Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 83 én téliesen nyugodt vagyok az iránt, hogy, ha majd ezen korszak történetének naegirója végig fogja olvasni ezt a bankvitát, a mely itt folyik és rá fog akadni Madarassy-Beck igen tisztelt kép­viselőtársamnak idézetére, akkor meg fog állani, és elmélkedni fog a felett, hogy miért mondotta ezt igen t. képviselőtársam épen ezen vita során ? Azt tapasztalom ugyanis kint az országban és a fővárosban is szakemberek körében, a kik eddig nem a mi álláspontunkon állanak egyhangú az a vélemény, hogy itt egy szakszerű, nivós vita folyik, a melylyel megmutatja a magyar parlament, hogy nemcsak akar, de tud is szakkérdésekkel szak­szerűleg foglalkozni. Igen soká vettem már talán igénybe a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Kegyes engedel­mükkel még kénytelen vagyok igen sok kérdéssel foglalkozni, mert hiszen erkölcsi kötelességem ugy nekem, mint elvbarátaimnak, hogy ezen ügyet itt minden oldalról megvilágítsuk, a helyzetet min­den oldalról tisztázzuk. (Halljuk ! Halljuk ! a hal­oldalon.) Emiitettem beszédem elején, hogy mi poli­tikai szempontból is kell hogy pertraktáljuk az önálló bank ügyét. Nem akarok részletekbe menni, csak a következőket legyen szabad megállapíta­nom : Akárhova méltóztatnak nézni, a világon mindenütt az állami önállósággal jár az önálló bank intézménye. Bárhova nézünk a külföld ujabb korszakának történetében, mindenütt azt méltóz­tatnak látni, hogy mihelyt egy ország a maga önállóságát politikailag kivívta, rögtön ott volt, ha még előbb ott nem volt, ott volt az önálló jegy­bank és nem méltóztatnak ismerni egyetlen olyan országot sem, a mely politikailag önálló lenne a nélkül, hogy a maga jegybankügyét is ne önállóan rendezte volna. És itt legyen szabad kiterjeszkednem azon argumentumokra, a melyeket felvonultatnak elle­nünk. Különösen az igen t. pénzügyminister ur utalt ezekre a pénzügyi bizottságban, de az itt elhangzott beszédek is folytonosan szemünkre vetették Szerbia és Eománia helyzetét, a hol, mint jól méltóztatnak tudni, igen magas a bank­kamatláb. Ezt méltóztatnak állításainkkal szembe­helyezni, mintegy elijesztő példáját a mi önálló­bankos törekvéseinknek. Csodálom, hogy az igen t. .urak nem idézik harmadiknak Bulgáriát, mert hiszen tudvalevőleg Bulgáriában is igen magas a kamatláb, átlaga, ha jól tudom, 6—7%. De nem szabad felejtenünk, hogy ezek mind ujabb állami alakulatok, a melyek, mihelyt politikai önállóságukat elérték, rögtön léte­sítették a maguk önálló jegybankját. Ezek azon típusok, a melyek a kamatláb-politika szempont­jából a legszigorúbb elbírálás alá eshetnek abban a vonatkozásban, a mely vonatkozásban egy jegy­bank kamatláb ja az egész közgazdasági élet fejlő­désében áü. Ha azonban az igen t. urak ezeket az orszá­gokat és jegybankviszonyaikat velünk szembe szegezik, mint argumentumokat, az önálló bank kívánsága ellenére és annak czáfolatára, ugy én ugyanezen jegybankok és országok viszonyaival argumentálhatok az önök álláspontja ellen. (Hall­juk ! balfdől.) Itt vannak közvetlen szomszédságunkban Románia és Szerbia. Van ez országokban elég hazafi és szakértő ember, a kik az ottani gazdasági viszo­nyokat és igényeket megítélni tudják. Ha tényleg nagyobb lenne a kár abból, hogy ily óriási mérték­ben magas ott a kamatláb, mint a mennyi előnye van annak, hogy ezek az országok a maguk hitel­ügyeit jegybankjaik utján önállóan tudják intézni, akkor én azt hiszem, ezek a felvilágosodott romániai és szerbiai államférfiak és közgazdászok már régen arra törekedtek volna, hogy a szomszéd nagyhata­lomnak, Ausztria-Magyarországnak nagy jegy­bankja védelmét, olcsó kamattal járó közgazdasági előnyeit megszerezzék és élvezhessék. De hallot­tunk-e erről csak egy szót is, t. uraim ? (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) Sohasem hallottunk erről azért, mert a ro­mániai és szerbiai államférfiak és közgazdasági tekintélyek nagyon jól tudják, hogy habár a kamatláb magassága — bizonyos fokig el kell ezt ismerni — igen súlyos helyzetet teremthet is, az önálló rendelkezés előnye ezzel szemben mégis sokkal több és nagyobb előnyt biztosit, s így a mérleg még ott is, a hol pedig a kamatláb oly magas, a minő a 20 millió lakossági Magyar­országon — ezt minden jóslási szándék nélkül merem állítani — sohasem lesz, mondom, még ezekben az országokban is a mérleg serpenyőjé­ben az önállóság e téren annyi eíőnynyel jár, hogy ezzel szemben szívesen elviselik az állandóan magas kamatláb terheit. (Igaz ! ügy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) A jegybank kérdésének gazdasági momen­tumaira utaltam már. Most még, az előrehaladott időre való tekintettel csak röviden kívánok utalni arra is, hogy a t. többség és mi tulaj donképen két egészen eltérő irányban mozgunk. (Halljuk ! Halljuk !) A t. többség és mi is elismerjük, hogy az ország pénzügyi helyzete nem kedvező. A t. több­ség és mi is egyaránt tudjuk és elismerjük, hogy ennek az országnak fejlesztésére fordított összegek — miként erre Lovászy Márton t. képviselőtársam és barátom tegnapi igen fényes beszédében rész­letesen is utalt — minden téren napról-napra fokozódnak és hogy az állammal szemben az igények, a követelések, egy szóval a terhek napról­napra emelkednek. Részünkről e tekintetben azon az állásponton vagyunk, hogy először elégítsük ki idehaza az ország gazdasági, szocziális és kul­turális érdekeit és csak azután, ha marad fölösleg, ezt a fölösleget áldozzuk fel a nagyhatalmi köve­telések és ábrándok oltárán. (Helyeslés a balol­dalon.) Az igen t. többség is elismeri, hogy az ország­ban igenis minden téren olyan reformokra van szükség, a melyek az államháztartástól, az állam­pénztártól igen nagy áldozatokat fognak igényleni. 11*

Next

/
Thumbnails
Contents