Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ütés 1911 január 19-én, csütörtökön. 81 szempontjából és felfogása alapján ezt a kérdést és azt a maga helyes nívójára leszállítani. Abban, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, hogy az a berlini 12 milliárdos túljegyzés részben egy kis tromf is akart lenni Berlin részéről Paris felé, (Ugy van! balfelől.) és egy kis dicsekvés, hogy ne mondjam, fügemutatás, hogy ime francziák, ti nem csináltátok meg a kölcsönt, megcsináltuk tehát mi és túljegyeztük 12 milliárddal. Különben én ezen két nagyhatalmasságnak és közgazdaságilag oly nagy és hatalmas tényezőnek versengését Magyarországért, a magyar financziákért szintén csak örvendetes jelnek tekintem, de kénytelen voltam a való igazság kedvéért mégis arra utalni, hogy ez a túljegyzés kissé telitve volt nemzeti sovinizmussal is és csak azt remélem, hogy, ha reá kerül a sor, — pedig most itt volna rajta a sor — a magyar közgazdasági életet, a magyar pénzügyi köröket is annyi nemzeti sovinizmus töltse el, a mennyi eltöltötte a francziákat, de különösen a németeket. (Elénk helyeslés a szélsőbahldalon.) • - * Hanem igenis, t. képviselőház, egy jelentékeny eredménynek, még pedig a legjelentékenyebbnek épen a mi témánknak, a gazdasági önállóságnak maugurálása szempontjából tekintem azt, hogy ez az egész kölcsön körülbelül 75%-kal itthon, Magyarországon lett túljegyezve. Ez azután igazán második sikere a kölcsönnek, a mi megmutatja azt, hogy nekünk van igazunk, a mikor azt állitjuk hogy Magyarország gazdasági konszolidácziója olyan állapotban van, annyira előrehaladott, hogy ilyen átmenetet könnyen elvisel. (Igaz ! Ugy van ! Tetszés a szélsőbáloldalon.) De ha már ennél a kölcsönnél tartok, méltóztassék megengedni báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársamnak, hogy a mikor ő, Földes Béla válj polemizálva, a jóslásokat egy kissé (Zaj. Elnök csenget.) kitréfázta, akkor én t. barátomnak egy példát idézzek, hogy nemcsak kiváló franczia közgazdák, de Magyarország közgazdasági kitűnőségei is a jóslásokban néha — mondjuk — egy lapszust csinálnak. (Halljuk ! Halljuk !) Nem oly régen volt 1910 Julius havában, a mikor egy igen tekintélyes fővárosi szakfolyóiratban, a melynek szerkesztőjét dr. Hantos Elemér igen t. képviselőtársam személyében tisztelhetjük, (Halljuk! Halljuk!) megjelent egy igen érdekes czikk azzal a törvényjavaslattal kapcsolatosan, a melyet a pénzügyminister ur, gondolom Julius havában, az államhitel igényeinek kielégítése, az államkölcsönök felvételére vonatkozólag a törvényhozás elé terjesztett. Méltóztatnak tudni, hogy a pénzügyminister ur ebben felhatalmazást kért a törvényhozástól arra nézve, hogy ezen kölcsönöket ne csak koronaértékben, hanem sterling, frank és márka értékben is emittálhassa. Erre nézve egy kiváló közgazdasági szakértő a hivatkozott folyóirat júliusi számában a többek között a következőket mondja (olvassa) : »A pénzügyminister ur intencziója szerint igy tehát feltétlenül egy uj piacznak a magyar KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IV. KÖTET. állam czimletei részére való meghódításáról van szó, még pedig a mint már a rég óta folyó tárgyalásokból tudjuk : a franczia piaczról. Ennek két szempontból van nagy jelentősége : Elsősorban azért, mert egy igen nagy lépést jelent a magyar állam hitelének az osztrák piacztól való függetlenítése tekintetében.« Továbbá azt mondja az illető szakértő (olvassa) : »Mint említettéin már, az idegen valutába való kibocsátás elsősorban a franczia piacz meghódításáért történik.« Azt mondja továbbá (olvassa) : »Már most azonban, minthogy egyrészt ' Németországban koronaértékre szóló államkötvényeink már régen elhelyezésre találtak és igy egy mostani márka-emisszió egy hátrafelé tett lépést jelentene és másrészt minthogy különben sem volna ajánlatos, hogy egy állam két különböző valutára szóló emissziót bocsásson ki,« stb. Ez a jóslat és nyilatkozat tehát röviden azt jelenti : A kamatoknak külföldi valutában, értékben való fizetése csakis az esetben bír jogosultsággal és jelent előrehaladást, ha frankokban történik, ha azért történik, hogy a franczia piaczot megnyerjük. Ellenben hátrafelé lépést jelentene, hogyha Németországban, a hol a koronaértékű értékpapírjainkat már el tudtuk helyezni, rátérnénk arra, hogy most márkában kifizetendő kölcsönöket konvertáljunk. Ez a kiváló szakértő azt jósolja tehát meg, hogy a pénzügyminister feltétlenül a franczia piacz meghódítására, nem pedig arra kérte a törvényhozás felhatalmazását, hogy egy visszafelélépést csináljon belőle. Nos, engedelmet kérek, de a jóslásokkal nemcsak Leroy-Beaulieu járt pórul, hanem az a kiváló szakértő is, a ki ezt aczikket irta, s a ki senki más, mint az én igen tisztelt barátom, báró Madarassy-Beck Gyula. (Tetszés balfelől.) Ezek után meg fogja nekem az igen tisztelt képviselő ur bocsátani, ha akkor, mikor arról győződtem meg, hogy ő a jóslások terén nem mindig authentikus, hogy ő épen annyira tud tévedni, mint az időjósok : az ő jóslásait, a melyeket az önáüó bank felállításával szemben elmondott, csak az időjósokéhoz hasonló valutával értékelem. (Taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! A vita során történt még két olyan nyilatkozat, a melyekre mindenesetre kötelességem reflektálni. Az egyik Okolicsányi László t. képviselőtársam nyilatkozata, a másik pedig Jankovich Béla t. barátomnak személyemmel foglalkozó nyilatkozata. Okolicsányi László t. képviselőtársamnak áüáspontjával most itt nem foglalkozom ; az ő egész okfejtése, az önálló bank meüetti állásfoglalása teljesen megfelel azon átlagos beszédeknek, a melyeket az igen tisztelt munkapárti képviselő urak, mint jelöltek a választások előtt választóik elé tártak. Annak idején kezembe került igen sok munkapárti képviselő ur nyilatkozata. Élénk emlékezetemben van — talán a szoros rokoni és baráti kötelék révén — a dunaszerdahelyi képviselő ur nyilatkozata is, a melyben kifejtette, hogy ő lelkes hive 11