Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 91 feldolgozott anyagok kiviteli értékét, s a különbözetet beállítják mint pluszt vagy mínuszt. Pozitív adatok arra, hogy ezeket egybeállíthassuk, egyáltalán nincsenek. Azt hiszem, hogy Walter Lotznak van igaza, a ki azt mondja, hogy ez az egész kérdés egyáltalában semmi, a ki kimondja azt a további véleményét, a melyet egy ilyen tekintélyre való hivatkozás nélkül én nem mernék kimondani, hogy passzív fizetési mérleg állandó jelleggel egyáltalában nem létezhetik, mert kell, hogy ezek az értékek egymást kiegyenlítsék, hiszen ha ez meg nem történnék, végre az az ország kimerülne, koldusbotra jutna. (Ugy vari! Igaz! Helyeslés bal felöl.) De ezzel a kérdéssel nem kell tovább foglalkoznom, hiszen megértem azt az örvendetes eseményt , hogy midőn ezen vitát megkezdtük, maga az előadó ur is utalt arra, hogy a passzív fizetési mérleg egész elmélete sem bír sulylyal. Tehát ismét elesett, a holtak közé került az önálló bank elleni egyik argumentum, miként odakerül a nagy gazdasági egységek elmélete; miként odakerül a bankkamatláb emelkedésének hatása. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Marad még egy argumentum az önálló bank ellen, t. i. az átmenet nehézségei és az a megrázkódtatás, a mely ezáltal előállana és a mely közvetlen hatással lenne a mi közgazdasági viszonyainkra. Megint csak az idő rövidsége miatt nem olvasom fel, (Halljuk.( Halljuk!) de ajánlom a t. ház figyelmébe Kornfeld Zsigmondnak erre vonatkozó nézetét, a ki ezt mondja (olvassa): »Ezen feltevésemnél abból indulok ki, hogy az Osztrák-Magyar Bankkal általában könnyű lesz barátságosan leszámolni és tőle elválni, a mely hitemben hathatósan támogat az a körülmény, hogy nemcsak a nevezett banknak, hanem a monarchia mindkét államának is nagy érdeke leend, hogy ez a bank a külön magyar jegybankkal megfelelő egyezményt kössön.« Tovább is igy folytatja Kornfeld Zsigmond, a ki a közös banknak híve volt és a ki ismerte az osztrákmagyar közgazdasági viszonyokat, ugy mint kevesen és mint a gyakorlat embere igen helyesen, abból a szempontból indult ki és igy juthatott csak 9X1* íÜ BJ konklúzióra, hogy az osztrákok mindaddig a mig védik a közös bankot, természetesen harczolnak, hangosan lármáznak, fenyegetőznek, egy .szóval azt teszik, a mit mindenki tesz, a ki a maga érdekeit erélylyel védelmezi, a status quo fentartása érdekében. De számolnunk kell azzal a ténynyel, hogy abban a perczben, midőn az önálló bank felállítása kimondatik, Ausztriában a vezető, befolyásos emberek körében a szenvedélyes hangok el fognak hallgatni, s az elme, az ész és az érdek fognak előtérbe lépni, és az osztrákok lesznek azok, a kik a legnagyobb mértékben elő fogják mozdítani az önálló magyar bank sima felállítását, mert utóvégre Magyarország Ausztriának a legnagyobb adósa, a legjobb fogyasztója és vevője, és igy lehetetlen, hogy annyira oktalanok lennének, hogy a legjobb vevő és fogyasztó hitelviszonyait ugy megrendítsék, hogy az többé mint jó kliens ne szerepelhessen. (Ugy van! Ugy van! balról.) Végtelenül sajnálom, hogy a t. ház figyelmét ilyen soká igénybevettem, de talán mégis elértem vele azt, hogy nem adtam alkalmat megint háromnegyed háromkor egy ujabb szavazásra. (Mozgás jobbról.) Zárom felszólalásomat két momentum kiemelésével. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik, és ezt ne méltóztassék rossz néven venni, a kalandorpolitika czime és jellege, a melyben bennünket részesíteni kegyeskedtek. Előrebocsátom, hogy jó társaságban vagyunk, mert 1878-ban Szilágyi Dezsőt nevezték vaba,nque politikusnak azért, mert az önálló bank mellett foglalt állást. Ezek után tehát, ha minket kalandorjDolitikusoknak neveznek, elég jó társaságba kerülünk, mert bármilyen párti legyen az ember, Szilágyi Dezsőre ugyebár senki sem mondhatja, hogy nem volt okos, nagyeszű ember. De magára a kalandorpolitika kérdésére legyen szabad csak ezeket mondanom. (Halljuk! balról.) Mi a törvény által előirt terminusra kértük az önálló bank felállítását. Mi buzdítottuk az ország választóit arra, hogy álljanak a mi álláspontunkra és követeljék velünk együtt 1911 január 1-jére az önálló bank felállítását. Mi tudtuk azt, hogy Ausztriával szemben nekünk az önálló bank felállítása tekintetében nagy küzdelmeink lesznek ós ennek daczára kiálló ttunk a küzdőtérre, buzdítottuk a választó közönséget, a polgárokat, hogy tartsanak ki velünk a harczban. Ezen az alapon kértük a választók bizalmát. Mi tudtuk azt is, hogy ha meg nem tudunk egyezni ebben a kérdésben, két alternatíva előtt állunk: vagy beadjuk a derekunkat, vagy ellenzékbe menni. A mólyen t. többség mit csinált ? Követelte a választások előtt a készfizetések felvételét, vagy jsedig az esetre, ha ezt keresztül nem viheti, az önálló bank felállítását. Az igen t. többség buzdította erre a választókat, ezen az alapon kérve támogatásukat, nemcsak kérte, hanem eredménynyel kérte, mert meg is kapta. Az igen t. többség tudta, tudhatta, kellett tudnia, hogy Ausztriában a készfizetések felvételével szemben ellentállásra fog találni, az igen t. többség meggyőződhetett arról, hogy ezen ellenállással szembetalálkozik, ép oly mértékben, mint mi az önálló jegybank felállítása tekintetében. Ha a mi politikánkat el méltóztattak nevezni kalandor-politikának, én nem fogom az urak politikáját semmivel sem megjelölni. (Helyeslés balról.) Kun Béla: Adják vissza a mandátumot a választóknak! Csuha István: Az pénzbe került, nem adják! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Erre vonatkozólag vagyok bátor egy határozati javaslatot beterjeszteni, a mely ennek a kérdésnek megállapi12*