Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

88. országos ülés 1911 j anuúr 28-án, szombaton. 327 Szász Károly jegyző: Sümegi Vümos ! Sümegi Vilmos: T. ház ! Az elmúlt téten egy elszomorító hirt közöltek a lapok. Hlatky Zoltán nevű fiatal ember, a zeneakadémiának volt hallgatója, bevonult a katonasághoz és bevonulása után folyton panaszkodott hozzátartozóinak, hogy ott kegyetlen bánásmódban részesül. Nem kivánok erősebb támadást intézni ez alkalomból a hadvezetőség ellen, azonban elszomorító minden körülmények között az, a mi itt előfordult, hogy egy intelligens uri ember bevonul a katonasághoz, s ott olyan bánásmódban részesül, a mely őt halálba üldözi. Hogy bánnak akkor a szegény nép gyermekeivel, ha egy értelmes, tanult fiatal embert ilyen kegyetlen bánásmódban részesítenek ? Ez a szegény ember öngyilkos lett, mert nem birta tovább ezeket a kegyetlenségeket, s a Mária Terézia kaszárnyában a harmadik emeletről leugrott és szörnyet halt. Ez az öngyilkos katona a sir széléről súlyos vádakkal illette azokat, a kik őt állítása szerint halálba üldözték. Testvérbátyjának levelet hagyott hátra, a melyet nem kivánok felolvasni, hiszen nem is azonosítom magam azzal a váddal, a melyet ez a szerencsétlen, halálba üldözött ember utolsó óráiban megirt, de kétségtelenül bizonyos az, hogy ilyen esetben már csak azért is, mert az ilyen eset széles nagy rétegekre hat nyugtalanitólag, kell, hogy vizsgálat indíttassák és hogy a vizsgálat eredménye a képviselőház utján az ország közönségének tudomására jusson. (Helyeslés bálfélól.) Hlatky Zoltán ebben az utolsó levelében egy Miklóssy nevű kapitánynak gorombaságáról, egy Szalay nevű —

: szerinte sváb őrmester — üldözéséről és egy Wild nevű paraszt Zugsführerről panaszkodik, különösen a miatt, hogy négyszer egymásután volt inspekczíón, s miután így hajszamódon küldték inspekczióra, kimerültségében elaludt és ezért lecsukták, a mit még meg tudok érteni. De az is megtörtént vele, hogy hétszer jelentkezett maródinak és mikor mutatta a kezét, ezért szintén megfenyegették és lecsukassál büntették. Azt hiszem, mindenesetre megérdemli ez az eset, hogy szigora vizsgálat tárgyává tétessék. (Helyeslés baljelöl.) B. Solymossy Ödön : Magyar volt a kapitány, nem osztrák! Sümegi Vilmos : Miután a magam részéről. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Sümegi Vilmos: ... a honvédelmi rninistei urnak igazságszeretetében teljesen megbízom . . . B. Solymossy Ödön : Meg is lehet! Sümegi Vilmos: . . . mert eddig ugy győződtem meg, hogy igazságszeretet lakozik a honvédelmi minister úrban, nem bocsátkozom bővebb fejtegetésekbe és felolvasom interpellácziómat. (Olvassa) : »Interpelláczió a honvédelmi minister úrhoz ? 1. Van-e tudomása a t. honvédelmi minister urnak Hlatky Zoltán közös hadseregbeli katona öngyilkosságáról és arról, hogy nevezett öngyilkos katona közvetlen felébb valói részéről minő durva bánásmódban részesült ? 2. Szándékozik-e ebben az ügyben vizsgálatot indítani ?« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. honvédelmi minister urat, — sajnálom, hogy nincs jelen, — indítsa meg a vizsgálatot a kellő szigorral és annak eredményéről tegyen jelentést. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister urnak. Ki következik ? Szász Károly jegyző: Szmrecsányi György ! SzmrecsányiGyörgy: T. képviselőház!) Ezelőtt körülbelül 14 nappal a sajtóban megjelent egy hir, a melyet a t. kormány félhivatalosan is megerősített, hogy a ministerelnök mint belügyminister ur kivándorlók szállítására konczessziót adott, illetőleg szerződést kötött öt külföldi hajóstársasággal és pedig a Hamburg'—Amerika Linie, a Norddeutscher Lloyd, Red Star Linie, a Holland— Amerika Linie és a Compagnie Générale Transatlantique társulattal, illetőleg ezek pooljával. Engem, a kit kivándorlási dolgok érdekelnek, és ezekkel régebb idő óta foglalkozom, és a ki ismerem ezeknek a tárgyalásoknak histórikumát, beismerem, ezek a hírek megdöbbentettek, megdöbbenéssel fogadtam őket először is azért, mert a mint alkalmam lesz beszédem további folyamán beigazolni a t. ház előtt, a t. ministerelnök ur akkor, a mikor e szerződést megkötötte, a kivándorlásról szóló 1909 : II. t.-cz. határozmányait direkt megsértette ; megdöbbentem pedig azért is, mert nagy kétségem van az iránt, vájjon e szerződés megkötésénél sikerült-e a ministerelnök urnak a magyar álláspontot megvédeni és érvényre juttatni. Hogyha visszatekintek azokra a tárgyalásokra, a melyeket 1903-tól Széll Kálmán t. képviselőtársam ministerelnöksége alatt, gróf Tisza István, majd pedig gróf Andrássy Gyula ministerelnöksége és belügyministersége alatt folytattak, ismerve a magyar kormány álláspontját, a melyet a szerződés megkötésekor elfoglalt és ismerve a szívósságot, a melylyel másrészt a maga álláspontjához ragaszkodott, igenis azt hiszem, hogy az én kétségem és aggodalmam alapos, és azt hiszem, bármennyire is igyekezett a t. ministerelnök ur, nem sikerült neki a magyar álláspontnak oly mértékben érvényt szerezni, mint azt az előző kormányok megkövetelték és elérni igyekeztek. T. ház!) Abban, hogy nem lehet itt a magyar álláspontnak valami fényes győzelméről beszélni, megerősít még egy körülmény, és ez az az érthetetlen titkolózás, a melyet a t. ministerelnök ur e téren követ, ellentétben elődeinek nyílt tárgyalási rendszerével. A mikor annak hire ment, hogy e kérdéssel foglalkozom és e kérdésben interpellácziót szándékozom a t. házban előterjeszteni, akkor egyszerre gyanús lett mindenki, a ki velem közlekedett ; (Mozgás a jobboldalon.) hivatkozom a munkapárt klubjában történtekre : a múlt hét egyik estéjén oly urak, a kiknek semmi ingeren-