Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-102

m 102. országos ülés 1911 jebruár 15-én, szerdán. azt felhasználni — azt látjuk, hogy nagyrészt pénzintézeti igazgatók, tisztviselők, avagy részvényesek és egyik vagy másik minőségben feltétlenül érdekelve vannak. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy ők ezt az egész bankkérdést, mint gazdasági czélszerűségi kérdést kizárólag a dividenda szempontjából tárgyalják. (Ellenmondás a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ismétlem, hogy kizárólag ä dividenda szempontjából tárgyalják és vállalkozom is ennek a bebizonyítására, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) En, t. képviselőház, megértem az ő gondolkozásmódjukat. Átértem azt, hogy az ő fogalomkörükben mindig ott van a nagytőke, a nagyobb gazdasági kontingens és természetesen az ezzel járó több pénz, több hitel és több bizalpm. Mindezek megannyian oly szorosan egymással összefüggő és logikailag egy kapcsolatban lévő fogalmak, a melyeknek összessége képezte az ő egész fejtegetésüknek kiindulási pontját és egyedüli alapját. Csakhogy ezek a t. szakértő képviselő urak fejtegetésük során nem voltak képesek felemelkedni arra ä magaslatra, hogy a mikor közgazdasági czélszerűségről és közgazdasági szempontokról beszéltek, akkor észre vették volna, hogy az prszág lakosságának gazdasági és czélszeiűségi érdekei nemcsak hogy nem kongruensek a pénzügyi körök érdekeivel, hanem legtöbb esetben azokkal épen homlokegyenest ellentétben állanak. Ábrahám Dezső: Megmutatták a kartellek! (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! bal felől.)' Polónyi Dezső: Már most, t. ház, egészen bizonyos, hogy a mikor mi gazdasági czélszerűségi szempontokból indokolunk valamit, akkor nekünk, ha objektíve akarunk eljárni, kötelességünk rámutatni arra, hogy ime ezen érvek és ezen szempontok kiknek az érdekeit szolgálják és mennyiben állanak ellentétben azon gazdasági szempontból érdekelt publikummal, a melynek érdekeit védelmezni a jegybanknak tulajdonképi hivatása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, a jegybanknak nem az a hivatása, hogy pénzintézeteket fejleszszen és dividendákat mennél nagyobb összegekben biztosítson. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A jegybanknak kötelessége igenis, hogy az egész ország lakosságának, a kereskedőknek és földmivelőknek egyaránt, összes vonatkozású hiteligényeit kielégítse. És mit látunk, t. ház, a mikor ezeket a fejtegetéseket halljuk ? Mind rámutatnak arra, hogy ez az Osztrák-magyar bank eddig mily jól teljesítette hivatását: kielégítette a mi hiteligényeinket. Es mindig csak az a tény lebeg szemük előtt, hogy : nekünk pénzintézeteknek a mi pénzre csak szükségünk volt, azt a bank mindig kulánsan rendelkezésünkre bocsátotta. Már most Lovászy Márton t. képviselőtársam, legalább emlékezetem szerint ő volt az, a ki előterjesztett egy kimutatást, — nekem is rendelkezésemre áll, de nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, csupán a konklúziót vonom le belőle — a mely szerint az utolsó 15 esztendő statisztikája azt mutatja, hogy az Osztrák-magyar bank égisze alatt az összes pénzintézetek hihetetlen mértékben és módon megszaporodtak, különösen tőke és gazdagság szempontjából és ezzel ellentétben azt •látjuk, hogy az országnak lakossága és maga az állam a legnagyobb mértékben elszegényedett. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát t. ház, egy államnak, hiteligényei kielégítése szempontjából, elsősorban az ő saját specziális érdekeit kell szem előtt tartania. Viszont az is bizonyos, hogy úgyszólván alig képzelhető el két olyan állam, a melyeknek teljesen kongruens, azonos érdekei volnának. Már most az, hogy Ausztriának és Magyarországnak nem kongruens, hanem homlokegyenest ellentétes gazdasági kérdéseik vannak, pártkülönbség nélkül meg tudtuk állapítani. E két ország homlokegyenest ellentétes gazdasági érdekeit ugyanaz a bank elégíti ki, a minek okvetlen vagy egyik, vagy másik, vagy mindkettő érdekeinek sérelmével kell járnia. Magában az egybank eszméjében van benne az a fatális kényszerűség, hogy a mit az a bank az egyik állam javára fordít, azt elvonja a másiktól és igy előáll egy matematikai képtelenség, melyet semmiféle közgazdasági czélszerűségi szemponttal kimagyarázni nem lehet. Nekem nincs deresedő fejem és igy talán nekem nem is hinnének, ha azt mondanám, hogy hosszú évek töprengései leszűréseképen adom elő ezen érveket; de arra való tekintettel is, hogy nekem nem derogál a forrásokra hivatkoznom, méltóztassanak megengedni, hogy ideállítsam ezt a gondolatmenetet, a melyet Kossuth Lajos állított fel és a melyet a következőképen folytat : >>A józan ész nevében kérdem, mikép lehet ily abszurd alaphoz ragaszkodni, a melyen mindkét fél érdekének kielégítése matematikai lehetetlenség ?« Igen, az egybank eszméjében matematikai lehetetlenség van, mert lehetetlenség, hogy mikor a bank nekünk hitelt nyújt, akkor azt ne a másiknak rovására tegye, és megfordítva. E kérdésnél már látjuk azt a bizonyos politikai szempontot is belekapcsolódni, a melyet oly konokul szeretnének a t. túloldal tagjai kikapcsolni, de hasztalan. E jDolitikai szempont kapcsolódását látjuk tovább is, t. i. abban, hogy az egybank eszméje szükségképen egy állandó viszály magvát kell hogy képezze a két ország között. Ugyancsak Kossuth Lajos mutatott rá 1877-ben a bank vita alkalmával Simonyi Ernőhöz irott levelében, hogy micsoda czélszerűségi szempont diktálhatja azt, hogy a zsebkérdést, a mely mindegyik államnak legjobban fáj, odadobjuk egy viszály magvául és pedig ugy, hogy az mindig visszatérőieg jelentkezzék, nehogy ez a két ország valamikép egymással békében élhessen. Ez a zsebkérdés szolgáltatja mindenkor az alkalmat arra, hogy ráolvassuk egymásra, miképen élősködik egyik állam