Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-80

80. országos ülés 1911 január 19-én, csütörtökön. 61 az csak a múlt év végén, deczember végső napjaiban intéztetett el, és pedig elutasítóan. Ennélfogva a házszabályok értelmében a biráló-bizottság a ház alakulásakor kifogásolt megbízólevelet megvizsgálván, abban azt a kifogást, hogy a megbízólevélben az ajánlók teljes számban megnevezve nem voltak, pótoltnak vette azzal, hogy a központi választmány az eredeti ajánlólevelet beküldötte, a melynek alapján a biráló-bizottság egyhangúlag hozott Ítélettel Hajós Kálmán képviselő ur megbízólevelét igazoltnak jelentette ki. Van szerencsém az erről szóló jelentést az összes iratokkal további intézkedés végett a t. háznak bemutatni. Elnök: A biráló-bizottság jelentése alapján Hajós Kálmán képviselő urat végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. T. ház ! Mielőtt a napirendre áttérnénk, kötelességem a tegnapi ülésen történt néhány dolgot szóvá tenni. A ház naplójában nincs nyoma, de értésemre esett, az összes lapok közölték és igy feltételeznem kell, hogy megtörtént, hogy a tegnapi ülés folyamában két képviselő ur képviselőtársával szemben sértő kifejezést használt. Az egyik Pál Alfréd képviselő ur volt, a ki az ezen oldalon (A haloldalra mutat.) fölemelt zsebkendőkre való vonatkozással, miután egy más képviselő azt mondotta : »piszkos a zsebkendőtök« ezzel a kifejezéssel élt: »piszkosak, mint a tulajdonosuk«. A másik Zboray Miklós képviselő ur, a ki a kereskedelemügyi minister úrral szemben ismételve, a »paraszt« kifejezést használta. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Jellemző! Gyalázat ! Elnök csenget.) Csendet kérek ! Én egyelőre semmi mást nem tehetek, mint hogy a most megnevezett képviselő urakat felkérem, szíveskedjenek az iránt nyilatkozni, vájjon e sértő kifejezéseket használták-e ? hogy ahhoz képest velük szemben esetleg a házszabályokat alkalmazzam. Miután, ugy látom, a felszólított képviselő urak nincsenek most jelen, kénytelen vagyok ezt a kérdést függőben tartani. Most áttérünk a napirendre, a bankszabadalomra vonatkozó törvényjavaslat (írom. 150, 163) folytatólagos tárgyalására. Beszkid Antal jegyző: Kovács Gyula! Kovács Gyula: T. képviselőház ! (Zaj. Elnök csenget.) Ugy érzem, hogy egy bizonyos fokú merészség és talán némi szerénytelenség is kell hozzá, hogy egy ily . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak! Kovács Gyula : . . . minden oldalról magas nívójúnak elismert vitában csekélységem is felszólal, különösen akkor, a mikor már beszédem elején az igazsághoz híven kijelenteni tartozom, hogy nem vagyok bankszakértő. Hogy mégis felszólalok, annak oka az, hogy én, a ki eddig mint egyszerű gazdaember politikával nagyon keveset foglalkoztam és úgyszólván a gazdaságból csöppentem bele ide, a politikai élet küzdelmeibe, nagyon sok dolgot egészen más világításban, egészen máskép látok, mint azon igen t. képviselőtársaim, a kik oly szerencsések, vagy talán olyan szerencsétlenek voltak, hogy a politikai küzdelmekben már előbb is részt vehettek. De hogy őszinte legyek, nem változtatna a helyzeten tulaj donképen az sem, ha én bankszakértő volnék, azért, mert a mint a t. ház látja, senki sem kíváncsi itt az én véleményemre. (Halljuk ! Halljuk!) Én ugy látom, hogy az, a kit én meggyőzni szeretnék — mert hiszen az lenne a czélom, hogy a t. túloldalt győzzem meg álláspontom helyességéről — nem kíváncsi arra, hogy én mit akarok mondani, nem akarják hallani, hogy van-e érvem vagy nincs, érték-e a dologhoz vagy nem, tudok-e csak egyetlen érvet is felhozni a közös bank ellen és az önálló mellett. Nem panaszkép mondom, csak arra akarok rámutatni, hogy nem változtatna a helyzeten, akármilyen szakértő lennék ebben a dologban ; akármilyen meggyőző érveket használnék is, mert ebben a házban — a mint látom, — nemcsak az én véleményemre nem kíváncsiak, hanem nagyon sok esetben neves, kiváló tudósok véleménye sem érdekel senkit. így van ez nemcsak ebben a kérdésben, de egyéb kérdésekben is ; itt e házban mindenkinek megvan a saját véleménye, és attól eltérni egyáltalán nem akar. Hogy a t. házban ez az állapot uralkodik, ezért én tulajdonképen a mai pártéletet okolom. Én azt mondom, hogy a mai pártélet tulaj donképen a pártéletnek a túltengése. Nem mondom azt, hogy nincs szükség pártéletre. Az ember társadalmi lény lévén, igenis szükség van arra, hogy egymással érintkezzék, egymással pártokban találkozzék. Azonban ilyen szigorúan megvont jDártkeretekre, ilyen pártszervezetekre, ilyen pártfegyelemre nemcsak nincs szükség, hanem én ezeket egyenesen a parlament rákfenéjének, egyenesen az ország átkának tartom. Mert mi történnék akkor, — tegyük fel a helyzetet, — ha a munkapártiak közül valaki. . . (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Kérem képviselő urak, a tanácskozás folyama alatt nem lehet a teremben hangosan konverzálni. Kovács Gyula : Kérdem a t. házat, mi történnék akkor, ha ezen igazán magas színvonalon álló és igazán meggyőző erővel elhangzott beszédek hatása alatt a t. túloldali képviselőtársaim közül, 260 képviselő közül akadna egy, a kit az itt elhangzott érvek gondolkodóba ejtenek, vagy esetleg meg is győznek ? Mi történnék akkor, ha ez az én igen t. képviselőtársam a munkapárt egyik gyűlésén felállana és azt mondaná, hogy engem pedig az ellenzék szónokai meggyőztek arról, hogy a közös bank szabadalmát nem szabad meghosszabbítani, hanem _az önálló magyar nemzeti bankra van szükség ? Én nem ismerem annyira a pártéletet, de a mint eddig láttam a helyzetet, ugy tudom, hogy ezt a képviselőtársamat megköveznék, kigolyóznák a pártból és erkölcsi halottnak, renegátnak nyilvánítanák.