Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

88. országos ülés Í9ÍÍ január 28-án, szombaton. 331 titkár, mielőtt még az érdemleges tárgyalások fonalát felvették volna, azt a kijelentést tette, hogy semmiféle érdemleges kereskedelmi szerződési tárgyalásokba bele nem megy addig, a mig a magyar kormány a Ounarcl-társaságéhoz hasonló konczessziót nem ad az észak-német hajóstársaságoknak. (Mozgás a jobboldalon.) Ha nem ugy van, ám tessék megczáfolni, én igy tudom. T. uraim, ugyan micsoda bagatel-ügy lehet az, a melyért a német kormány magát ennyire exponálja ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem egy nagy közgazdasági érdek füződik-e ahhoz, hogy ilyen alkalmat használtak fel és ragadtak meg arra, hogy a magyar kormányra pressziót gyakoroljanak ? (Ugy van! balfelöl.) Azonban örvendetes tényként konstatálhatom, hogy azzal a presszióval (Halljuk!) nem érték el a német részről vért eredményt, mert az egy kompromisszumra vezetett. 1905 január havában megindultak e tárgyban a diplomácziai jegyzékváltások, a melyek dijdomácziai körökben »Notcnwechsel von 1905« néven ismeretesek és ezen tárgyalások következtében a két kormány a következő megállapodásra jutott, a melyet bátor leszek német eredeti szövegében felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) »Reichsgesetz über das Auswanderungsvcsen« czimű -könyvből vettem ki szószerint. (Olvassa): »Vereinbarung zvischen den kaisrl. deutschen und den kais. und königliehen österreichischen und ungarischen Begierungen betreffend die Durchwanderung durch die beiderseitigen Saatsgebiete. Durch Notenwechsel vom 15. Január 1905 ist zwischen den beiderseitigen Rcgierungen vereinbart worden, dass unter der Bedingung der Gegenseitigkeit die Regierungen der beiden Staaten keine Massregeln treffen werden, durch welche Personen, die aus ikrem Gebiete auswandern vollen und die nach den geltenden allgemeinen Bestimmungcn zur Auswanderung berechtigt sind, gehindert werden, clen Weg durch das G-ebiet des anderen Staates zu nehmen.« ITgy tudom és itt azt hiszem, hogy mint a legilletékesebbhez, Tallián Béla igen t. kéjrviselő úrhoz fordulhatok, hogy ezen megegyezés a szerződésekben, (Halljulc! Halljuk!) az állatkiviteli szerződésben és az állategészségügyi egyezményekben teljes ellenértékét nyerte. Itt tehát nincs másról szó, mint egy kétoldalú korrekt megállapodásról és senkinek soha eszébe nem jutott, akár gróf Tisza Istvánnak, akár pedig a kormánynak azért valaha szemrehányást tenni, hogy a rendeletet kibocsátotta, daczára annak, hogy ez a rendelet a törvénynyel tulajdonképen némi tekintetben ellentétben is áll, mert a Cunard Line a törvényben kizárólagos konczesszióval van felruházva. Ezt azonban nem mondhatjuk a mostani esetről. (Halljuk! Halljuk!) Most sem szerződési tárgyalás nem folyik, sem semmiféle más olyan alkalom nincs, midőn ennek a terhes szerződésnek a megkötéséért a megfelelő ellenértéket biztosítani lehetne. Itt igenis arról van szó, hogy itt a magyar kormány szemben állt Németország egyik leghatalmasabb, legvirágzóbb és legbefolyásosabb vállalatával, illetőleg vállalataival. Mindenki tudja azt, hogy ugy a Hamburg-Amerika Linie, mind pedig a Norddeutscher Lloyd világkereskedelmi nagy poziczióban vannak ; politikai befolyást is gyakorolnak és ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a HamburgAmerika Linie elnökigazgatója, Pallin, legfelsőbb helyen is a legnagyobb bizalommal dicsekedhetik és hogy az ő tanácsa nélkül a flottapolitikában semmiféle irányító vagy elhatározó lépés nem történik; ha tekintetbe vesszük azt, hogy ezeknek a társulatoknak mekkora anyagi érdeke volt az, hogy ez a szerződés létrejöjjön, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) akkor én kizártnak tartom azt, hogy a mikor az elejétől, 1903-től kezdve az egész vonalon találkozunk a német diplomácziai befolyással, hogy az most a döntőlépésnél kellő nagy sulylyal ne érvényesült legyen. (Igaz! Ugy van! bal felöl!) Méltóztassék tekintetbe- venni azt, hogy a német kikötőkből, Hamburgból és Brémából körülbelül 120—150.000 kivándorlónk veszi útját évenként Amerika felé. Ezeknek a fedélközi utasoknak személy tarifája fejenként 160 márka, körülbelül 180 K, igy tehát plajbászt véve a kézbe, megállapíthatjuk azt, hogy csak az a bevétel, a melyet a fedélközi utasok után beszednek, 21—30 millió koronát tesz ki évenként. A hol egy ilyen üzlet megvédéséről van szó és a hol azt látjuk, hogy minden befolyását érvényesítette eddig is Németország kormánya, — most ne érvényesítette volna, jüáne mikor ilyen hatalmas összeköttetésekkel dicsekedhetik ? (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Ki van zárva, hogy újból ne tette volna azt. Én azt nem várom, hogy az igen t. ministerelnök ur ezen állításomat megerősítse, sőt nem is fogom csodálni, hogyha nem hogy czáfolná, de direkte tagadásba fogja venni. (Derültség balfelöl.) T. képviselőház! Ez a tagadás azonban nem változtat azon a tényen, hogy itt idegen közgazdasági tényezők érdekében idegen hatalomnak befolyását tűrtük. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és kiszolgáltattuk véreinket egy idegen üzérkedő társaság lelkiismeretlen kufárkodásának. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ennek a kérdésnek megvan a politikai és a gazdasági oldala. Méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden rátérjek erre, bár nincs szoros összefüggésben interpellácziómmal, hanem ebből az alkalomból helyénvalónak tartom felemliteni, hogy a dolog politikai oldala az, hogy az a belső viszony, a mely bennünket Németországhoz fűz, nekünk igen drága, igen sok vér- és anyagi áldozatunkba kerül. A nagyhatalmi állásnak megfelelő hadseregnek a fentartása erőnkön túlterhel meg bennünket. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) 42*