Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

19. országos ülés 1911 nek az a Szégyenfoltja, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy Magyarországon 400.000 gyermek nem jár iskolába és az analfabétákank száma 7—8 millióra rug. (JJgy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ki kell épitenünk közutainkat, hogy azoknak nyomorult állapota miatt a külföldi előtt szégyenkeznünk ne kelljen, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldw,on.) Újjá kell szerveznünk egész közegészségügyünket, (JJgy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert Kelet felé, a nagy járványfészkek felé exponálva vagyunk és ki vagyunk téve annak, hogy egy nagy járvány hiányos közegészségügyi berendezkedésünk folytán óriási kánokat és pusztításokat okoz ennek a nemzetnek fejlődésében és gazdaságában. (JJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Meg kell szüntetnünk azt az óriási magas halandósági arányt, a mely évről-évre olyan rengeteg vérveszteséget okoz az országnak. (JJgy van! a szélsőbaloldalon.) A munkaalkalmaknak százezreit és millióit kell megteremtenünk, hogy megszüntessük nemzeti életünknek vérző és égő sebét, a rendkívül nagy kivándorlást. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nagyszabású szocziális alkotásokat kell létesítenünk, hogy betömjük az elégedetlenség forrásait, és levezető csatornákról kell gondoskodnunk az elégedetlenség felgyülemlett vizei számára, hogy igy a katasztrófákat elkerülhessük. (JJgy van! a szélsőbaloldalon.) • Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására bennünket csak a gazdasági önállóság képesít. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért a gazdasági önállóság kivívásában két nagy intézmény áü a szemeink előtt, a melyekben mi ezt megtestesíteni akarjuk : az önálló vámterület és az önálló bank. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az önálló vámterület tekintetében pártunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy további törvényhozási intézkedésekért nem kell küzdenie, mert a múlt országgyűlés, a melyre onnét a túloldalról annyi sarat szórtak, . . . (Ellenmondásofc a jobboldalon. Nagy zaj balfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lovászy Márton : . . . hervadhatatlan érdemeket szerzett magának azzal, hogy törvénybe iktatta és pedig lejárat nélkül és igy a szükséges alkotmánygarancziákkal ellátva, a magyar autonóm vámtarifát. Az önálló bank tekintetében azonban tanúi voltunk egy oly rut játéknak, a melynek párját ritkán találjuk meg a nemzetek életében. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mi jóhiszeműleg elfogadtunk egy súlyos terhekkel járó kiegyezést azért, mert benne biztosítva láttuk a nemzet részére a szabadkezet, a melyet az akkori többség, a függetlenségi párt az önálló bank irányában táplált. (JJgy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hittük, hogy minden garancziája megvan annak, hogy abbeli törekvésünk megvalósulhat, és akkor meg kellett ismerkednünk alkotmányunknak egy nóvumával, a felelőtlen vétó intézményével. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ez a felelőtlen vétó idézte elő azután a nemzetben azt a téves hitet és desperácziót, KÉPVH. NAPLÓ 1910—1915. IV. RŐTET. január 18-án, szerdán. 49 hogy hiábavaló Magyarországnak minden joga és erőfeszítése, jogot és erőt egyaránt letipor az önkény. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldahn.) Mostani harczunk czéljául azt tűztük ki, hogy ezt a hitet és ezt a desperácziót kiirtsuk és kiküszöböljük a nemzet szivéből, a mikor harezunkkal meg akarjuk mutatni, hogy az ellen a felsőbb vétó ellen a nemzetnek is van vétójoga. (Hossms élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Beszkid Antal jegyző : Gróf Somssich Tihamér ! Gr. Somssich Tihamér: T. képviselőkáz! (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) A nemzeti munkapárt részéről bizonj^os türelmetlenséget lehetett észlelni . . . (Ellenmondások a jobboldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Dehogy, élvezettel hallgatjuk ! Gr. Somssich Tivadar : A múltkor is azt mondotta az egyik t. képviselőtársam: ti mérges obstrukcziósok, meddig fogtok még beszélni ? (Felkiáltások a jobboldalon : Ki mondta ?) Ne méltóztassék rossz népen venni, ha mi, a mikor egyik alapelvünkről van szó, egyik czélunkról, a melyért leginkább küzdünk, ha itt többen felszólalunk, hanem inkább tessék csodálkozni azon, hogy a nemzeti munkapárt, a melynek kötelessége lett volna azt a bizonyos bankexlexet elkerülni, miért nem hozta a javaslatot már előbb a szőnyegre. (Igaz ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Nemzeti munkátlanság! (Zaj. Halljuk!) Gr. Somssich Tihamér: A hosszú szabadságnál többet érhetett volna a munkapártiak részéről az az öröm, hogy szintén fölszólalhattak volna ebben a kérdésben. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Somssich Tihamér: T. ház! A mikor a koaliczió a kormányzást magára vállalta, kikapcsolta a katonai kérdéseket, hogy a választói törvényt megalkotva, ujabb erőt, nagyobb nemzeti erőt vigyen a további küzdelmekbe. Alighogy a kormányzást a koaliczió magára vállalta, rögtön egyik nehézségként merült fel a kvóta kérdése. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Itt még a függetlenségi párt megkötötte a kiegyezést Ausztriával; Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam ugyan nagyon lekritizálta ezt a kiegyezést. Én mondhatom azt, hogy ha akkor a munkapárt lett volna kormányon . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, lehetetlen a szónokot hallani. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon.) Gr. Somsich Tihamér: ... ugy bizonyára ez a kvótaemelés ép ugy megtörtént volna. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) De meg vagyok róla győződve, hogy azok a rekompeniácziók, a melyek nekünk azzal adattak, a munkapárt részéről el nem érettek volna, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ők nem is kérték