Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-88
88. országos ülés 1911 január 28-án, szombaton. 319 bizonyosan ugyanazt a feleletet adná, az én experimentumom esetében is, a mit Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam a szájába adott más összefüggésben, hogy azok a czélok bizonynyal a magyar nemzet j)olitikai és közgazdasági önállóságának, legelső sorban és most legközvetlenebbül a bankönállóságnak nagy czéljai lehetnek csak. (Igaz I Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) És bizonyos vagyok abban is, hogy rendkivül csodálkoznék azután az a magyar választópolgár, ha megtudná, hogy e szép szózatot a magyar képviselőháznak egy kiváló tagja hangoztatta itt a házban, az a kiváló tagja, a ki egészen mást ért azon czélok alatt, mint a mire ő e szózatból következtet, t. i. érti alatta azt, hogy a törvényhozásnak a legelső feladata és legsürgősebb feladata ma épen az önálló magyar nemzeti bank gondolatával teljesen szakitani, az Osztrák-Magyar Banknak, a közös banknak szabadalmát meghosszabbítani és hogy ugy mondjam, tataroztatni a mi közgazdasági életünknek e bankközösségben megnyilvánuló szűk falait, még az ablakokat is gondosan eltakarni, még a szabadság napjának sugarától is elzárni, csak azért, hogy a gazdasági önállóságnak valami kis tavaszi szellője a szűk falak közt virulni induló gyenge egészségünknek meg ne ártson. Bizony, t. ház, Hegedüs Lóránt szózata nagyon megérdemli azt, különösen azon előzményekkel kapcsolatosan, hogy e szózatot t. képviselőtársamnak szivben és ajkán egy tiszteletreméltó apa emléke iránt való kegyelet váltotta ki, — nagyon megérdemli, hogy e ház elmélkedjék a felett, hogy vannak igenis nemzetünknek is apáinktól öröklött tradicziói, (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nagy nemzeti czélok szolgálata tekintetében, a mely nagy czélokat elfelejtenünk nem szabad, különösen akkor nem, a mikor a törvényhozásnak igen kiváló alkalma e czélra való törekvésünket egyenesen vindikálja, annak megnyilvánulását tőlünk a nemzet feltétlenül várja. És épen ezért azt hiszem, hogy ha mi a ház ez oldalán Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamnak e felhívását a mostani törvényjavaslat tárgyalása alkalmával élénk figyelemre méltatjuk és követeljük oly értelemben, hogy hazafias, komoly munkát szánunk annak, hogy egy nagy nemzeti czélt szem előtt tartva, annak érvényrejutására törekedjünk azon pillanatban, a melyben arra a törvényhozás nagyon ritkán kinálkozó kiváló alkalmat nyújt, akkor ezt a t. túloldal tőlünk rossz néven nem veheti. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Fájdalom, hogy e harczos küzdelemben nemcsak külső nehézségeket kell legyőznünk, hanem még a magyar törvényhozás házának falain belül is, mint törpe minoritás, a melyet talán legjobban óhajtanának elnémitani, szemben találjuk magunkat azokkal, a kiknek sorában ily szép és lendületes felhívás a nemzet lelkiismeretéhez elhangzik, de a kik a ház asztalára letett törvényjavaslatban egyáltalán nem adják tanúságát annak, hogy ezt a felhivást a nemzet nagy czéljai öntudatban tartására figyelembe is veszik, vagy annak érvényt szerezni is óhajtanák. (Igaz! Ugy van! halfelől.) A nagy nemzeti czélok nemzetfentartó erkölcsi erőket rejtenek. Ezért én az etikai alapnak és etikai erőknek szempontjából, illetve ezen etikai erők mellőzésének szempontjából óhajtok ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni, és látva azt, hogy a nemzet létének biztositására szolgáló etikai erőket rejtő nagy czélok a törvényjavaslatban mellőztettek, figyelemmel kivánom kisérni azt is, hogy vájjon azokban az indokokban, melyek ezen törvényjavaslatot támogatják, minő politikai morál nyilvánul meg. (Halljuk ! Halljuk !) Itt meg kell jegyeznem, hogy azok alatt a nemzeti nagy czélok alatt semmikép sem értek holmi utópiákat és álmokat, melyek meg nem valósithatók, talán Nagy Lajos birodalmát vagy nem tudom egy magyar imperializmust, hanem olyan dolgokat gondolok azon nemzeti nagy czélok alatt, a melyeket Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam hangoztat, a mik megvalósithatók, de a melyeknek, épen azért talán, mert nagy nemzeti czélok megvalósitásuk nehézségekbe ütközik és akadályokkal kell miattuk küzdeni. De az akadályok és nehézségek daczára is a megvalósitás semmi esetre sem lehetetlenség, legfőkép pedig semmi esetre sem hagyható ezen czélzat figyelmen kivül akkor, mikor a törvényalkotás egy olyan pontra ért el, a melyen ezen nagy czélzat figyelembevétele a törvény etikai ereje megnövelése szempontjából határozottan indikált és követelhető. Azt is kifejezni kivánom, hogy az ilyenféle nagy czélok megvalósítása tekintetében szívesen respektálok különféle utakat és módokat, sőt még a megvalósitás időpontjának különböző megjelölését is szívesen respektálom, de semmi körülmények közt nem honorálhatom azokat az indokokat, melyek ezen nagy czélokra vezető nemzeti ut egyenes elsánczolására alkalmasak volnának. (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) A bank kérdésével, mely jelenleg a ház asztalán fekvő törvényjavaslat tárgyát képezi, az utóbbi évek során át a közvélemény egy nagy és fontos, apáinktól örökölt tradiczionális nemzeti czél gondolatát fűzte össze, t. i. Magyarország közgazdasági önállóságának, elsősorban a bank önállóságának gondolatát. (Helyeslés a baloldalon.) Ebben a gondolatban, ebben a nagy nemzeti czélban etikai erőt látok és hiszek, de nem látom, hogy a most szőnyegen levő törvényjavaslatban ilyen erő, ilyen nagy nemzeti czél megnyilvánulna. Pedig ez az erő mindig érvényre jut a nagy nemzeti czélokkal kapcsolatban akkor is, ha nem közvetlenül a megvalósulásról van szó, hanem arról, hogy a czélhoz közelebb jussunk. A bankönállóság gondolatának fontosságát senki sem tagadhatja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.)
