Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.
Ülésnapok - 1910-99
110 99. országos ülés 1911 j a mikor, elismerem, Kossuth Ferencz mindig az önálló bank mellett nyilatkozott. Ez a rész igy hangzik (olvassa) : »Ezek az idézetek az 1907. év végétől kezdődnek és ugyanazon esztendőben, 1907 október 8-án, tehát valamivel előbb, mint a hogy ezek a nyilatkozatok tétettek, már meg volt kötve a magyar és osztrák kormány között a szerződés, nem az önálló bank, hanem a közös bank alapján, a mint ez az akkori kormányelnök ur által itt e házban is bejelentetett. Ebben a szerződésben t. i. ki lett mondva, hogy abban az esetben, ha a bank a privilégium meghosszabbítását kérni fogja, a két kormány a privilégium meghosszabbitása iránt a tárgyalásokat a bankkal meg fogja inditani. Megállapittattak azután az alapelvek, a melyek szerint ezeket a tárgyalásokat vinni kell; megállapittattak az alapelvek a bank szervezetére, a bank megadóztatására, a nyeréségből a két államkormányt illető részesedésre vonatkozólag, stb. Megállapittattak azok a pontozatok, a melyeket egyenérték gyanánt követeljünk a banktól, kimondatott azonban az is, hogy a bank mindezeket a kötelezettségeket teljesiteni nem is volna hajlandó, azért attól a bankprivilégium meghoszszabbitása függővé nem tehető.« Újból állitom : nem áll az, hogy az 1907 október 8-iki szerződés a bankközösség alapján köttetett; nem áll az, hogy az akkori kormányelnök egy ilyen, a bankközösség alapján álló szerződést 1907 október 16-án a a magyar képviselőházban bejelentett volna, és végül nem fedi a tényállást a minister ur felszólalása általam felolvasott utolsó részének az a passzusa, melyben az mondatik, hogy a közös bank szabadalmának meghosszabbítására felvett tárgyalások esetén a megállapított .feltételek el- vagy el nem fogadásától nem tétetik függővé a bankszabadalom meghosszabbitása. Ezeket a tételeket álhtom ; köteles vagyok bizonyítani. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1907. évi október 8-án létrejött szerződés első kötelezettségül rótta a két kormányra, hogy 1907 október 16-án egyező törvényjavaslatokat terjeszszenek a képviselőház elé. A törvényjavaslatok be lettek terjesztve, és az akkori kormányelnök ur, eltekintve beszédének többi részeitől, a bankra vonatkozólag a következő nyilatkozatot tette (olvassa) : »Engedje meg a t. ház, hogy a bankügyre vonatkozó megállapodást szó szerint olvashassam fel, a mint az az osztrák kormánynyal létesittetett«. Következik maga a megegyezés (olvassa): »A bankügy rendezése nem képezi ugyan közvetlen anyagát a két kormány közötti kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződésnek, de azzal oly szoros összefüggésben van, hogy a két kormány már ama czélra való tekintettel is, hogy minden tekintetben tisztázzák a helyzetet, nem mulasztotta el, hogy e kérdés tekintetében is meg ne állapodjék egymással. Az Osztrák-Magyar Bank érvényben lévő szabadalma azonban még 1910 végéig tart és a szabadalom meghosszabbitása iránti kérelem az alapszabályoknak megfelelőleg bruár 11-én, szombaton, legkorábban ez év végére várható. Csak e kérelem alapján lesz a szabadalom megújításának kérdése végérvényesen eldönthető. A két kormány egyetért abban, hogy az általános pénzügyi helyzetre való tekintettel ajánlatos és a két állam érdekében áll, hogy a banknak a szabadalom meghosszabbitása iránti alapszabályszerű kérelme alapján vele tárgyalásba bocsátkozzék*. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon : Ez az !) Gál Sándor: Csak »tárgyalásba bocsátkozzék^ de nem a megkötés kötelezettségével. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Désy Zoltán : »Ha a szabadalom meg lesz hosszabbítva, (Felkiáltások a baloldalon: »Ha h) akkor a jegybank közösségének tartamára fenn lesz tartandó az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés is. Ha a szabadalom nem lesz meghosszabbítva, (Felkiáltások a baloldalon: No, most beszéljenek !•) s ennélfogva az érme- és pénzrendszerre vonatkozó . . .<< (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Most mondják : ha !) » . . . 1892. évi szerződés érvényét veszítené, a kölcsönös állami pénzügyi szolgáltatások és kötelezettségek akként teljesitendők, illetőleg számolandók le, hogy az 1892 : XVII. t.-czikkben megállapított pénzegység, vagyis az aranykorona lesz mint értékmérő alapul veendő. Ez az alapelv tartandó szem előtt azon állami jövedékek és egyéb, az állammal szemben teljesítendő szolgáltatásoknál is, a melyekre vonatkozólag a két állam között szerződéses szabályozás áll fenn. A két kormány behatóan megbeszélte továbbá a készfizetések felvételének kérdését is, a mely összefügg a bankkal. Ez a rendszabály képezi az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag 1892. augusztus 2-án kötött szerződés 21. czikke értelmében befejezését az érme- és pénzrendszer reformjának. Tényleg, 1903-ban törvényjavaslatokat is terjesztettek elő a kormányok, a melyek szerint felhatalmaztattak volna, hogy az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek törvényes érczpénzre való beváltására vonatkozó s egyelőre felfüggesztett kötelezettségét alkalmas időpontban hatályba léptessék. Ezt a czélt a két kormány következetesen szem előtt fogja tartani, s már most megegyezett abban, hogy az esetben, ha a bankkérdés rendezve lesz és a nemzetközi pénzpiaczon normális viszonyok állanak be, erre vonatkozólag törvényjavaslatokat fognak a törvényhozás elé terjesteni. Ha az Osztrák-Magyar Bank fennálló szabadalma a kölcsönös kereskedelemügyi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés tartamára bármi okból nem ujittatik meg, a két kormány a jegybank ügyének akkor szükségessé váló. uj rendezése előtt (Felkiáltások jobbfelől: Előtt!) oly megállapodásokat fog létesíteni, a melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződés határozmányainak végrehajtását biztosítsák, (Zaj jobbfelől.) nevezetesen megakadályozzák, hogy a pénzérték esetleges különbözőségéből eredő hatások a. két állam közötti
