Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

78 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. maid tanulmányozni fogják e parlament eseményeit és történelmét, megállapíthassák, mi volt e vitában az ellenzék álláspont] a. Egy másik csoportnak pedig az a ezélja, hogy a mennyiben a többség a közös bank felállítása mellett foglal állást, ezzel szemben vállalja azt, a mit vállalt a választások előtt, gondoskodjék a készfizetések megkezdéséről, nem pedig holmi rendezéséről, nehogy 18 év után újból ott tartsunk, hogy a készfizetések előkészí­tése körül pepecseljünk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Határozati javaslatainknak egy harmadik csoportja pedig vonatkozik egyes fontos kérdések tisztázására, a minő volt például az, a melyre nézve Lovászy Márton t. képviselő­társam, és ha jól emlékszem, gróf Somssich Tihamér t. képviselőtársam nyújtott be határozati javas­latot. A midőn mi diluczidálni akarunk egyes kér­déseket, mielőtt belemenne a t. ház a végleges döntésbe, legyen szabad még egy momentumra előzetesen kiterjeszkedni, és ez, a mit már Kossuth Ferencz és Földes Béla t. kép vis előírásaink a vita kezdetén hangoztattak, hogy ugyanis a ma­gyar parlamentben, de minden parlamentben, a hol igazi alkotmányosság van, minden kérdésben az egyes pártok, pártszervezetek az elvi egység alapján feltétlenül nem azt nézik és nem szabad azt nézniök, hogy ki micsoda pártkötelékben van, hanem azt a kérdést kell nézniök, a melyért küz­denek, és minden oly kérdésben, a hol egy elvi állásponton állanak, kéz kezet fogva kell minden­kinek együtt küzdenie. (Ugy van! Igaz! a bal­és a szélsőbaloldalon.) És örömmel konstatálom, hogy e képviselőházban ez az egyedül helyes alkot­mányos elv jut érvényre, a mikor mi, a kik kü­lönböző pártszervezetek keretében működünk és vagyunk csoportosulva, küzdünk azokkal együtt, a kik pártkereteken kivül állanak, a kik az elvet követve, küzdenek érte, harczolnak érte, mint egy tábor, mint egy ember. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) A midőn ezeket előreboesátottam, legyen sza­bad most már magára a problémára is kitérnem, az önálló jegybank követelésének indokaira és legyen szabad elsősorban az önálló bank kérdését egész általánosságban, főbb elvei szerint röviden megvilágítanom. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ezen vita során ismételten felcsillant az a kér­dés, hogy vájjon a képviselőház és az ország köz­véleménye helyesen teszi-e, ha ide politikai motí­vumokat is von be, vagy ha a jegybank kérdését teljesen és kizárólag, ép ugy, mint a készfizetések kérdését, a gazdasági térre helyezi át ? Azt hiszem, nem mondok ujat, a midőn konstatálom, hogy kü­lönösen én és elvbarátaim Magyarországnak egész jövő kialakulását tulaj donképen két elvi alapon látjuk meginditandónak: az egyik a választói reform, a demokratikus, igazi, általános választói jog kérdése, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely­ről természetesen ezen vita során szó nem eshet; a másik pedig az ország gazdasági kifejlődése, az önálló hitelélet, az önálló gazdasági rendelkezés, konczentrálása Magyarország gazdasági élete irá­nyításának a magyar királyság, a magyar szent korona birodalmának fővárosába, Budapestre, füg­getlenítése minden más beavatkozástól, más irá­nyítástól és befolyástól, természetesen elsősorban és különösen Ausztria és a bécsi körök befolyásá­tól. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi ezen az alapon állunk, és támadtak is egy időben bennünket ezért, örömmel konstatálom, hogy ezek a támadások mind ritkábbak lesznek és mindinkább általánosodik az a felfogás, hogy igenis, Magyarország egész jövő fejlődésének kul­csát és fundamentumát a gazdasági élet, a hitel­élet kifejlesztésébe kell helyezni. (Helyeslés a bal­és a szélsőbaloldalon.) De midőn ezen az alapon állunk, lehetetlen ezért egyszerűen minden politikai motívumot és momentumot ebből a vitából kizárni. Azt hiszem, maguk az igen t. túloldali szónokok, ha jól emlék­szem, Jankovich Béla t. barátom, valamint Mada­rassy-Beck Gyula báró t. barátom is utaltak arra, hogy bizony belejátszik ebbe a politika, és pedig elsősorban az osztrák politika. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert mondhat nekem akárki bármit is, de azt be nem fogja bizonyítani nekem senki, hogy az osztrák parlament nemcsak gazdasági, hanem igenis, politikai motívumokból is akadékoskodik ép ugy az önálló bank f elállításá­val, mint a készfizetések felvételével szemben. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nemcsak odaát, hanem igenis itthon Magyarorszá­gon is, habár elsősorban és eminenter gazdasági probléma a jegybank és az azzal kapcsolatos kér­dések, belejátszik ebbe a politika igen nagy mér­tékben. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) De midőn ezekkel a kérdésekkel politikai szem­pontokból is, gazdasági szempontokból is kell fog­lalkoznunk, szükségesnek tartom, daczára annak, hogy itt pro et contra már különböző argumentu­mok vonultattak fel, egy kissé diluczidálni azt a kérdést is, hogy Ausztria tulajdonképen minő eljárást követ velünk szemben gazdasági téren és természetesen elsősorban a bankkérdés tekinte­tében. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) De köteles­ségünk foglalkoznunk — különösen azon nagy dicsériádákkal szemben, a minőket a túloldalról a közös bankkal szemben hallottunk — azon kér­déssel is, hogy a közös bank tényleg mennyiben felel meg a magyar érdekeknek, hogy a közös bank tényleg olyan ideálisan működik-e magyar szem­pontból, mint azt az igen t. túloldalról olyan nagy előszeretettel kegyeskednek hangoztatni. En azt hiszem, hogy kötelességet mulasztanánk, ha magára az önálló bank felállításának mikéntjére, ennek a körülményeire, az egész kérdés beállítására nézve is nem nyilatkoznám, és ezt a kérdést erről az oldalról is igen alaposan meg nem világitanók. Kötelességünk végre, t. ház, foglalkozni a kor­mány javaslatainak kritikájával; kötelességünk állást foglalni a készfizetések kérdésében, valamint különösen a törvényjavaslatnak azon részével

Next

/
Thumbnails
Contents