Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

76 80. országos ülés 1911 január 19-én. csütörtökön. bánt kérdéseivel foglalkozni, hanem foglalkoztunk már azzal abban az időben is. a midőn a harczok megkezdődtek. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) De ha ez igy van, — a mint hogy igy van — akkor különösen azon éles és erős támadásokkal szemben, a melyekben az utolsó években bőven volt részünk, nekünk kötelességünk volt egyrészt künn az ország szine előtt álláspontunkat kifejteni, annak igazolása mellett sikra szállani, másrészt kötelességünk most, a midőn évek hosszú sora után először vagyunk abban a helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel itt a parlamentben is in concreto foglalkozhatunk, a saját reputácziónk és politikai kötelességünkből folyólag is — ne hogy súlyos mulasztásokat kövessünk el (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — megragadni ezt az alkalmat arra. hogy álláspontunkat, igazunkat az egész vonalon kifejtsük. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ne méltóztassék a mi részünkről dicsekvésnek, öndiesőitésnek nézni és tekinteni, ha felemlitem és utalok arra, hogy a nem is olyan messze múltban az előtt az alternativa előtt állottunk, hogy vagy élvezzük a hatalom összes előnyeit — czimeket, rangokat pozicziókat, hatalmat, dicsőséget, a mi ezzel jár — vagy pedig válasszuk a magunk legjobb meggyőződését. (Zajns Jielyeslís a bal- és szélsobaloldalon.) És a midőn ezen alternatíva előtt állottunk, elmentünk a legnagyobb előzékenységgel addig, a meddig elvi álláspontunk ezt megengedte, de mikor arra a mesgyére jutottunk, a hol már elvi álláspontunk, vagy a hatalom között kellett választani, teljes tudatában annak, hogy ha nem a hatalmat választjuk, akkor a legerősebb és a legvéksőkig menő elszántsággal folytatott harczokkal fogunk szembe kerülni, olyan erőkkel a melyekkel szemben a mi elvi álláspontunk, a mi igazunk egymagában, igen egyenlőtlen, nehéz küzdelmet lesz kénytelen felvenni — mondom, a mikor erre a mesgyére elérve mégis az elvi álláspontot választottuk, a maga összes súlyos konzekvencziáival, (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.), akkor azt hiszem senki sem mondhatja ránk, hogy mi itt most egy fakcziózus obstrukcziót csinálunk, a midőn figyelembe véve azt, hogy ha ez a kérdés most eldől, hét évre vagy legalább is öt évre egy bizonyos fokig legalább a parlament aktiv működésében, a törvényalkotási müdödés terén lekerül a napirendről, mondom, nem lehet obstrukczióró! beszélni, ha mi ezt a harczot a mi meggyőződésünk és igazunk mellett most végig megvhiuk. (Igaz I Ugy van! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, kötelessége mindenkinek, a ki a függetlenségi és 48-as alapon áll — de 'kötelességük azoknak is, a ldk 67-es alapon ugyan, de hivei az önálló banknak — szót emelni és a maguk meggyőződését minden részleteiben kifejteni. (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És hogy ez a nagy kérdés megérdemli, sőt szükségessé teszi azt, hogy azzal a legnagyobb tárgyilagossággal és szakszerűséggel foglalkozzunk, azt mi sem mutatja jobban, mint az ebben a kérdésben eddig lefolytatott vita. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Utalhatok arra, hogy ugy az igen t. előadónak, gróf Wiekcnburg Márk t. barátomnak beszéde, mint a túloldalról elhangzott más szónoklatok is mind terjedelmes, szakszerű nyilatkozatok voltak, a melyek igyekeztek kötelességszerüleg — mert hiszen alkotmányos kötelességünk ez — az itt most megvitatásra kerülő kérdéseket fontosságukhoz mért alapossággal és terjedelemben felfejteni. De a mint a túloldalon szakszerűleg foglalkoztak az urak, — ugy vagyok értesülve és igen helyesen teszik, hogy továbbra is felveszik velünk a harczot itt a parlament porondján — épen ugy hivatkozhatom arra is, hogy a ház ezen oldalán elhangzott beszédek is feltétlenül a szakszerűség nivóján állanak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk I) Emlékeztetem az igen t. házat arra, hogy mielőtt megindult volna ez a bankvita, általános volt bizonyos sajtóés egyéb körökben elterjedt nézet, hogy itt szczénák lesznek; hogy itt szómegvonásokra fog kerülni a sor, mert az ellenzék nem lesz képes egy hosszabb vitát szakszerű, tárgyi alapon lefolytatni. Hivatkozom az eddig elhangzott beszédekre, a ház ezen oldalának bármely pontjáról hangzottak is el, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) hivatkozom arra, hogy ezek egytől-egyig szakszerű beszédek voltak, és ha Kovács Gyula előttem szólott t. képviselőtársam ezt a vitát népies argumentumokkal is fűszerezte, ennek én mint az igazi demokratikus alkotmánynak hive, szivemből-lelkemből örülök, mert remélem, hogy nem messze jövőben többször is fogunk ilyen hangokat, a népnek hangjait, hallani ebben a törvényhozásban. (Élénk helyeslés a bal- és a szüsőbaloldalon.) Előre is bejelentem, hogy kénytelen vagyok az igen t. ház figyelmét kissé hosszasabban igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) Kénytelen vagyok erre az elmondottak alapján, de azért is, mert nemcsak magára a tárgyra akarok szakszerűleg és tárgyilagos alapon kiterjeszkedni, hanem kénytelen leszek ennek az egész mai vitának és ennek a helyzetnek némely politikai vonatkozását is itt feltárni. (Halljuk ! Halljuk!) Már a provizórium-javaslat tárgyalása alkalmával kifejtettem abbeü nézetemet és meggyőződésemet, hogy az igen t. kormány ezúttal, valamint egyáltalában a parlament eddigi vezetése körül nem tanusitotta azt a kellő előrelátást, (Ugy van ! Igaz ! balfelől.) azt a számitó bölcsességet, a mely nélkül pedig egy parlament terminusokra működni képtelen. Az igen t. kormánynak, a mely januárban alakult meg, a melynek egész precziz és határozott programmja volt a bankkérdésben, — a mire még vissza fogok térni — tudnia kellett, mert hiszen legnagyobb részében régi parlamenti férfiak sorából került ki, hogy egy kérdést, a mely évek óta dominál, a mely pártszakadásokra és kormánybukásra vezetett, lehetetlen egy pár