Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-80
80. országos ülés 19ÍÍ január 19-én, csütörtökön. 73 képviselőháznak ma 173 gazda-tagja van a horvát képviselőkön kívül. Én a magyar gazdasági viszonyokra nézve legfontosabb életkérdésnek a gazdahitel kérdését tartom, én nem láttam, hogy ezen 173 képviselő közül csak 73 is összejött volna, és megtárgyalta volna, hogy hogyan lehet most már ezen a gazdahitelen segiteni. Tudvalévő dolog, talán nem is kell magyaráznom, hogy hasonló körülmények között, ha egy kereskedőnek van 100.000 korona vagyona és nem a saját házában van az üzlete, hanem bérben birja azt a házat, és egy gazdának, kinek földbirtoka nincs, csak gazdasági befektetésben van a pénze, szintén van 100.000 korona vagyona, milyen hitelre tarthatnak igényt ? Ha az a kereskedő 100,000 korona alapján 300.000 koronát képes kapni, akkor az a gazda csak 30.000 korona hitelre számithat, vagyis !/ 10 részére annak, a mit a kereskedő élvezhet. Ezt a gyakorlati életből mondom. Kelemen Samu t. képviselőtársamnak szavait akarom itt megczáfolni, a ki azt mondja-, hogy nagyon helyes, hogy 300 millió koronában van kontingentálva a jelzáloghitel, mert ezáltal a bankot mobillá teszszük és nem immobilizátjuk a tőkét. Az Osztrák-Magyar Bank közgyűlési füzetéből, az évi jelentésből leszek bátor idézni. Véletlenül az 1905. évről szóló jelentés van a kezemben. Nem. szándékosan választottam ezt, hanem ezt kaptam meg. Ennek a 17-ik oldalán azt látjuk, hogy 1905 deczember 31-én fenmaradt 4329 jelzálogkölcsön 283,085.539 korona összegben. Ebből 72,704.991 korona házakra van betáblázva; a nagybirtokokra, vagyis a jószágokra 159,000.829 korona és a kisbirtokokra 14,550.000 korona esik. Nem hiszem, hogy itt az aránytalanságot ne látnák. De ettől eltekintve, miért teszi ez a bankot nem eléggé mobillá, miért nem likvidál a bank, mikor a másik oldalon azt látom, hogy jelzáloghitelre adott 283,085.539 koronából 273,085.539 korona záloglevelet eladott, vagyis a jelzáloghitelből csak 10 miihót tartott meg abból a 300 millióból, a mit csak jelzáloghitelre adott, csak 10 millió terheli tehát tárczáját. Elhiszi-e most már valaki, hogy ez a 10 millió teszi azt a hatalmas bankot, a melynek aranykészlete 1700 millió, mobillá ? És mondja még nekem valamelyik gazdatársam, hogy legyünk méltányosak és ne követeljük annak a 300 milliónak felemelését. Ez egyenesen arra vezethető vissza — a mint az előbb mondottam — hogy Ausztriának érdeke az, hogy a magyar gazdahitel ne legyen kielégitve. És miért tartom én a gazdahitelt oly fontosnak ? Nem azért, mert magam is gazda vagyok, mert én még leszek ebben az életben, ha az Isten segit, iparos is, mert jobbnak tartom azt a pályát és jövedelmezőbbnek, mint a gazdapályát. Én azért tartom a gazdahitelt oly fontosnak, mert ez gyökeresen átalakítaná a mi gazdasági életünket, ha az kellő forgótőkével fog rendelkezni, s az egész ország érdekében áll, hogy a gazdahitel rendeztessék. KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. IV. KÖTET. Kimondok itt egy merész állítást és felkérek minden szakértőt, ozáíoljon meg. Állítom, hogy a magvar gazda, ha kellő forgótőkével rendelkeznék, ugyanabból a földből legalább 50 százalékkal többet produkálna, mint ma, a mikor nagyon kevés forgótőkéje van. Kérdezem a bankszakértő urakat, vájjon nem érdeke-e Magyarország közgazdasági életének, hogy ugyanazon földből 50 százalékkal többet tudjunk produkálni ? Ha felveszszük, hogy a magyar föld értéke 18 milliárd korona és ha a földbirtokosnak a mai 3 százalékos jövedelem helyett 4 és fél százalékos jövedelme lenne, ez évente Magyarországnak 360 millió koronányi többletet jelentene. Én nem hiszem, hogy ez az összeg oly elenyészően csekély. Németországnak nincs oly jó termőföldje, mint nekünk, de mert a gazda kellő tőkével rendelkezik, többet produkál, mint a'* magyar gazda. Ez a magyar gazda élhetetlenségében is leli magyarázatát. Ez szerintem ott is megnyilvánul, hogy a mikor 173 gazdatagja van ennek a képviselőháznak, a saját létérdekükre nem tekintenek, csak a pártfegyelmet és a párt szervezetet tekintik a legfőbb jónak. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Én nemcsak a túloldalról mondom ezt, hanem erre az oldalra is épugy értem ; mert erről az oldalról sem hallottam gazdát, a ki azt mondta volna : álljunk össze, beszéljük meg a magunk baját a többi osztály sérelme nélkül. Lehet, hogy tévedek, de iparkodom kimutatni, hogy nem teszi ez a jelzáloghitel a nagy bankot immobillé, ha a 300 millióból tizet tart meg. De nem teszi, mert Ausztria érdekét szolgálja azzal, hogy a magyar gazda hiteligényeit nem elégíti ki. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a magyar gazdahitel szempontjából szükségesnek tartottam elmondani és nagyon kérném, hogy a képviselőházban a nevesebb gazdák közül valaki, nem hinném, hogy ez bármiféle pártfegyelem megsértésével, vagy pártszervezet megbontásával járna, összehívná értekezletre a gazdákat. Igaz, hogy nem jelennék meg a tizedrésze sem, mert gazdák vagyunk, mindenkinek akadna fontosabb dolga, mint az, hogy odamenjen, de legalább kísérlet történnék, s meglenne az alkalom a gazdahitel kérdését megbeszélni. Visszatérek arra, hogyan gondolnám én azokat a nyomorúságos állapotokat megszüntetni, a melyek a kisember hitelére vonatkoznak. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) El vagyok rá készülve, hogy megint ki fognak nevetni, mert nem fogok bankszerűleg beszélni. Én ezt ugy gondolom megszüntethetni, hogy az államnak mindig van bizonyos likvid készpénzkészlete, a melyet nagyobb bankokban helyez el. Erre a magyar állam kap 1, iy 2 , 2%-ot. Ha a magyar állam ezt a meglehetős nagy tőkét nem ezekben a bankokban helyezi el, a hol úgyis van elég pénz, hanem például az Országos Központi Hitelszövetkezet rendelkezésére bocsátaná és ha ez nem elég, kölesönt venne fel ép ugy, a mint az 500 milliós kölcsönt felvette a közösügyi kiadásokra, mert Jel kell hogy tudjon venni a sze10
