Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-101
101. ORSZÁGOS ÜLÉS 1911 február 14-én, kedden, Berzeviczy Albert, utóbb Kabos Ferencz elnöklete alatt. Tárgyai : A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — Az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: gr. KhuenHéderuáry Károly, Lukács László, Hieronymi Károly, gr. Zichy János, Székely Ferencz, Hazai Samu. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 20 perczkor.) Elnök : T. ház ! Az ülést megnyitom, A mai ülés jegyzőkönyvét Szinyei-Merse Félix jegyző ur fogja vezetni, a javaslatok mellett felszólalókat Szojka Kálmán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Zlinszky István jegyző ur fogja jegyezni. Méltóztassék meghallgatni a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét. Szinyei- Nlerse Félix jegyző (olvassa az 1911. február hó 13-<ín tartott ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Nincs észrevétel? (Nincs!) Észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az elnökségnek előterjesztése nincs. A napirend értelmében következik az OsztrákMagyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150, 163) folytatólagos tárgyalása. A zárszóra jogosult képviselő urak során következik Kelemen Samu képviselő ur. (Halljuk I Halljuk !) Kelemen Samu : T. képviselőház ! Lelkiismeretes mérlegelés tárgyává tettem, hogy a záróbeszéd jogával éljek-e vagy sem ? Alapos megfontolás után az a meggyőződésem, hogy a felszólalás, az adott viszonyok között, politikai kötelességem. (Helyeslés balfelől.) A határozati javaslat, melyet beterjesztettem és a mely a készfizetések törvényes megkezdését sürgeti, a ház minden oldalán elvi elismerésre talált. A különbség köztünk és a t. túloldal közt lényegileg kalendáriumi. Mi a készfizetéseket meghatározandó határidőn belül óhajtjuk megkezdem, a t. túloldal pedig perhorreszkálja minden határidő megállapítását. Ez pedig lényegileg nem jelent mást, mint az elvek hirdetését, az elvek gyakorlati megvalósítására való törekvés nélkül. (Ugy van! balfelől.) Tudvalevőleg olyan álláspont, mely ellen épen a t. túloldalról hangzott fel a gáncs és a kritika. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) De szükségesnek tartom a felszólalást még más szempontból is. Az üyen nagyméretű vita, rendszerint az eszméknek tisztázására vezet és ha ennek a vitának egyéb tanulsága nem volna is, nagy eredményül kellene már elfogadnunk azt is, hogy valótlanságát mutatta ki egy eddigelé élő legendának. Ez a legenda abban állt, hogy minket, az önálló bankra való törekvésünkben, tisztán dogmatikus elvek vezettek, és hogy mi ezt a kérdést pusztán érzelmi alapon, nem pedig a gazdasági és a pénzügyi belátás alapján akarjuk megoldani. Már pedig el kell ismerni minden oldalról, hogy ebben a vitában nemcsak férfi állt szemben a férfival, hanem pénzügyi szempontok állottak szemben pénzügyi szempontokkal, gazdasági érvek küzdöttek gazdasági érvekkel. Ennek a tanulságos vitának folyamán oly gazdasági iskolázottságot, a pénzügyi kérdések részleteibe való olyan elmélyedést tapasztalhattunk, a mit ezelőtt néhány esztendővel még álmodni sem mertünk és a mi mindenesetre biztatás a jövőre, hogy a nemzet mind fokozottabb erővel fog fordulni a reális czélok megvalósítása felé. (Ugy van ! balfelől.) Az ilyen szélesmedrű vita, rendszerint magával sodor oly tárgyakat is, melyek eredetileg ahhoz nem tartoztak és felkavar bizonyos iszapot is, mely ráragad az egyes tárgyakra, azokat megfosztja eredeti alakjuktól és szinüktől. Kötelességemnek tartom, hogy a t. ház szives beleegyezésével, ezeket az idegen tárgyakat a partra von-, jam, tüzetes vizsgálat tárgyává tegyem, ezekről a
