Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-90

366 90. országos ülés 1011 a bankközösség mellett. De sőt tovább megyek és azt merem állítani, hogy budapesti nagy intézeteinknek vezető szerepet játszó szakemberei is bizonyos politikából,, t. i. féltékenységből adtak elsősorban is olyan véleményeket, a melyek részben odakonkludálnak, hogy igenis a közös bank legalább is olyan jő, mint az önálló bank, vagy talán jobb. Merem ezt állitani azért, mert ennek az ő politikájuknak, azt hiszem, bizonyos féltékenység az alapja, attól tartván, hogy egy uj bank felállítása az ő presztízsüknek rongálására vezet. Doktrinális előadást sem kívánok tartani, hiszen az sem képezi szakmámat, sőt megígérem azt, hogy. a mennyiben nem kívánják vagy arra nem kényszerítenek engem, a statisztikai adatok felsorolásával sem fogom beszédem idejét nyújtani és tartalmát szaporítani. (Halljuk ! Halljuk ! bdjelól.) Előre bocsátom és hangsúlyozom, hogy leszűrt eredménykép jelentkező állításaimat és állításaim igazolására felhozandó indokolásaimat nemcsak kellő előtanulmányozással, hanem rendelkezésemre, álló kimutatásokkal, statisztikai adatokkal is tudom, természetesen, támogatni. Eltekintve a függetlenségi és 48-as pártnak, — melyhez magamnak is tartozni szerencsém van — elvi álláspontjától, nem fogadhatom el a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslatot azért sem, mert én az önálló gazdasági berendezkedésnek vagyok hive (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és mint ilyen feltétlenül kiinduló pontul, alapul tekintem azt, bogy gazdasági önálló berendezkedésről addig beszélnünk, míg egyszersmind a bankkérdést meg nem oldottuk, teljes lehetetlenség, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) vagy legalább is olyan merészség, mely czélra, eredményre nem vezethet. (Ugy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezen alapítás, illetőleg felállítás lehetőségének áll útjában a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslat és ezzel kapcsolatos más törvények is ; és miután útjában áll az önálló bank felállításának, már azért sem szavazom ezt meg. (Helyeslés balfelől.) Jogi tanulmányaimnak eredményeképen meggyőződésem az, hogy a közgazdaság terén nem lehet dogmákat, axiómákat felállítani. (Ugy van ! ballelöl.) Megjegyzem, hogy e tekintetben csekélységemet egy nagyobb tekintély is támogatja. T. i. Tisza István gróf a maga részéről is elismerte és kifejezést is adott annak, hogy a közgazdaság terén egy dogma van : minden körülmények között azt kell tenni t. i. szerinte, a mi az illető időpontban az adott viszonyok között az ország gazdasági fejlődése szempontjából előnyös. Ezt nagyváradi beszédéből vettem és mindenesetre siettem onnan kiszedni, mert álláspontomat ezzel is meg tudom indokolni. Engedelmet kérek, hogy ezen az alapon azt mondhassam, hogy teljesen mindegy, vájjon 67-es, vagy 48-as alapon állunk-e. Abban a perczben, a melyben megállapithatjuk az adott ténykörülményekből, hogy az önálló gazdasági berendezkedés ideje elérkezett, hogy a körülmények arra kedvezők, abban a perczjanuár 31-én, kedden. ben szerintem fel kell állítanunk az önálló jegybankot ; (Helyeslés a baloldalon.) tekintet nélkül arra, hogy egyik vagy a másik párthoz tartozunk-e. Elsősorban azért kell elbírálnunk azon körülményeket, a melyek mintegy előkészítik, szinte előre biztosítékot, garancziát nyújtanak arra nézve, hogy az önálló bank felállítása, még ha megengedem, kisebb átmeneti nehézségeket okoz is, de lehetetlenségekbe nem ütközik és még kevésbbé idézhet elő a t. előadó ur szavai szerint katasztrófát. Ezen álláspontomból folyik az, hogy nem követhetem előttem felszólalt t. elvtársaimat sem azon az utón, a melyen ők haladtak, akkor, a mikor ezen bank indokolásának folyamán hivatkoztak 67-es képviselőkre, 67-es nagypolitikusokra és beszédeikből idézve, igyekeztek tulajdonképen bebizonyítani azt, hogy ezen 67-es pártok elveivel sem áll ellentétben, hogy az önálló bank felállittassék. Több t. képviselőtársam abból indult ki és azt hangsúlyozta, hogy a jxuitikai kérdésen kivül elsősorban mint gazdasági kérdést tekintik a bankkérdést, eo ipso nem követhetem tehát őket, mert nem közjogi alap választ hát el bennünket. Tisztán a czélszerűség kérdése, hogy vájjon ők helyesnek, időszerűnek látják-e, a mit mi a mai viszonyok között időszerűnek látunk, t. i., hogy elérkezett az önálló bank felállításának az ideje ? Merészségnek látszik, hogy ha egy magamhoz hasonló ujoncz, a ki a parlament termében még alig szivta a levegőt, épen azért annak a parkettjén könnyen csuszhatik el, oly merész, hogy nálánál sokkal nagyobb politikus által megjelölt irányt és kijelölt utat minden fentartás nélkül és gondolkodás nélkül nem követ, mert hiszen ez volna a legkényelmesebb biztositéka annak, hogy el nem csúszom, el nem tévedek a politika útvesztőjében. Ezzel szemben, bár a legnagyobb tisztelettel adózom előttem felszólalt t. képviselőtársaimnak, mégsem követhetem őket ezen az utón épen kifejtett okaimnál fogva és egyenesen csakis gazdasági szempontból kívánom ezt a kérdést megvilágitani. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Az önálló bank felállítását követelni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk. A mint mondottam, a midőn arra a konklúzióra jutunk, hogy gazdasági érdekeink annak felállítását kívánják, abban a perczben, a midőn erre meggyőződésünk szerint az idők és a körülmények alkalmasak, azt fel kell állítanunk. Ha a t. túloldal velem ellentétes állásponton volna és talán azt állítaná, hogy igenis, nem érkezett el még annak az ideje, hogy az önálló bank felállíttassák, akkor is, engedelmet kérek, még mindig nem juthatunk arra a konklúzióra, hogy ennélfogva tehát a beterjesztett bankjavaslatot, a mely a kormánynak és a t. túloldalnak, vagyis a többségnek álláspontját foglalja magában, helyesnek elfogadhassuk, hogy annak alapján azt mondhassuk, hogy igenis, el lehet, sőt el kell fogadnunk a bankszabadalom meghosszabbítását. Mert tekintettel a már előbb röviden vázolt körülményekre, szerintem akkor is kötelessége lett volna a kormánynak és a többségnek egy olyan törvény-