Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-103

214 103. országos ülés 1911 február 16-án, csütörtökön. vámterület, nem kell önálló hadsereg, nem kell önálló külügyi képviselet és nem kell önálló bank. Nekem eszembe jut a czélszerűségi kérdés felvetésénél egy körülmény egy népfajról, a mely még az ókorban érvényesült és pedig igen kényelmesen : a szibaritákról, a kik nem voltak ugyan sohasem függetlenek, de igen jól és kényelmesen érezték megukat, mert megvolt az a kényelmük, a melyet a felettük uralkodó nép biztosított nekik. Ha mi ezt a szibaritapolitikát akarjuk folytatni Magyarországon, ám folytassuk ; de hogy a történelem sohasem fog a szibaritákról kellemesen és előnyösen megemlékezni, ezt az önök részéről sem fogja tagadhatni senki. Engedje meg a t. ház, hogy az önálló bank kérdésével kapcsolatosan egyes szónokok kijelentéseire reflektáljak. (Halljuk I Halljuk! a baloldalon,.) Nagyon rövid leszek. Az én t. képviselőtársam, a ki nem osztja minden tekintetben a pártjában uralkodó felfogást a készfizetések tekintetében, hivatkozott arra, hogy voltaképen nincs is szükségünk a készfizetések felvételére, mert máris benne van a bankjavaslatban és megerősítette ezen álláspontját Jankovich t. képviselőtársam is. A t. bankszakértők odaát hivatkoztak arra is, a mit Ausztriában már annyit hallunk emlegetni, hogy hiszen voltakéj>en mi az osztrákok hitelét élvezzük és az osztrák hitel élvezete folytán jutunk abba a kellemes helyzetbe, hogy részint olcsó kamatlábat, részint pedig nagyobb hitelt vehetünk igénybe. Sajnálom, hogy igen t. Madarassy-Beck képviselőtársam nincsen jelen, bár nem tudom, honorálná-e az én ez irányú megjegyzéseimet. Szeretnék t. i. egy igen rövidke kérdést intézni hozzá, a mit, azt hiszem, ő könnyen meg tudna fejteni, s a mely kérdés abból áll, hogy vájjon az osztrákok mennyiben használnak és mennyiben ártanak nekünk és vájjon tisztán csak az osztrákok segítségével tudunk-e mi boldogulni ? Madarassy-Beck képviselőtársam könnyen felelhetne erre, ő ugyanis, legalább ugy látszik, két minőségben szerepel itt a parlamentben, szerepel, mint politikus és szerepel, mint bankigazgató. És ezt a két sajátságát igazán eredményesen, nagy sikerrel tudja összeegyeztetni. Mikor Madarassy-Beck képviselő ur külföldre megy, mondjuk Francziaországba, hogy mint a Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatója érintkezzék az ottani szakemberekkel, akkor nagyon természetes, hogy belépve azokhoz a konzervatív írancziákhoz, mint illedelmes úriember, köszön nekik és bejelenti, hogy összeköttetésbe akar velük lépni. Nem tudom azonban, hogy a másik érintkezési pont az lesz-e, a mit t. képviselőtáram beszédéből következtetni lehet, hogy t. kijelenti ezeknek a konzervatív francziáknak : Eljöttem hozzátok zálogleveleimet elhelyezni, mert ti úgyis adtatok már egy pár millió értékűt, azokat a zálogleveleket, a melyeknek voltaképeni biztositéka Magyarországban van, abban a Magyarországban, a mely csak Ausztriával közösségben tud boldogulni, és a melynek hitelét egyedül Ausztriának hitele biztosíthatja. Vájjon ezzel a kijelentéssel rukkol-e be t. kép viselőtársam, ezekhez a konzervatív francziákhoz, vájjon hangoztatja-e akkor, hogy: Hiszen nektek el kell fogadnotok ezeket a zálogleveleket azért, mert ha mi, Magyarország, nem vagyunk is jók, de jó Ausztria, a mely garantálja ezeket. (Derültség baljélöl.) Vájjon Beck t. képviselőtársam nem gondolkozik azon, hogy elvégre is ezek a francziák vagy hitelt adnak neki, vagy nem. Vagy hitelt adnak azoknak a t. bankszakértőknek és közgazdasági tudósoknak, a kik azt állítják, hogy Magyarország nem hitelképes, hogy Magyarország egymagában nem boldogul, vagy nem adnak nekik hitelt. Ha hitelt adnak, akkor egy rettenetes dolog következhet be, épen Madarassy-Beck t. képviselőtársamnak szempontjából. Nevezetesen akkor az a konzervatív franczia, a ki annyira őrködik a maga vagyoni viszonyai felett, azt gondolhatja, hogy hiszen egyszer csak mégis észbekaphat ez a bolond, ez a bornírt osztrák és az az Osztrák-Magyar Bank, és kijelenti, hogy ő már tovább nem hajlandó a maga gazdasági erejével támogatni Magyarország gazdasági erejét, hanem felállítja az osztrák külön nemzeti bankot, az osztrák vámsorompókat, megcsinálja a külön osztrák vámterületet, mert hiszen annyira már csak még sem bornírt, hogy továbbra is a maga gazdasági fejlettségével segítse elő annak a gazdaságilag fejletlen Magyarországnak hitelét és boldogulását. Vájjon elmondja-e ezeket Beck t. képviselőtársam, mikor elmegy külföldre, Francziaországba, a maga zálgoleveleit elhelyezni % Vájjon elhiszi-e t. képviselőtársam, hogy a francziák is elhiszik ezt neki % Ugy gondolom, végtelen nagy szerencséje Beck t. képviselőtársamnak, hogy épen a francziák nem fogják ezt neki elhinni, mert ők valószínűleg jobban és másképen vannak informálva a mi közgazdasági viszonyainkról, mint azt t. kéjwiselőtársunk parlamenti beszédei által velünk itt elhitetni akarja. Ugyancsak Madarassy-Beck Gyula képviselőtársam volt az . . . Sümegi Vilmos: Nem tanácskozásképes a ház ! _ Ábrahám Dezső: ... a ki az ujabb kölcsönök elhelyezésénél indítványt tett a frank-, sterling és a márka-értékbeli kibocsátás tekintetében. Én azt hiszem, hogy ő czélt tévesztett; ő előtte feltétlenül legalább is az a szempont kell iogy lebegjen, hogy a franczia tőke konzervativizmusa megkívánja azt, hogy frank-értékben fejezzük ki ujabban kibocsátandó járadékaink értékét. Azonban mi történt ? Bekövetkezett egy furcsa eset. Mi, sa magyar kormány számítottunk a franczia tőke erejére és részvételére, és bekövetkezett az, hogy sikerült épen a franczia tőkét ujabb járadékkölcsöneinktől tökéletesen elriasztani. Igaz, hogy itt magasabb — ha ugyan magasabb — politikai indokok játszottak közre ; ez talán' reváns