Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

90. országos ülés 1911 január Sí-én, kedden. 387 megállapított időpontig kölcsönős megegyezéssel igénybe vett vagy igénybe veendő expediens, vagy modus procedendi. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a'szélsőbaloldalon.) A vélelem, prezumpczió tehát minden esetre az általános szabály, a törvényben biztosított önállóság mellett van (Ugy van! taps a szélsőbaloldalon.) és bizonyítani azoknak kell, a kik az általános szabály alól kivételt akarnak statuálni. (Igaz ! Ugy van ! taps a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház )| A válság ütközőpontja a bankkérdés volt. (Igaz/ Ugy van fa bal- és a szélsőbaloldalon.) A fordulatot Magyarország politikai helyzetében az idézte elő, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem volt hajlandó a hatalmat a gazdasági önállóság kulcsának, a magyar jegybanknak feláldozásával megszerezni. (Ugy van! taps a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Ugy van ! Ez történelmi igazság ! Huszár Károly (sárvári): Az, hogy Lukács László ezt Ígérte a 48-äs pártnak. Gr. Batthyány Tivadar: Tudjuk Lukácsot, tudjuk jól! pl Justh Gyula: A függetlenségi és 48-as pártot abban a nagy kérdésben is a parlamenti felfogásnak egyedül megfelelő, azaz önzetlen, ideáüs meggyőződés vezérelte, hogy a hatalom bírása csak addig értékes, míg azt elveink megvalósítására fordíthatjuk, (Taps a szélsőbaloldalon.) különben pedig az egy értéktelen rongy. (Igaz! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) A hatalomvágy nem vett erőt rajtunk, ellenállottunk minden kísértésnek, nem hajhásztuk a kormányképességet azért, hogy a hatalmat megszerezzük vagy megtartsuk .... Huszár Károly (sárvári): ígérte Lukács a bankot ? (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Vagy komoly a harczunk, vagy nem komoly! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula ; T. képviselőtársunk azt mondja, hogy vagy komoly a harczunk, vagy nem. Huszár Károly (sárvári) : Igaz-e, hogy Lukács igérte a bankot, vagy nem ? (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Justh Gyula: A t. képviselő ur azt hiszi, hogy csak akkor adunk tanúságot arról, hogy komoly a harczunk, ha belehelyezkedünk az ő eszmemenetébe, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) En nagyon kérem t. képviselőtársamat, méltóztassék megengedni, hogy én felszólalásomat a magam eszmemenete szerint folytassam és ne az ő eszmemenete szerint. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Mi adja meg a kormányképességet olyan államokban, melyekben a népképviseleti rendszer a maga tisztaságában sértetlenül érvényben van '? A király és a nemzet bizalma. Nálunk, t. képviselőház, elegendő a király bizalmát megnyerni. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) és a ki ezt megnyerte, az azután a nemzet bizalmát, jobban kifejezve : a többségét, pénzzel és hatalmi eszközökkel — sajnos — meg tudja szerezni. (Igaz! ügy van ! balról. Zaj jobbról.) Elnök : Csendet kérek ! Lovászy Márton : Ezért komédia az egész alkotmány ! Justh Gyula : A nemzet akarta, és merem mondani, ma is akarja a nemzeti jegybank létesítését. (Helyeslés baljelől.) Ha a király akarná, szóval, ha a kormányképességet és a hatalmat nem tenné koczkára az, a ki Magyarország gazdasági felszabadulását, a magyar jegybankot követelné — ugyan kérem, akadnának-e akkor is olyanok, kik itt a katasztrofális veszedelmeket festenék a falra % (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ha visszapillantunk a közelmúlt nagy küzdelmeire, igaz lelki megnyugvásunkra szolgál az a tudat, hogy megtettük kötelességünket és hogy másként nem cselekedhettünk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) úgyannyira, hogy ha hasonló viszonyok állanának elő, akkor most sem cselekedhetnénk máskép. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mikor a közgazdasági önállóságért és benne a magyar nemzeti jegybankért folytatott küzdelmünk hajótörést szenvedett . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Justh Gyula : . . . akkor, szakítva a magyar szokással, nem fordítottunk egyet a köpönyegen, hanem hiven és becsületesen kitartva elveink mellett, nem elveinknek, hanem a hatalomnak fordítottunk hátat. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. ) Hock János: Ugy van! Ezt nem lehet letagadni ! Just Gyula: És ezen önzetlenségünkért sokak részéről nem elismerésben, de a legkíméletlenebb támadásban volt és va,n részünk. Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Czinikusok ! Justh Gyula: Pedig kérdem., mi elitélnivaló van abban még Magyarországon is, ha valaki inkább ragaszkodik az elvekhez, mint a hatalomhoz ? Eitner Zsigmond: Ezt ők nem értik meg ! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.} Justh Gyula : Támadtak bennünket a kritikának legkíméletlenebb eszközeivel, a legkönyörtelenebb eszközökkel szállottak velünk harezba. gyanúsítottak, rágalmaztak, piszkoltak, lekicsinyeltek -.. . Rónay Jenő : Hengereltok ! Mártonffy Márton : Ki hengerelt ? Kun Béla: Az bizonyos, hogy Justh Gyula kormányelnök volna, ha feladta volna a bankönállóságot! (Ugy van! balról.) Justh Gyula: . . .kalandorpolitikusoknak lettünk kikiáltva. Mintha bizony nem épen azok volnának a kalandorpolitikusok, a leik azért, hogy a hatalmon maradhassanak, hogy valahogy az egyoldalú kormányképességen csorba ne essék, készek bármely perezben elveiket cserben hagyni. . . (ügy van ! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Ki hagyta cserben 1) 49*