Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

30 78. országos ülés 1911 ez a folt még tovább is megmarad. Azonban Hegedüs Lóránt meg Jankovich. Béla t. barátom azt bizonyítják, bogy benne van, sőt az OsztrákMagyar Bank eddig is mindig készfizető bank volt. Ebhez kétség sem fér, csakhogy akkor, hacsak ezt értették a készfizetések rendezése alatt, a mit az Osztrák-Magyar Bank eddig is teljesített, mi értelme volt akkor annak a nagy fogadkozásnak, azoknak a nagyhangon, nagy határozottsággal való kijelentéseknek, a melyeket épen a választási kampány idejében hallottunk? Hiszen olyan tagjai a t. többségnek, mint gróf Tisza István, Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister a leghatározottabb kijelentésekkel kötötték magukat a készfizetések kötelező törvényes kimondásához. T. képviselőtársaim azt mondták, hogy ez tényleg régen megvan, csak arról van szó, hogy törvényben is kimondassák, és arról van szó, hogy erre különösen a külfölddel szemben van szükségünk. Ha tehát oly nagy súlyt fektettek erre és oly nagy fontosságot tulajdonítottak ennek a kérdésnek, akkor sokkal nagyobb erélylyel kellett volna ragaszkodni annak megvalósításához, és nem arra a nagyon kényelmes álláspontra helyezkedni, a melyre helyezkedett báró Madarassy Beck Gyula t. képviselőtársam, a ki azt mondja — mert ez a legkényelmesebb — hogy a készfizetések felvétele egyáltalában nagy jelentőséggel nem bír. B. Madarassy-Beck Gyula: Mert effektive megvan! Okolicsányi László: Ha így méltóztatik érteni, akkor fenmarad kérdésem: ha megvolt eddig is, miért ígérték olyan nagyon, hogy annak okvetlenül meg kell lenni, sőt, ha nem valósul meg, akkor az önálló nemzeti bankot kell inkább felállítani, de e nélkül nem lehet a bank szabadalmát meghosszabbítani? Ebben a kérdésben a konzekvencziát levonom mindazokból, a miket elmondtam. Az én álláspontom az, hogy én a bank szabadalmának 1917-ig való meghosszabbításához hozzájárulnék, abban az esetben, de csakis abban az esetben, ha a készfizetések kötelező felvétele ebben a javaslatban ki volna mondva. így azonban nem fogadhatom el ezt a javaslatot és nem fogadhatom el különösen — és mondhatom, ezt a kérdést azután fontosabbnak tartom, mint az egész bankkérdést — az 5. §. tartalma miatt. Ez az 5. §. olyan nóvumot akar beleiktatni a mi törvénykönyvünkbe, a milyen eddig Szent István óta megirott összes törvényeinkben nem volt benn. A legvakmerőbb merényletet látom ebben a mi alkotmányunk alaj>elvei ellen (Ugy van! halfelöl.) és bocsánatot kérek, ba itt szinte elemi kérdésekkel vagyok kénytelen foglalkozni, bogy ennek szörnyűségét megvilágítsam. Egy állam jogbiztonságának alapja, alapeleme az, bogy pontosan, minden kétségen felül meg legyenek határozva, meg legyenek állapítva azok a formalitások, a melyekhez kötve van egy január 17-én, kedden. jogszabálynak törvényerővel való felruházása. Ezek a szabályok talán az egyetlenek egész jogrendszerünkben, a melyek alól nem volt és nem szabad, bogy kivétel legyen. Az a kérdés, hogy valamely intézkedés, valamely jogszabály törvényt képez-e vagy nem, igen sok esetben nagyon nagy fontossággal bir az állam biztonsága, egyesek biztonsága, szóval az egész jogbiztonság szempontjából. Itt pedig törvényerővel akarnak felruházni egy, a képviselőház elé terjesztett javaslatot a nélkül, hogy annak a törvény keletkezéséhez szükséges és elengedhetetlen feltételei és formalitásai meg volnának. En nem tudom egyáltalában elképzelni, hogyan nézne ki az az idétlen, a mi kikerülne ebből a kormányelőterjesztésből. A képviselőházban tárgy altatnék, de határozat nem hozatnék, tehát a főrendiház nem is venné tárgyalás alá, mert hiszen nem lehet elkéjDzelni főrendiházi elnöki állásra alkalmas tulajdonságokkal biró embert, a ki tárgyalás alá vétetne a magyar főrendiházban olyan javaslatot, a mely nem a magyar kéjsviselőházból jött. Tehát a főrendiház egyáltalában nem tárgyalhatná. Hát mi lenne a szentesítéssel? Nemess Zsigmond: Nem szükséges! Okolicsányi László: Dehogy nem szükséges ! A törvénynek szentesítve kell lenni. Nemess Zsigmond: Az nem törvény, hanem házhatározat. Okolicsányi László: Házhatározat nem lehet, mert hiszen a ház nem is határoz. Ennek törvénynek kell lennie, mert egy törvényt akar megváltoztatni. Az abankstatutum, a mely ennek a törvénynek kiegészítő részét képezi, épen ugy csak törvénynyel változtatható meg, mint akár — nem tudom én — a perrendtartásnak bármelyik szakasza. Törvényt csak törvénynyel lehet megváltoztatni, már pedig törvényt nem lehet másképen hozni Magyarországon, csak ugy, ha azt először az egyik ház, azután a másik ház elfogadja, nem elég az, hogy tárgyalja hanem elfogadja és akkor kerül az a törvény 0 felsége elé, a kinek azt szentesítenie kell. Ezt a monstrumot pedig 0 felsége nem szentesíthetné, mert Ö felségéről nem lehet feltételezni azt, hogy ő oda írja, hogy kedvelt Magyarországunk és társországaink hű főrendéi és képviselői által elénk terjesztetett ezen javaslat, stb., a mikor ez nem igaz, mert nem a főrendek és képviselők által terjesztetett eléje. Ez az, ami az alkotmányba ütközik, a mi az alkotmányjog alapelveit sérti és támadja meg. És ezért én azt a törvényjavaslatot, a melyben ilyen paragrafus benne van, hogyha különben minden tekintetben felfogásommal megegyeznék is, hogyha ez a javaslat a legüdvösebb dolgokat is tartalmazná, azt e miatt az egy paragrafus miatt el nem fogadnám semmi körülmények között, mert ez a paragrafus megingatná azt az általános és eddig még kivétel nélkül álló 6za-