Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

78 80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. maid tanulmányozni fogják e parlament eseményeit és történelmét, megállapíthassák, mi volt e vitában az ellenzék álláspont] a. Egy másik csoportnak pedig az a ezélja, hogy a mennyiben a többség a közös bank felállítása mellett foglal állást, ezzel szemben vállalja azt, a mit vállalt a választások előtt, gondoskodjék a készfizetések megkezdéséről, nem pedig holmi rendezéséről, nehogy 18 év után újból ott tartsunk, hogy a készfizetések előkészítése körül pepecseljünk. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Határozati javaslatainknak egy harmadik csoportja pedig vonatkozik egyes fontos kérdések tisztázására, a minő volt például az, a melyre nézve Lovászy Márton t. képviselőtársam, és ha jól emlékszem, gróf Somssich Tihamér t. képviselőtársam nyújtott be határozati javaslatot. A midőn mi diluczidálni akarunk egyes kérdéseket, mielőtt belemenne a t. ház a végleges döntésbe, legyen szabad még egy momentumra előzetesen kiterjeszkedni, és ez, a mit már Kossuth Ferencz és Földes Béla t. kép vis előírásaink a vita kezdetén hangoztattak, hogy ugyanis a magyar parlamentben, de minden parlamentben, a hol igazi alkotmányosság van, minden kérdésben az egyes pártok, pártszervezetek az elvi egység alapján feltétlenül nem azt nézik és nem szabad azt nézniök, hogy ki micsoda pártkötelékben van, hanem azt a kérdést kell nézniök, a melyért küzdenek, és minden oly kérdésben, a hol egy elvi állásponton állanak, kéz kezet fogva kell mindenkinek együtt küzdenie. (Ugy van! Igaz! a balés a szélsőbaloldalon.) És örömmel konstatálom, hogy e képviselőházban ez az egyedül helyes alkotmányos elv jut érvényre, a mikor mi, a kik különböző pártszervezetek keretében működünk és vagyunk csoportosulva, küzdünk azokkal együtt, a kik pártkereteken kivül állanak, a kik az elvet követve, küzdenek érte, harczolnak érte, mint egy tábor, mint egy ember. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A midőn ezeket előreboesátottam, legyen szabad most már magára a problémára is kitérnem, az önálló jegybank követelésének indokaira és legyen szabad elsősorban az önálló bank kérdését egész általánosságban, főbb elvei szerint röviden megvilágítanom. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ezen vita során ismételten felcsillant az a kérdés, hogy vájjon a képviselőház és az ország közvéleménye helyesen teszi-e, ha ide politikai motívumokat is von be, vagy ha a jegybank kérdését teljesen és kizárólag, ép ugy, mint a készfizetések kérdését, a gazdasági térre helyezi át ? Azt hiszem, nem mondok ujat, a midőn konstatálom, hogy különösen én és elvbarátaim Magyarországnak egész jövő kialakulását tulaj donképen két elvi alapon látjuk meginditandónak: az egyik a választói reform, a demokratikus, igazi, általános választói jog kérdése, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a melyről természetesen ezen vita során szó nem eshet; a másik pedig az ország gazdasági kifejlődése, az önálló hitelélet, az önálló gazdasági rendelkezés, konczentrálása Magyarország gazdasági élete irányításának a magyar királyság, a magyar szent korona birodalmának fővárosába, Budapestre, függetlenítése minden más beavatkozástól, más irányítástól és befolyástól, természetesen elsősorban és különösen Ausztria és a bécsi körök befolyásától. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi ezen az alapon állunk, és támadtak is egy időben bennünket ezért, örömmel konstatálom, hogy ezek a támadások mind ritkábbak lesznek és mindinkább általánosodik az a felfogás, hogy igenis, Magyarország egész jövő fejlődésének kulcsát és fundamentumát a gazdasági élet, a hitelélet kifejlesztésébe kell helyezni. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) De midőn ezen az alapon állunk, lehetetlen ezért egyszerűen minden politikai motívumot és momentumot ebből a vitából kizárni. Azt hiszem, maguk az igen t. túloldali szónokok, ha jól emlékszem, Jankovich Béla t. barátom, valamint Madarassy-Beck Gyula báró t. barátom is utaltak arra, hogy bizony belejátszik ebbe a politika, és pedig elsősorban az osztrák politika. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert mondhat nekem akárki bármit is, de azt be nem fogja bizonyítani nekem senki, hogy az osztrák parlament nemcsak gazdasági, hanem igenis, politikai motívumokból is akadékoskodik ép ugy az önálló bank f elállításával, mint a készfizetések felvételével szemben. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nemcsak odaát, hanem igenis itthon Magyarországon is, habár elsősorban és eminenter gazdasági probléma a jegybank és az azzal kapcsolatos kérdések, belejátszik ebbe a politika igen nagy mértékben. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De midőn ezekkel a kérdésekkel politikai szempontokból is, gazdasági szempontokból is kell foglalkoznunk, szükségesnek tartom, daczára annak, hogy itt pro et contra már különböző argumentumok vonultattak fel, egy kissé diluczidálni azt a kérdést is, hogy Ausztria tulajdonképen minő eljárást követ velünk szemben gazdasági téren és természetesen elsősorban a bankkérdés tekintetében. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) De kötelességünk foglalkoznunk — különösen azon nagy dicsériádákkal szemben, a minőket a túloldalról a közös bankkal szemben hallottunk — azon kérdéssel is, hogy a közös bank tényleg mennyiben felel meg a magyar érdekeknek, hogy a közös bank tényleg olyan ideálisan működik-e magyar szempontból, mint azt az igen t. túloldalról olyan nagy előszeretettel kegyeskednek hangoztatni. En azt hiszem, hogy kötelességet mulasztanánk, ha magára az önálló bank felállításának mikéntjére, ennek a körülményeire, az egész kérdés beállítására nézve is nem nyilatkoznám, és ezt a kérdést erről az oldalról is igen alaposan meg nem világitanók. Kötelességünk végre, t. ház, foglalkozni a kormány javaslatainak kritikájával; kötelességünk állást foglalni a készfizetések kérdésében, valamint különösen a törvényjavaslatnak azon részével