Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-88

anuár 28-án, szombaton. 322 88. országos ülés 1911 j Magyar Bank kormányzatában ma már hangosan követelnek maguknak részt, azt ismert erélyükkel el is érik és ennek az ő állásfoglalásuknak, t. ház, mi lehet esetleg már a közel jövőben a következménye? Az, a mire Rafael Georgi Levi »Banque d'Emission et trésor I>ublic« czimű 1910-ben megjelent munkájában rámutat, hogy a Habsburgok monarchiája a konfederáczió irányában haladván, könnyen megtörténhetik, daczára annak, hogy északi szomszéd, Németország példája azt mutatja, hogy ott a 26 államból álló birodalomban ma már csak öt jegybank egzisztál, megtörténhetik, hogy ez a föderatív irányban való organizálódási törekvés könnyen az egybankrendszertöl való eltérésre és a tartományi bankrendszerre vezethet. Hogy ha a csehek, a kiknek igen jól ismerjük a szívósságát a nemzeti czélokra való törekvéseikben és a lengyelek és Ausztriának más hatalmas néptörzsei is csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz, az Osztrák-Magyar Bank kénytelen lesz az ö követeléseiknek is helyt adni, akkor a dualizmus helyett majd valami trializmust fog a bank hatalmasan és paritásosán kidomborítani. Ekkor már nagyon rosszul fog festeni a dualisztikus paritás, a melyet az Osztrák-Magyar Bank oly nagy érdeme gyanánt emlegetnek. De még rosszabbul fog festeni az az önálló magyar bank, a melyet ilyen körülmények között leszünk kénytelenek felállítani. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nemcsak azon esetben, ha az önálló bankot a törvény megvalósítja, de még akkor is, ha erre a megvalósításra egy határozott intézményes biztosítékot szolgáltat már előzőleg a magyar nemzet törvényhozása, már akkor is egészen más helyzetben leszünk. Az a bank, a melyet ily körülmény után leszünk kénytelen berendezni, egészen más tekintélynek fog örvendezni, mint hogyha a csehek Ausztria más népeivel együtt a tartományi bankrendszert inaugurálják. Ez utóbbi esetben a magyar bank a külföld előtt már csak mint tartományi bank fog szerepelni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogyha már most ezeket a politikai szempontokat, a melyek a bankszabadalom megújításáról szóló törvénynyel összefüggésben vannak, figyelembe vcszszük, akkor világos előttünk, hogy a mi közjogi helyzetünkben egyszerűen közgazdasági, czélszerűségi szempontokért nem lehet nélkülöznünk az önállóság nagy nemzeti ezéljára való törekvésnek a kidomboritását, a melyben egyúttal, mint korábban mondottam, nagy és hatalmas etikai erők nyilvánulhatnak meg a törvényalkotás javára, (ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) E közjogi vonatkozású politikai kérdéseket nem tekintve is tovább, és ezek közül többet fel nem sorolva, még a belpolitikának szempontjából is fontos kérdéseket, fontos körülményeket látok, a melyek a bankkérdést érintik. (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek a tekintetek pedig épen azok, a melyekre épen előttem Baross János t. képviselőtársam terjedelmesen rámutatott. (Halljuk! Hattjiűc! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ilyen pl. az, hogy a nemzetiségi agitácziók köztudomásúlag épen a nemzetiségi pénzintézetekben találják a leghatalmasabb, a legerősebb fegyverüket. Már most az is nyilvánvaló dolog és itt e házban többször hangoztatták, hogy a magyar pénzintézeteknek, különösen a vidéki pénzintézeteknek élete a jegybank befolyásától rendkívüli mértékben függ. Ennélfogva kétségtelen, hogy a bankjavaslatnak nem szabad figyelmen kívül hagyni e belpolitikai vonatkozását a kérdésnek, hanem arról kell gondoskodnia, hogy e tekintetben ez a javaslat feltétlenül oly követelményeket támaszszon a jegybankkal szemben, a melyek egyensúlyt kéjjesek szolgáltatni a bank működése utján a nemzetiségi pénzintézetek által kifejtett nemzetellenes agitácziónak. (igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, ebből a tekintetből kénytelen vagyok tovább menni, mint Baross János t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És nem tudok megelégedni azzal, hogy azt a követelést csak a szőnyegen levő törvényjavaslattal, az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának megújításával kapcsolatban támaszszuk. Nem tudok pedig megelégedni azért, mert én többé-kevésbbé lehetetlennek látom azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank e követeléseknek a mai szervezete szerint megfeleljen, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) E követelések szempontjából csakis egy önálló jegybank jöhet figyelembe. (Igaz! ügy van a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem jöhet figyelembe äZ RZ összeállítású közös jegybank, a minő ma az Osztrák-Magyar Bank, a melyben a részvényesek legnagyobb része osztrák és nem magyar. Mert, azt hiszem, önámitás azt hinni, hogy azok a nemzetiségek, a melyek a maguk pénzintézeteit nemzetellenes agitácziókra használják fel, nem tudják és nem ismerik e körülményeket és abban az OsztrákMagyar Bankban, a mely a dualisztikus paritást szépen kidomborítja, egyúttal a magyar államnak egy igen fontos intézményét látják, oly módon, hogy annak támogatását a maguk létérdekét összefüggésben láthassák n esetleg a magyar állam intézkedési körével. Ok nagyon jól tudják, hogy minő összeállítású ez az OsztrákMagyar Bank, és hogy nekik egy cseppet sem kell attól félniök, hogy a magyar államhoz való kapcsolatuk lazítására irányuló törekvéseiket ez a pénzintézet valami igen érzékenyen rossz néven fogja venni. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Nem kívánok erről a kérdésről hoszszabban értekezni, (Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) miután azt az összefüggést, a melyben ezek a nemzetiségi pénzintézetek a jegybankkal financziális tekin-