Képviselőházi napló, 1910. V. kötet • 1911. február 8–márczius 8.

Ülésnapok - 1910-96

96. országos ülés 1911 február 8-án, szerdán. 5 felrobbantja-e a puskaport az osztrák kényszerítő túlhatalom ellenében ? Én, t. képviselőház, ugy látom, hogy az osztrák törekvésekkel szemben ennek a kormánynak egyáltalában nincs puskapora, mert ha puskapora lett volna és lenne, akkor az óriás csatahajóknak tervét elejétől fogva fel kellett volna robbantania. Ennek a kormánynak azonban Ausztriával szemben nem puskapora, hanem csak czukra, mézes-mázoskodása van. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselőház, a mikor ezt sajnálattal vagyunk kénytelenek elismerni, akkor egyúttal gróf Tisza István t. képviselőtársunk beszédének kapcsán azt a véleményünket is nyilvánítanunk kell, hogy a készfizetések kérdésében a kormány politikai hitele csődöt mondott. A kormány ebben a kérdésben programmbukott. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen programmbukottsága ellenére gróf Tisza István tovább hitelez a kormánynak bizalmat, de ezt a bizalmat nem lehet az igazi parlamentarizmus szabályaival és követelményeivel indokolni, nem lehet mással indokolni, csak a pártfegyelemmel és az árkon-bokron keresztül diadalra juttatott párthűséggel és pártszolgasággal. T. képviselőház ! A nemzet nem adott felhatalmazást a kormánynak és a t. túloldalnak arra, hogy ezt az országot (Zaj. Elnök csenget.) tengerészeti nagyhatalommá tegye, a mint nem adott felhatalmazást arra — ha a lefolyt választások eredményét kötelezőnek veszszük is a nemzeti többség kialakulására nézve, ha a különböző módszeres eszközök igénybevételétől el is tekintünk —,hogy a készfizetések nélkül terjeszszen be ide banktörvényjavaslatot. (Igaz! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanúgy nem adott felhatalmazást arra sem, hogy ez az ország tengerészeti nagyhatalommá fejlődvén, a t. többség a nemzet polgárait határozottan megnyomorítsa. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Hát hol mondták igen t. képviselőtársaim jírogrammbeszédeikben azt, hogy itt egy olyan nagyszabású flottaprogrammot fognak majd megvalósítani, mint a milyenről, sajnos, tudomásunknak kell lenni azokból a tárgyalásokból, a melyek a delegáczióban lefolynak ? (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, ezt a flottaprogrammot ilyen utón . . . Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani; a flottaprogramm nincs összefüggésben a tárgygyal. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem alkalmazkodni ahhoz, a mit mondok. Kun Béla: Alkalmazkodni fogok. Ezt ép ugy nem mondották a képviselő urak, mint a hogy a készfizetésre nézve kötelező Ígéretet tettek a nemzetnek. Én tehát más következtetésre jutni nem tudok, minthogy bekapcsolták programmjukba azt, a mit elhallgattak, a flottaprogrammot és kikapcsolták programmjukból azt, a mire nézve Ígéretet tettek, a készfizetések kötelező felvételét. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eitner Zsigmond: így függ össze a flottaprogrammal, a készfizetéssel. Kun Béla : Ilyen körülmények közt, igen t. képviselőház, határozottan a legindokoltabb ezzel a kormánynyal és ezzel a munkapárti többséggel szemben a legkíméletlenebb harcz a nemzetrészéről, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.} mert a mig el kell ismernünk, hogy a készfizetések kérdésében programmbukott a kormány, addig másrészt azt a szomorú tanulságot is meg kell állapítanunk, hogy programmbővitő is a kormány. A mint a gyerek a gummipuskát kihúzza, azonképen gondolja a kormány és a munkapárti többség, hogy a maga programmját kihúzhatja s tágíthatja olyan módon is, a milyen módon a választások előtt tett Ígéreteiben azt határozottan tagadta. Valentsik Ferencz: De csak az osztrákok részére ! Kun Béla : De azt is mondja egy jó magyar közmondás, hogy ugy dolgozzál, mintha mindig élnél és ugy imádkozzál, mintha mindjárt meghalnál. T. képviselőház, a kormány mindig élni akar, de dolgozni a nemzetért igazán nem akar. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Imádsága pedig nem más, t. képviselőház, mint az, hogy : segits uram király bennünket, hogy ne haljunk meg hatalom nélkül s ha talán az ellenzék életünket venné, akkor adj uram király olyan éterinjekcziót nekünk, hogy az által mi a készfizetéseket tántorithatlanul telj esi th essük, az adómegajánlás és a hadügyi költségek terén. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát most már, mikor látom, hogy milyen szomorú perspektíva nyílik meg szemünk előtt a kormány eddigi működéséről, de jövőbeli működését sem láthatjuk rózsásnak, áttérek tulaj donképen arra, a mi beszédemnek tárgya, t. i. hogy hogyan állunk a t. kormánynyal és hogyan állunk a t. munkapárti többséggel a bankügy terén. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A parlamentáris illem is azt diktálja nekem, de meg lehetetlen, hogy egyébként is ne reflektáljak azon beszédre, a melyet tegnap Rónay Jenő t. képviselőtársunk itt a képviselőházban a munkapárt állásfoglalásának igazolására elmondott. (Halljuk l Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Rónay Jenő t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a nemzet az önálló magyar bank ez idő szerinti felállítását nem akarja és fényesen dokumentálta ezt a legutóbbi választásoknál. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Nem volt czélom és szándékom a legutóbbi választásokra visszatérni, mivel azonban provokálva vagyunk épen egyik t. munkapárti képviselőtársunk által, csak kötelességemet teljesítem akkor, a mikor kimondom azt, hogy Rónay Jenő t. képviselőtársunk téved akkor, a midőn azt mondja, hogy a nemzet a lefolytatott választások alkalmával az önálló bank ellen és a közös bank mellett nyilatkozott meg. Hiszen voltaképen nem is az a kérdés volt a választók előtt