Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

86 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. előzékenységnek ilyen fokáig elmentek : szemben találkoztak ugyanazon helyzettel, a melylyel m

h a mi önáUó bankos követelésünkkel. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Valljuk be, hogy lényegében önök is ugyanott állottak, a hol mi voltunk. Mi kívántuk az önálló bankot és kaptunk Ausztriából erős visszautasítást vétóval fűszerezve; önök követelték a készfizetések felvételét és kaptak Bécstől egy olyan vétót, a melynek folytán kénytelenek voltak ezt a javaslatot előterjeszteni, a mely mindent hoz, csak a készfizetést nem. (TJgy van ! a bal- és a szélsobaloldálon.) Ilyen körülmények közt tehát kérdés, hogy mi a helyes eljárás? Az-e, hogy még ezt a csekélyét is egészen elengedjük, vagy pedig az, hogy ha azt mondjuk, hogy ha már a legvégső* előzékenységet sem hajlandók Bécsben honorálni, akkor álljon az egész nemzet, mint egy ember a maga jogai mellé, (Elénk tetszés, helyeslés és taps a báloldalon.) és ha ezt teszi, ha minden magyar ember, minden magyar párt és önök is ilyen eljárással szemben, melyet Bécs önökkel szemben elkövetett, a nemzeti jogok, a törvényes álláspont mellé állanak, akkor hiszem és vallom, hogy elérjük azt, a mit elérni jogunk van, a mi a nemzet érdekében áll. (Helyeslés és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Azzal a kérdéssel, hogy vájjon az Osztrák-Magyar Bank mennyire elégíti ki a magyar érdekeket, szerettem volna részletesebben foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel az előre haladott időre, de különös tekintettel az itt előttem elhangzott beszédekre. Földes Béla, Lovászy Márton és a többi t. elvbarátaim beszédére, a kérdés ezen részéről nem nyilatkozom, csak egy példabeszéddel, melyet Beck Gyula barátomtól veszek kölcsön, akarom a helyzetet illusztrálni. Kimutatják az igen t. urak, a közös bank védői, hogy a paritás keresztül van vive az egész vonalon, hogy az Osztrák-Magyar-Bank vezetői minden tekintetben egyenlően bánnak el Ausztriával és Magyarországgal. Az igen t. képviselőtársam egy szellemes franczia mondással összehasonlította az Osztrák-Magyar Bankot a la plus belle femme-al, a legszebb aszszonynyal. Én ugy látom, hogy ez a legszebb asszony, melynek elnevezte Beck Gyula az Osztrák-Magyar Bankot, állandóan Bécsben tartózkodik a Deutscher Michl oldalán, állandóan boldogítja csókjával, öleléseivel a Deutscher Michl-t, míg Magyarországra a Magyar Miskához minden második hónapban csak egyszer látogat el, egy-egy kacsintgatással, kézszorítással melegen tartja a barátságot, hogy ott ne hagyják a faképnél. (Derültség.) Ha ez a paritás az igen t. Beck barátomra nézve, hát gratulálok neki, de én ezt a paritást máskép gondolom. (Tetszés és derültség a baloldalon.) T. képviselőház! Igen sokat halljuk emlegetni a nagyhatalmi kérdést, a nagyhatalmi érdekeket, melyek szükségessé teszik ezen állásfoglalás szerint, hogy az Osztrák-Magyar jegybank mint r közös jegyintézmény továbbra is fennálljon. Én azt tapasztaltam, hogy a legszebb, legjobb argumentumokat mindig az életből lehet venni. Az élet tanulságai többet érnek minden elméletnél, minden elméleti fejtegetésnél, és igy én is a t. ház engedelmével csak néhány, az életből vett tapasztalattal akarom igazolni és feltárni, vájjon a nagyhatalmi érdek tényleg annyira megkivánja-e a bankközösség fentartását, vagy nem? Meg fogja nekem engedni az igen t. ház, ha azt állítom, hogy Anglia határozottan egy elsőrangú nagyhatalom, és meg fogja nekem a t. ház azt is engedni, hogy állithassam további bizonyítás kötelezettsége nélkül, hogy az angolokban nemcsak a nagyhatalmi politikai érzék van meg, hanem a közgazdasági érzék is legalább olyan mértékben, mint a bécsi ballplatz-i és minoritenplatzi politikusoknak körében. Ezeket megállapítva látjuk, hogy Anglia, ez az elsőrangú kommercziális és politikai nagyhatalom évszázadok óta a legerősebb pozicziót bírja, hogy az egész világ politikájában és közgazdasági életében vezet, nem az egy-, hanem a többbankrendszer alapján áll. Jól méltóztatnak tudni, hogy Angliában több jegybank működik: az angol, a skót és az irhoni. De azt is méltóztatnak bizonyára tudni, hogy ezek az impraktikus, ügyetlen angolok még tovább mentek és még Kanadának is külön jegybankot adtak, sőt még a délafrikai államoknak is — a melyek az ő kolóniáik — külön jegybankot állítottak. A bécsi szaktudás szerint pedig egységes, közös jegybank nélkül nagyhatalmi poziczió tulajdonképen nincsen. (Tetszés és taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) De méltóztassék megengedni, hogy még két jjéldára hivatkozzam. Ott vannak az EgyesültÁllamok. Az utolsó évtizedekben annyira fejlődtek közgazdaságilag, hogy már-már veszedelmévé lesznek Európa közgazdasági jDolitikájának; politikailag is annyira fejlődtek, hogy mister ítoosewelt elnöklete óta bevonultak a nagyhatalmak sorába ós mint igen erős nagyhatalom a legelsők sorában szerepelnek. Az Egyesült Államoknak impraktikus politikusai és nemzetgazdái szintén a több-bankrendszer alapján állanak. De nézzük a legifjabb nagyhatalmat, a japánit. Méltóztatnak talán elismerni velem együtt, hogy egy bámulatosan fejlődő és bámulatos tudású nemzet a japán. A legerősebb hatalmak egyikét, Oroszországot legyűrte. Daczára ennek egy jegybankja van; győzedelmeskedett haderejével Oroszország felett és győzedelmeskedik nap-nap után veszedelmes mértékben gazdasági téren egész Európa és az egész világ felett. A jaj>ánok vájjon mit csináltak ? Midőn elhódították Kínától Eormosa szigetét, talán kiterjesztették rögtön a japán jegybank hatását Formosa szigetére? Nem. Rögtön szerveztek egy külön jegybankot, mert ugy ta-