Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-100

100. országos ülés i9ií február 13-án, hétfon. 12§ fogadni, nem mondtam soha és nem mondom most sem, és a midőn oly pontra jutottunk, hogy az követeltetett tőlünk, hogy egyezzünk bele abba, hogy kimondassék, hogy az Osztrák-Magyar Bank igazgatótanácsában egyharmadnál több magyar állampolgárnak lenni nem szabad, ez olyan valami, a melyért még nagy veszélyeknek és bajoknak is neki kell menni. Azért vállalta vissza a tárczát akkor a kormány, mert ezen kívánság elejtetett és a javaslatban ez nem foglaltatik.« Továbbá ezt mondja (olvassa) : »Ha jog- és czélszerűségi szempontokból jogról lemondani nem szabad, akkor hasonlólag nem szabad a jog merev alkalmazása miatt a czélszerűségi és közgazdasági érdekek szempontját figyelmen kivül hagyni.« Széll Kálmánnak is van egy igen érdekes nyilatkozata abból az időből, mikor ezt a javaslatot tárgyalták, csak egy rövid passzust olvasok fel (olvassa) : »A bank nem önczél magában, az eszköz, csak oly eszköz az állam életében, mint minden eszköz az állam gazdasági életének folytatására és fejlesztésére. Tanácsos-e ezen intézményt, a mely nem önczél, hanem eszköz, életbe léptetni olyan eszközökkel és olyan következmények árán, a melyek épen azon érdekeket tennék koczkára, a melyeknek ápolására az intézmény maga rendeltetett ?« T. képviselőház ! Ez volt akkor elődeink álláspontja. Az 1887-iki privilégium tudvalévő, hogy minden emóczió nélkül ment keresztül egynapi vita után. Jött azután az 1899-iki privilégium, a mely oly nagy előnyöket biztositott nekünk épen magyar szempontból, hogy általában örömmel fogadtuk akkor a paritási elveknek és a magyar érdekeknek azt a nagy fejlődését, a melyet ez a javaslat feltüntetett. Politikaivá vált ez a kérdés újból, a mikor többségre jutott az a párt, a melynek létalapja egy programm, a melynek egyik pontja az önálló bank is. Én azt hiszem, hogy a sokat hangoztatott politikai kérdés ebben a bankkérdésben elsősorban tulajdonképen pártpolitikai kérdés és én teljesen elismerem, hogy minden párt a maga politikáját tartja helyes országos politikának, de akkor azt hiszem, ne keresse ezt a politikát, ezt az országos politikát azon a párton, a melyiknek nem ez a politikája. Nem akarok foglalkozni azzal, t. képviselőház, hogy a praxisban mennyire vitte előre ez az önálló bank alapján álló párt magának az önálló banknak a kérdését. Hiszen ezzel igen részletesen foglalkoztunk; én tehát felesleges, hogy ebbe a polémiába belebocsátkozzam. Csak azt akarom mondani, hogy ne beszéljünk mi ennek a kérdésnek eldöntésénél királyi vétóról és fejedelmi hatalmi szóról akkor, a mikor a koalicziónak numerikusan ugyan nem legerősebb, de mindenesetre legtekintélyesebb és legszakavatottabb pártja (Mozgás és zaj a szélsőbal-oldalon.) feltétlenül a közös bank mellett volt. . . Ráth Endre: Miért legtekintélyesebb ? Gr. Wickenburg Márk előadó: ... és a mikor a függetlenségi párt vezérei, a kik a kabinetben voltak, szintén nem állottak olyan egészen KÄFVH. NAPLÓ. 1910—1915. v. KÖTET. határozottan az önálló bank mellett. (Zaj a balés a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre: Miért volt az a legtekintélyesebb párt ? Fajsúly szerint ? (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk I jobbfelől.) Gr. Wickenburg Márk előadó: Bocsánatot kérek, talán a szakavatottság tekintetében. . Ráth Endre : Ilyen Ítéletet nem szabad mondani ! Egy pártot nem szabad igy megsérteni! (Igaz! Vgy van! bdfelöl. Zaj a jobboldalon.) Az előadói székből egy pártot sértegetni nem szabad ! (Elnök csenget.) Sándor Pál: Az nem sértés, hogy valaki nem szakember! (Folytonos zaj a baloldalon.) Ráth Endre: Nem szabad egy pártot igy megsérteni ! Ez lekicsinylés! (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Nincs semmi sértés benne I Elnök csenget.) Gr. Wickenburg Márk előadó: Bocsánatot kérek, nincs ebben sértés. Szabó István (nagyatádi) : Csak egy kis lekicsinylés volt. (Zaj a baloldalon.) Gr. Wickenburg Márk előadó: Abban a 67-es pártban tényleg kiváló szakemberek voltak. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Ráth Endre: Tessék akkor névszerint megnevezni őket! (Zaj.) Gr. Wickenburg Márk előadó: T. képviselőház ! Én azt hiszem, hogy a volt 67-es pártnak a koaliczióban nagy érdeme épen az, hogy bátorsága volt ezen a téren sarkára állani akkor, a mikor kenyértörésre került a sor. (Mozgás balfelöl.) És én a kabinetben résztvett 48-as ministereknek nem teszek szemrehányást azért, hogy ők talán nem álltak egészen határozottan az önálló bank alapján, (Zaj a baloldalon.) mert hiszen a felelősség érzete talán mégis arra indította őket, hogy bizonyos aggályaik támadjanak akkor, a midőn arról volt szó, hogy az országot mégis egy meglehetősen ismeretlen helyzetbe, mondjuk sötétségbe vigyék. (Zaj balfelöl.) Ne méltóztassék tehát királyi vétóról beszélni, és ne méltóztassék tőlünk azt követelni, hogy most mi csináljuk meg ezt e sötétbe való ugrást, (Igaz! ügy van ! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) valamint ne méltóztassék kormányzati szűkebb körökről és effélékről sem szólni. T. képviselőház! Az imént voltam bátor jelezni, hogy a szituáczió a bankkérdésben ma is nagyon hasonlít az 1877-ben volt szituáczióhoz, a mikor a közös bank mellett határoztak elődeink. A közgazdasági indokok voltak döntők akkor is, ezek döntők ma is. Ez indokok voltak akkor az ország államjegyadóssága, tőkeszegénysége és az általános hitelviszonyok. Ma, t. képviselőház, mindezek a dolgok tetemesen javultak. Ez kétségtelen. Másrészt azonban azt hiszem, hogy az ország igényei és a bank feladatai is nagy mértékben változtak, (Ugy van ! jobbfelől.) hogy ugy mondjam, erősen megfinomodtak. Nemcsak azoknál a körülményeknél fogva, a melyek rajtunk kivül állólag a nagy világban bekövetkeztek, mint pl. az aranyvalutának behozatala, vagy a nemzetközi hitelszervezet17