Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 65 elhelyezni. Jól tudják, hogy a koronának mi az értéke ; náluk is az a korona van, ez a pénzegység, ők tehát elfogadhatják, el is fogadják nyugodtan a mi papírjainkat, de nem akarják, hogy ebben a tekintetben konkurrenczia legyen, nem akarják, hogy Magyarország pénzügyüeg függetlenítse magát, hogy a pénzügyi lekötöttségből, az osztrák járomból kiszabaduljon. Egy másik ok, a miért én kívánom, hogy mikor a bank de faeto készfizető, akkor jogilag is az legyen, az, hogy mikor majd a bankszabadalom lejár és mi a bankóinkat viszszük az OsztrákMagyar Bankhoz, hogy váltsa be aranyra, hogy nekünk meglegyen a pénzünknek az ellenértéke, az Osztrák-Magyar Bank azt mondja, hogy a 83. §. fel van függesztve, az már évtizedek óta lóg a levegőben, sőt akkor meg is fog halni ez a felfüggesztett paragrafus, mert a bank azt fogja mondani, hogy nem vagyok köteles aranyat adni. Én tehát az önáUó bank későbbi felállításának akadályát látom abban, hogy az Osztrák-Magyar Bank jogilag nem készfizető és ezért kívánom és követelem én tőlem telhető minden erővel azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank ne csak tényleg, hanem jogilag is készfizető bank legyen. T. képviselőház ! Azt mondják, azok az érvek hangzottak itt el a házban, hogy nem lehet az önálló magyar bankot megteremteni, mert ha mi azt megteremtenők, akkor a kamatláb magasabb lenne. Tisza István t. képviselőtársam ki is számította, hogy ő attól tart, hogy egész egy százalékkal emelkednék a kamatláb. T. képviselőház ! Ha egy százalékkal emelkednék a kamatláb, akkor ez négy milliárd forgalomnál 40 millió koronát tenne ki tulaj donkép. Ez a veszteség a t. túloldalnak nagyon fáj. Nekem is nagyon erősen fájna, de először nem ismerem el, hogy egy százalékkülönbséget tenne ki az, ha mi az önálló bankot felállítanék. Hogy ezt nem ismerem el, annak egyik oka az, hogy a t. túloldal bibliája, a Pester Lloyd szerint, — abból czitálok, hogy kétség ne lehessen a dologban — a román bank kamatlába annak daczára, hogy Románia kisebb, mint Magyarország és kevesebb anyagi erővel rendelkezik, nem több, mint 5%, és ha vizsgálom ennek a hatalmas Osztrák-Magyar Banknak mennyi a kamatlába, azt látom, hogy ennek is 5%. Ha a kis balkán államok, a kis Románia meg tudja őrizni a maga bankkamatlábát, hogy az ne legyen magasabb, mint az Osztrák-Magyar Bank kamatlába, akkor nem lehet elhitetni velem, hogy ez az erős Magyarország — mert ki fogom mutatni, hogy elég erős pénzügyileg ez az ország (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) — abba a helyzetbe kerülhetne, hogy egy egész százalékkal emelkednék a kamatlába. Ugyancsak a Pester Lloydból azt látom, hogy a román frank diszázsiója fél százalékot tesz ki, és ezzel már éle van véve annak a feltevésnek, a mit a t. túloldal hangoztat, hogy az önálló bank a mi papírjaink árfolyamát nagyon leverné és óriási volna a diszázsió. En pedig azt mondom, hogy ha Románia képes arra, hogy pénzügyi KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. IV. KÖTET. függetlenségét megóvja, és ha Románia, mely egy parányi kis állam Magyarországhoz képest, és nem tőkeerős, hanem tőkeszegény, egy fél százalék diszázsióban van, akkor nekünk Magyarországnak még egy fél százalék diszázsióban sem kellene lennünk. Sőt én még azt is elfogadom, hogy legyen egy fél százalék diszázsió, legyen egy százalékkal magasabb a kamatláb. Nem azért fogadom el, a mit Barta Ödön t. képviselőtársam mondott, hogy egy külügyi kaland ugy is sokkal többe kerülhet, mert hiszen e mellett az esetleges 40 milliós több kamat kiadása mellett még a külügyi kalandokat is megcsinálják a mi jó szomszédaink ; hanem azért, mert önálló bank mellett és kellő gazdasági berendezkedéssel ezt az esetleges különbséget eliminálni tudjuk, a mint ezt beszédem folyamán leszek bátor kimutatni. (Helyeslés a báloldalon.) Azt mondottam, hogy rá fogok arra mutatni, hogy mi nem is vagyunk tulaj donképen annyira tőkeszegények. Egy összeállításból, a mely megmondja, hogy Magyarország részvénytársasági alapon működő intézeteinek mennyivel emelkedett 1899-től 1909-ig a betétösszege, a Pénzintézetek Központi Hitelbankja adta ki a mérleget, s azt hiszem, eléggé autentikus — azt látom, hogy a magyar pénzintézeteknél 1899-ben egy milliárd 835,000.890 korona volt az összes betétek összege — a mit én elég magasnak tartok — 1909-ben pedig 3 milliárd 375,000.419 korona. Ez a betét a betevőknek most 3'5%-ot jövedelmez. Ha nekünk 3% milliárd koronánk van arra, hogy 3'5%-ra bankokban helyezzük el, akkor nem vagyunk oly nagyon tőkeszegények. (Ugy van! balról.) De nem vag)

r

unk olyan nagyon tőkeszegények azért sem, mert egy másik kimutatás szerint, a mely a »Magyar Pénzügy«-ben jelent meg, 1910-ben a statisztikai adatok szerint Budapesten 16 uj pénzintézet alakult 11,480.000 koronával, a vidéken pedig 151 pénzintézet alakult 30,381.000 koronával; a budapesti pénzintézetek közül 32 emelte alaptőkéjét 111,899.000 koronával, az ipari befektetések pedig összesen 360 millió koronát tettek ki. Ha tehát nekünk 3% milliárd korona 3'5%-ot jövedelmező betétünk van, ha 360 millióval uj társulatok alakultak, illetve emelték a régiek az alaptőkét, nem hiszem, hogy pénzügyileg oly sivár helyzetben lennénk, hogy fel ne tudnók állitani az önálló magyar jegybankot, ha mindenáron meg akarjuk tenni. (Ugy van! Ugy van! a. balés a szélsőbaloldalon.) Hiszen a bankszakértők is megegyeztek abban, hogy az alaptőkét, az érczfedezetet elő tudjuk teremteni, hogy az önálló magyar bank létfeltételei megvannak. Nem csak azok a bankszakértők egyeztek meg ebben, a kik függetlenségi szempontból vizsgálták a kérdést, de azok a szakértők is, a kik legnagyobb ellenzői az önálló banknak. Hivatkozom Lánczy Leóra, a ki nagy pénzügyi szaktekintély és a ki ellenzője az önálló banknak, 9