Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos ülés 1911 február 13-án, hétfőn. 143 számra, területre, gazdaságra, a dinasztikus viszonyokra mind kivétel nélkül előrehaladnak és nagyobb állami életet akarnak élni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) de akkor az államok életének szerveit is meg kell szerezniök. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S minthogy ezen szervek közé tartozik a mai élet, a mai gazdasági és politikai viszonyok közt a jegybank is (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és minthogy ez a törvényjavaslat nem készíti, nem mozditja elő önállóságunkra, gazdaságunkra ezen nagyfontosságú szervnek megteremtését, én nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadjam, hanem kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A záróbeszédek során következik Bosnyák Géza képviselő ur. (Felkiáltások : Nincs itt!) Ha nincs itt, Tüdős János képviselő úron van a sor. (Felkiáltások : Nincs itt !) Mivel pedig ő sincs itt, következik Kelemen Béla képviselő ur ! Kelemen Béla: (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt ház! A midőn most a zárszó jogával élek, tartozó kötelességemnek ismerem, — már azon különös oknál fogva is, mert pártunk részéről előreláthatóan csak én élek a zárszó jogával — hogy előre bocsássam azt, miszerint a bankszabadalom meghosszabbításáról szóló törvényjavaslattal szemben a 48-as függetlenségi Kossuthpártnak az álláspontja abban a határozati javaslatban nyer hű kifejezést, melyet pártunk vezére, Kossuth Ferencz terjesztett a t. ház elé. Egyrészt hazánknak közgazdasági boldogulását, vagyoni erejének fejlesztését, másrészt annak elérhetését tartjuk szemeink előtt, hogy az állami élet fejlődésének követelményei folytán szükségszerűen növekedő pénzügyi terhek fedezéséről való gondoskodás lehető legyen. Ezen életbevágó érdekek kielégítését a közgazdasági önállóság alapján tartjuk lehetségesnek és ezért hazánk közgazdasági jwlitikájában ennek a gazdasági önállóságnak a mielőbbi megvalósítása a mi vezérlő gondolatunk. Ezen vezéreszmének természetes folyománya, hogy a jegybank-ügy rendezésénél az önálló magyar bank létesítését követeljük. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De a mikor pártunk programra jához és meggyőződésünkhöz híven követeljük az önálló bank létesítését és kifejezésre juttatjuk azt, hogy az önálló bank intézménye Magyarország gazdasági önállóságának legelső feltételét képezi, és erre' vonatkozóan a vita folyamán szigorú tárgyilagossággal előadjuk érveinket: igen jól tudjuk azt, hogy a parlamentben ma létező pártok erőviszonyai mellett — eléggé sajnos, — czélt nem érhetünk, mert a t. többségre az önálló bank létesítésének előkészítését, vagy pláne megvalósítását mint kisebbség reá nem kényszerithetjük, reá nem oktrojálhatjuk. Felszólalásainknak és a, vitában való élénk résztvevősünknek van egyéb ezélja is, nemcsak elveinknek dokumentálása, nemcsak bizonyságtevés a mi igazaink mellett. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ozélunkat képezi, miként erre már korábbi felszólalásomban is utalást tettem, hogy a mostani tárgyalásoknak legyen meg legalább az az üdvös eredménye, hogy a közös bank szabadalmának meghosszabbítása alkalmából a magyar törvényhozás éljen azzal a kétségbevonhatatlan jogával, hogy a szabadalom meghosszabbítását oly feltételekhez kösse, a melyek szerződéses megállapítása és a bank alapszabályaiba felvétele Magyarország gazdasági és hitelügyi érdekeinek a t. többség által fentartani kivánt bankközösség keretében az eddiginél fokozottabb, megfelelőbb kielégítését biztosítja. Ennek a czélnak a szolgálatában nyújtottam be határozati javaslatomat, mely így hangzik : »A mennyiben a képviselőház jelenlegi többsége a 150. számú törvényjavaslatot az Osztrák Magyar Bank szabadalmának meghoszszabbitásáról általánosságban elfogadja, mondja, ki a ház. hogy junktimot létesít a szabadalom ujabb meghosszabbítása és a kötelező készfizetések felvételének határidőhöz kötött megkezdése között.« Tisztelt ház! A magam és elvbarátaim álláspontjának fixirozása érdekéből indokoltnak és helyénvalónak, sőt elkerülhetetlennek tartom, hogy még egy tényt bocsássak előre, a minek a t. többség részéről nyugodt és tárgyilagos mérlegelését kérem. Elejét akarom venni a félremagyarázásnak, el akarom oszlatni azt az esetleges félreértést, mintha csupán a készfizetések felvételének ügye volna az, a mit — ha már a parlamenti többséggel szemben a bankönállóság eszméjét elfogadtatnunk nem sikerül — a bankközösség keretében is az ország eminens érdekéből megvalósitandónak tartunk. Ezen a téren ugyanis, mint azt most röviden előadom, nemcsak közgazdasági, de államjogi vonatkozásokban is vannak olyan jogos kívánalmaink, melyeknek keresztülvitele nincs ellentétben a t. többségelvi álláspontjával. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A részletes vita folyamán a bank statútumainak tárgyalása alkalmával lesz arra mód és lehetőség, hogy kimerülő részletességgel felsoroljuk mindazokat a módosításokat ós változtatásokat, melyek, a t. túloldal meggyőződésével elvi ellentétben nincsenek és alkalmasak arra, hogy hatékonyan szolgálják azt a mindnyájunk áltat elérni szándékolt czélt, hogy a közös jegykibocsátó bank a, tételes törvény erejével, a kizárólagos szabadalom különbeni elvesztésének, terhe mellett, alapszabályszerűleg kötelezve legyen, hogy így mondjam, kényszerítve legyen hazánknak, a szabadalmat adományozó egyik önálló államnak közgazdasági' érdekeit minden viszonyok közt kifogástalanul szolgálni. Ugy értem ezt, hogy válságos időkben, pl. ha a magyar-