobb része tótajku, mégis a toronyban az órát magyarul kiáltják Id. A bíró ebruár Í6-án, csütörtökön, hazaküldte az embereket, meggondolási időt kért és másnapra ismét felrendelte a kupaktanácsot, aztán a következő bölcs döntést intézte hozzájuk : Kedves barátaim, tökéletesen igazságtok van, igenis segíteni fogunk a bajon, az őr ezután is magyarul kiáltja ugyan ki az órákat, de tótul fog trombitálni. (Derültség balról.) Tökéletesen igy van a készfizetés felvétele. Mi a készfizetésekből csak a trombitaszót halljuk, és nem is annyira tótul, mint inkább csehül állunk ebben, (ügy van ! a szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) Igy van megvalósítva a készfizetés ebben a javaslatban, igy van a tényleges állapot, a mely állapotnak az Osztrák-magyar bank által való megváltoztatását várja a t. ház, a t. kormány. De nézzük csak meg, vájjon hányféle feltételtől függ a készfizetés megvalósítása. Én. hogy a legilletékesebb forráshoz nyúljak, egyenesen a törvényjavaslatnak indokolását veszem elő. Ez a törvényjavaslati indokolás a készfizetések felvételét, illetőleg a 83% §. felfüggesztésének hatályon kívül helyezését a következő feltételektől feszi függővé : Először is jelentést kell tenni az Osztrák-magyar bank vezetőségének a külföldi pénzviszonyokról és forgalmi viszonyokról; azután az Osztrákmagyar bank közgyűlésének ezt a jelentést elő kell terjesztem, és el kell fogadnia azt az álláspontot, hogy igenis, most már a 83 §. felfüggesztésének hatályon kivül helyezését fogják javasolni, javaslatba kell hozni ezt a felfüggesztést. De mit mond erre nézve a törvény ? Nem azt mondja, hogy köteles az Osztrák-magyar bank és annak vezetősége javaslatot tenni ez iránt, hanem azt mondja, hogy jogosítva van. Hát én megnyugtathatom a t. túloldalt, hogy az Osztrák-magyar bank ezzel a jogával soha élni nem fog. (Igaz ! ügy van I balfdől.) Függővé van téve a készfizetések felvétele attól, hogy a két kormány tárgyalás alá vegye. Nagyon helyesen jegyezte meg gróf Tisza István t. kép viselőtársam, hogy a két kormány ugyan tárgyalás alá fogja venni ezt a kérdést, de hogy mikor, arra nézve semmiféle közelebbi meghatározás, adat vagy kötelezettség magában a törvényjavaslatban nem foglaltatik. Van még egy negyedik feltétel is : a kormányoknak az előterjesztései. Ezt az előterjesztést a mindenkori parlamenteknek kell megtenni. Nekem már volt szerencsém első felszólalásomban kiterjeszkedni arra, hogy én még olyan osztrák embert, olyan osztrák közgazdasági irót, olyan osztrák politikust nem hallottam megnyilatkozni, sem az ujabhi, sem a régibb korban, ki a készfizetések felvételének lelkes harezosa lett volna. Méltóztassék figyelemmel kisérni az osztrák banktárgyalásokat és csak egyetlen hangot mutatni, mely a készfizetések felvételének behozatalát kívánná. Hogy azután ezen osztrák bornírt urak mikép fogják gróf Tisza István szerint a bornirtságot kimutatni, hogy a maguk kárára, vagy javára meg fogják-e valósítani a készfizetéseket,