Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-89

11 január 30-án, hétfőn. 349 89. országos ülés 19í Arra a kérdésre, hogy a külön jegybank milyen rendszer alapján jöjjön létre, Jankovich Béla t. képviselőtársam mindjárt megfelelt : csakis az egy­bankrendszer melynek alapján kell megala­pozni a magyar jegybankot. Megfelelt a többi kérdésekre is. Megfelelt arra is, hogy a felállítandó magyar jegybank mekkora alaptőkével létesít­tessék. Talán minden jövendő idő számára tanul­ságos volt e tekintetben is az a felelet, a melyet az önálló magyar bank felállítására nézve t. képviselő­társam adott. Megfelelt azokra a kérdésekre is, hogy az alaptőke beszerzése, elhelyezése miként történjék. Különösen minő intézkedések által biz­tosittassék, hogy az alaptőkével való részvétel alapján külföldi befolyás túlsúlyra ne emelked­hessek, hogyan alapittassék meg a jegyfedezeti rendszer, milyen üzletágakra terjedjen ki a bank működése, az üzletvitel körében az ország köz­gazdasági érdekeinek megóvása szempontjából milyen külön kikötések állapíttassanak meg, hogyan biztosittassék az állam és a jegybank közötti viszony, minő közreműködés követelhető a jegybanktól az állami adósságok kezelése és az állami pénztárak szolgálatának terén, meddig terjedjen a kormánybefolyás az egyes íunkczio­náriusok alkalmazása, a felügyelet és a folyó üzlet­vitel tekintetében, a bankszabadalom mennyi időre szóljon, minő közvetlen és közvetett pénz­üg3Ó. szolgálatokat kell a banktól kikötni, figyelem­mel az előbbi pontban foglaltakra is ; szükséges-e, hogy az önálló mag}^ar jegybank már keletkezé­sekor készfizető legyen és pénzünk értékállandó­sága minő intézkedésekkel biztosítandó. Meg kell adni, hogy Jankovich Béla t. kép­viselőtársam a készfizetések mellett meg is maradt; a mit akkor kifejtett, azt fejtegeti mostani fel­szólalásai során is és az ő ideája most a készfizető közös bank. De hogy a készfizetéseket miképen gondolták és miképen lesz meg ma, erre leszek bátor később egy kis utalással lenni. Végül meg­felelt t. képviselőtársam arra a kérdésre is, hogy milyen intézkedések teendők a külön magyar jegybankra való átmenetel megkönnyítése czél­jából. Mondhatom, szinte lekötelezve érezhetjük magunkat mi, az önálló jegybank felállításának tántoríthatatlan hivei ama tudományos szolgálat által, a melyet az önálló magyar jegybank ügyé­nek Jankovich Béla t. képviselőtársam tett, kuta­tásai eredményének feltárásával, tudományos fej­tegetéseivel, a melyek ennek a kérdésnek keze­lését a jövő idők számára meglehetősen meg­könnyítették. (Ugy van I Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nemcsak Jankovich Béla t. képviselő ur, a többi bankszakértő is és általában azok, a kik ott részt­vettek, megegyeztek és óriási, túlnyomó szótöbb­séggel hozták meg az önálló magyar jegybank fel­állítására vonatkozó határozatokat. De nemcsak ők, hanem már korábban, évekkel ezelőtt többen nyilatkoztak az önálló nemzeti bank mellett, a kiket én sorra czitálni most nem kívánok. Én csak a magyar pénzügyi és politikai életnek egy most is köztünk élő nagy alakját: Széll Kálmán t. kép­viselőtársamat idézem, — sajnálom, hogy most nincs itt — a ki Kerkapoly után talán a legerélye­sebb szószólója volt e kérdésnek, és 1875 Julius 14-én ezeket mondotta (olvassa) : »Erősen át vagyok hatva attól az eszmétől, hogy a bankviszonyok szabályozásának Magyar­országon oly módon kell történnie, a mely a magyar korona országai államjogi helyzetének, valamint közgazdasági viszonyainak egyformán és telje­sen megfelel.« A mire azt mondta Széll Kálmán, t. képviselőtársam, hogy ezt most is állítja (tovább olvassa.) : »A mindkét irányban leendő jogos igényeknek nézetem szerint csak egy önálló intézet felelhet meg, melynek székhelye és igaz­gatósága az országban van, a mely erejét egészen és kizárólag .... melynek berendezése, vezetése az ország kormányára van bizva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy pár ezer négyszög mért­földnyi terület, 15, most 20 miihót meghaladó lakossággal tagadhatatlanul elidegeníthetetlen jog­gal bír, gazdasági viszonyait saját belátása szerint rendezni... az önálló jegybank pénzforgalma, egészséges gazdasági élete . . . nélkülözhetetlen tényezőjéről le nem mondhat.« Hock János : Ezt mondta Széll, azóta megfor­dult a szél is. (Derültség.) Benedek János: Befejezésül pedig (olvassa) : »Azok az angályok és kifogások, melyek ez intéz­mény kivihetősége, czélszerüsége ellen különböző oldalról különösen a lajtántúli sajtó részéről emeltetnek, előttem ismeretesek. Ezeket az aggá­lyokat és kifogásokat beható tanulmány tárgyává tettem és érett megfontolás után azon meggyőző­déshez jutottam, hogy törvényhozási intézkedések és szerződésszerű egyezmények által az osztrák és magyar nemzeti bankjegyek különböző értékesíté­sét sikeresen és helyes, megnyugvást nyújtó módon el lehet háritani.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor a 67-es alapnak egy oly hatalmas, szinte klasszikus bajnoka, mint a milyen Széll Kálmán, ki ha nem is volt ott a 67-es törvények megteremtésénél, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ott volt!) — nem vett közvetlen részt benne — de a ki Deák pohtikája letéteményesének mon­dotta magát, így nyilatkozik, akkor azt hiszem, nekem felesleges néznem Tisza Kálmánt, Ker­kapoly Károlyt, mert ebben magában nemcsak tekintélyi, hanem tárgyi bizonyítékokat szol­gáltattam a mellett, hogy az önálló nemzeti bank felállítása nem jár azokkal a veszélyekkel, melyek­kel az országot akarják riasztani, (Igaz l ügy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem hogy ez csak egy mumus, a melyet időnkint éretlen gyermekek riogatására szoktak előmutogatni, de a mely, ha maga a gyer­mek is megnézi, nem egyéb, mint élettelen, magá­ban semmit sem foglaló tartalmatlan dolog.., Hock János: Krampusz! Szilva-krampusz! Benedek János:. . . melytől nincs oka félni az országnak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents