Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

lOt országos ülés Í9il dandóimat. Még igen sok a mondanivalóm. (Halljuk ! Halljuk ! haljelöl.) A készfizetésre nézve megjegyzéseim röviden a következők : Először is a készfizetésekhez azért ragaszkodom, mert én ezt a nemzet vesztét okozó bankjegy-infiácziót, a melyet bátor voltam festeni, meg akarom akadályozni. Továbbá azt akarom, hogy annak a valutának, a melyet mi aranyvalutának deklaráltunk a törvényben, legyen nagyobb vásárlási ereje és a magyar munkáselem a saját munkájának az értékét egy belső érték szempontjából is külföldön értékesíthető pénznemben kaphassa meg és ne legyen kitéve a kivándorlásnak és annak, hogy kisebb a munka értéke nálunk, mint pl. Németországban. De azt mondták nekem és azt mondják önök, hogy a készfizetésnek az előfeltételeit kellett rendezni, hogy rátérhessünk a készfizetésre, az 1903-iki állapottal szemben. Szépen rendezték ! Kendezni kellett a 60 millió deviza kérdését. Miként rendezték ? Ugy hogy bevették az érczkészletbe. így rendeztük Ausztriával a 60 millió kérdését. Kendezték az 542 millió aranyletétnek kérdését ? Hogyan rendezték ? Hogy majd fogják rendezni, hogy majd később fog megállapodni a kormány, nem az 542 millió tekintetében, mert annak a 30 és 70%-os aránya meg van állapítva, de a jegybank vagyonfelosztása tekintetében a likvidáczió esetén. Ugy rendezték a dolgot, hogy majd ezután fogják rendezni. Hogyan rendezték a 10 és 20 koronás bankjegyek kérdését ? Ugy rendezték, hogy mindent teljesítettek, a mit a bank kivánt. Eddig t. i. csak 400 millió erejéig, teljes érezfedezet mellett, lehetett ezeket a kisebb bankjegyeket kibocsátani, most ezt is belevonják az érezfedezetbe, és 400 millió helyett 1000 millió erejéig van bankjegykibocsátási joga a banknak, ezen kisebb bankjegyek tekintetében. Hogy rendezték tehát ezt a dolgot ? Ugy hogy ugyanazon érczkészlet mellett, a mely eddig volt a banknak, 1500 miihónál is több bankjegy kibocsátására lesz neki joga, és hogy aztán ezzel a készfizetések ügyét mennyivel vitték előbbre, ezt igazán szeretném, ha megmondanák. Mert ugyanazon érczkészlet mellett 1000 miihóra felemelni a bank jegykibocsátási jogát, az annyit jelent, hogy vagy lehetetlenné tenni, vagy legalább is lényegesen megnehezíteni a készfizetések felvételét. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Most már csak az 5. szakaszról akarok még megemlékezni, t. képviselőház, mert azt látom, hogy itt egy jogászi tévedéssel állunk szemben. Mi ez az 5. § 1 Állapitsuk meg ezen egész törvényjavaslatnak a jogi struktúráját és rendelkezéseit, és akkor meg fogjuk tudni azt is, hogy itt tulaj donképen három szerződésről van szó, a melynél a bankra vonatkozó szerződés, Ausztriával megkötve, két kompasziszczenstfoglal magában. Az érmeszerződés, Ausztriával megkötve, mint második szerződés, szintén két liompasdszczenst foglal magában. A harmadik szerződés, az Ausztria és Magyarország és a KÍPYH, NAPLÓ. 1910 1915. V. KÖTET. február 15-én, szerdán. %)\ bank között megkötött szerződés, a mely három kompasz iszczenssel dolgozik. Az egész barikakta előttünk fekvő alapszabályaival együtt nem egyéb, mint az Osztrák-Magyar Bankkal megkötött szerződésnek a beczikkelyezése. Ez olyan szerencsétlen alakban történik, hogy két önálló törvénynyel czikkelyeztetik be Ausztriában és Magyarországon, holott a vám- és kereskedelmi szerződés tartalma szerint ma már e tekintetben is, nem két önálló és külön törvénynyel kellene a beczikkelyezést eszközölni, hanem Ausztria és Magyarország között, a bankkal létesitett szerződést magát, mint ilyent kellene a háznak beczikkelyeznie. Miután most megállapítottuk a jogi személyiségeit az előttünk fekvő aktának, nézzük meg magának az 5. §-nak a rendelkezéseit. A két kompasziszczens és a bank között létrejött egy szerződés, a melynek 1. czikkelye tartalmazza azt, hogy a banknak legfőbb feladata — tessék elolvasni — a készfizetések fentartása. Ez, mint legfőbb bankfeladat van az 1. czikkelyben kimutatva. A bankaktának 83. czikke azonkivül azt mondja, hogy a bank köteles jegyeit törvényes érezpénzben beváltani. Már most, t. képviselőház, ez a bank és ez a két állam között létrejött szerződésnek idevonatkozókig a lényege. És most mi történt ? Ugyanabban az aktában a két kompasziszczens, Ausztria és Magyarország, a harmadik konxpasziszczensnek a banknak, a szerződésben egy moratóriumot ad a készfizetések felvétele tekintetében. Ugyebár, ez tényleg igy áll ? Most már t. ház, miről van szó ? Arról, hogy a banknak ez a moratóriuma szűnjék meg és a bank köteleztessék a szerződés 1. czikkelyében és 83. ezikkelyében vállalt készfizetések beváltásának a kötelezettségére. Ezt a kötelezettséget függővé tenni a banktól, a szerződéstől függővé tenni azt, hogy ő mikor teljesitse a fizetést, ez egy jogi hóbort, t. képviselőház, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) de gyakorlatilag kész szerencsétlenség. Nem akarok soká immorálni e kérdésnél, csak rámutatok arra, hogy a mostani javaslat nemcsak visszaesés, de egyenesen kigunyolása, lekicsinylése a parlamentarizmusnak. A t. kereskedelemügyi minister ur alapjában tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az 5 .§. rendelkezés az obstrukezió ellen, mert az nyilvánvaló prémium az obstrukezió javára. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A dolog t. i. ugy áll, hogy a banknak, mint adósnak ezt a kötelezettsége eddig is nem csak fennállott, de törvénynyel meghatározott halasztó hatályú feltételhez volt kötve, t. i. az államjegyek beváltásának feltételéhez. Ez a feltétel lejárt és igy Ausztriára nézve is egy kötelezettséget állapított meg, a mely szerint a készfizetéseket most már felvenni köteles. Azért kellett ezt a dolgot nem a törvényhozás, hanem a végrehajtó hatalom' körébe utalni, mert a szerződésben megállapított feltételnek bekövetkezését kellett a kormánynak, mint végrehajtó hatalomnak, megállapítani és annak alapján a készfizetések felvételét végrehajtási utón elrendelni. 26