Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-79

79. országos ülés 1911 január 18-án, szerdán. 45 pálhatja magát ez alól az elmélet alól, Mszen a jegybank tőkét nem ldnál, a jegybank — a mint Földes Béla t. barátom kimutatta — kitelt cserél ki hitellel, fizetési Ígéretet cserél ki fizetési ígérettel. A bankjegy és a váltó sem egyéb, mint fizetési Ígéret. Itt tehát azokat a törvényeket egész rigorózusan alkalmazni nem lehet. E tekintetben legfeljebb a jegybanknak saját tőkéje és tartaléktőkéje jöhetne figyelembe. De hog)

7 ennek sincs valami különösen nagy jelentősége, kitűnik abból, hogy az Osztrák-Magyar Bank, a mely önök szerint oly kiválóan teljesiti feladatát, — a mit én nem is akarok kétségbevonni — egy árva fillér alaptőke nélkül folytatja működését, mert abból a 210 millióból, a mely a bank alaptőkéje, 60 millió korona kölcsönt adott az osztrák kormánynak, az ott le van kötve, 150—160 millió koronát pedig a bank mérlegének realitása érdekében tulaj donképen le kellene irni, mert ha megnézzük a banknak a kimutatását az érczkészletről, mely a törvényjavaslathoz van csatolva, azt látjuk, hogy körülbelül egy millió korona hiján 300 millió korona ezüst-kurrans alkatrésze van az Osztrák-Magyar Bank érczkészletének. Már pedig, ha az ezüstforint érczértékét veszszük irányadónak, melynek tulajdonképeni érczértéke nem több, mint 94 fillér, akkor annak a .300 millió korona beállitott tételnek tulaj donképeni érczértéke nem több, mint 140 millió korona. Azután felállítják itt a nagy gazdasági területeknek az elméletét. Én ezzel bővebben foglalkozni nem akarok, (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) foglalkoztak ezzel előttem szóló t. képviselőtársaim. Nekem a gazdasági területekre nézve csak egyetlenegy megjegyzésem van. Én elismerem azt, és ez természetes is, hogy nagy gazdasági területeken intenzivebb és impozánsabb gazdasági tevékenységet lehet folytatni, mint kisebbeken. De a gazdasági területeknek megvannak a maguk természetes határai, azok t. i. egybeesnek az államoknak, a nemzeteknek politikai határaival. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Konstatálom egyébként, hogy ezzel az érvvel a mostani vita során már igen szórványosan találkozunk, (Igaz ! TJgy van I a szélsőbaloldalon.) a mint hogy egyáltalában megfigyelhetjük azt a jelenséget, hogy a gazdasági önállóság, és az önálló bank elleni érvek folyton kevesbbednek, (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) folyton zsugorodnak össze, a mi annak a jele, hogy ezek az érvek nem táplálkoznak a tudománynak igazi forrásaiból, (Igaz! ügy van! a szélsőhaloldalon.) hanem abból a tendencziából, a mely a tudományt a politikai törekvések szolgálatába szegődteti. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Akadályozóul hozta fel az igen t. előadó ur azt is, hogy a bankszétválasztás esetén a magyar, devizának előbb ki kellene küzdenie a maga poziezióját. Hát ez igaz, azt is akarjuk, hogy kiküzdje, azt is akarjuk, hogy Magyarország a pénzvilágban mint önálló faktor jelenjék meg és essék a mérlegbe. Én meg vagyok győződve arról, hogyha az a magyar deviza kiküzdte, a mint hogy ki fogja küzdeni a maga poziczióját, — ezt nem is tartozom bizonyítani, mert ezt az igen t. előadó ur nem is vonta kétségbe — akkor ez Magyarország állami önállóságának a külföld előtt való kidomboritáá&ra sokkal fontosabb lesz, mintha nem tudom, hány tudományos könyv, vagy értekezés, vagy felolvasás vagy külföldi tanszék hirdeti Magyarország önállóságát, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ezeknek a teoretikus fejtegetéseknek a külföld nem hisz, mert a tényekben az ellenkezőjét látja, de a magyar deviza megjelenésében oly kézzel fogható tényt fog látni, mely pozitive dokumentálja Magyarország áUami önállóságát. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Abban a nemzetközi tánczvigalomban, melyet a pénzvilág a devizák körül folytat, mi is el akarjuk járni a magunk nemzeti deviza-csárdását. (Taps a szőlsőbaloldalon.) Áttérek most már . . , (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : . . . magának a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak tárgyalására. Itt elsősorban az a kérdés merül fel, miért tárgyaltatik ez a törvényjavaslat ilyen későn ebben a parlamentben, miért terjesztette be azt a kormány csak deczember hó folyamán ? Hiszen ezt a törvényjavaslatot akár augusztusban, akár szeptemberben, szóval a nyári vagy az őszi időszakban ép ugy előterjeszthette volna, mint a hogy előterjesztette, deczemberben. Ennek magyarázata igen egyszerű. T. i. a kormány e körül a törvényjavaslat körül olyan terrénumra tévedett, a mely neki abszolúte nem való. Ez a kormány a nemzeti lemondás jegyében született meg, (Ugy van ! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és ez alatt a deviza alatt folytatja működését. Ebben az egy kérdésben azonban csodálatos módon megszállta a szentlélek és ebben valami vívmányt, valami eredményt akart kicsikarni Ausztriától. A dolog természetében rejlik, hogy az a kormány, a mely hirdeti a lemondást, a melynek rendeltetése az, hogy azt a lemondást érvényesítse és keresztülvigye az országban, ezen a téren sem érhetett el eredményeket és így az igen t. kormány hiábavaló alkudozásokkal fecsérelte el az időt, a minek vége természetesen mégis csak a vereség és a meghátrálás volt. (TJgy van ! balfelől.) Ebből folyólag azután másnak, — bocsánat a kifejezésért — mint komédiának nem tekinthetem a törvényjavaslat indokolásának azt a kifejezését, hogy : »a jegybank kérdése kizárólag a gazdasági czélszerűség szempontjából ítélendő és bírálandó meg«. Nem, az igen t. kormánynak egy pillanatra sem volt esze ágában sem ezt a kérdést a gazdasági czélszerűség szempontjából elbírálni. (TJgy van ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kor-