Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

26 78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. Hát itten Földes Béla barátom rendkivüli viszonyokat hozott íel példaképen és ő ezeket a rendkivüli viszonyokat akkor múló jelenségeknek tekintette, a mint hogy múló jelenségek voltak is. De ezeknek következménye az volt, hogy teljesen önálló gazdasági életet élő és nagyon aktiv fizetési mérleggel biró államokban, minő pl. Anglia, a kamatláb nagyon magasra szökött fel. Mennyivel súlyosabb következmények állanának elő tehát egy olyan országban, a melynek fizetési mérlege passziv, a melynek olyan forgalma, olyan tőkegazdasága nincs. De tovább megy Földes Béla, és beszédének ezt a kis részét még idéznem kell, mert nayyon érdekes. (Halljuk! Halljukl!) Azt mondja (olvassa) : »Hogy a magyar jegybank magas kamatlábbal fog birni, erre vonatkozólag röviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy én ezt olyan nagy veszélynek nem is tartom. Az államok nem olyan mértékben gazdagok vagy szegények, a mint a kamatláb nagyobb vagy kisebb stb.« ... Es példaképen felhozza Amerikát, és azzal végzi beszédének ezt a részét, hogy (olvassa) : »Csak legyen félszázalékkal magasabb a kamatláb, de lehessen többet keresni.« Hát én ezt a fölfogást nem tudom magamévá tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem az a meggyőződésem . . . (Zaj a baloldalon.) Hát kérem, lehet, hogy az én felfogásom téves. (Felkiáltások a jobboldahn : Nem téves ! Nagyon helyes ! Ez igy van!) Nem is arrogálom magamnak a csalhatatlanságot, de már bocsánatot kérek, akárhogyan áll is ez a dolog tudományosan, — mert erre a térre nem bocsátkozom — Földes Béla: A tudomány a gyakorlat tükre és nem thologia! Okolicsányi László: ... azt az egyet tudom, hogyha nekünk sikerülne ma felállítanunk az önálló bankot és csak egy félesztendeig, egy perczentnél magasabb lenne a kamatláb, akkor minket vernének agyon. (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon.) Lovászy Márton : Azt a magyar nép nem érzi meg ; az takarékpénztári magas kamatot fizet. Okolicsányi László: T. barátomnak csak azt válaszolom, hogy akkor a takarékpénztár kamata szintén annyival lenne magasabb, mert hiszen a takarékpénztárak is abból élnek. (Mozgás jobbfelől.) Az tehát kétséget sem szenved, hiszen maga Földes Béla t. barátom is ugy állította oda magát, mint az önálló banknak olyan hívét, a ki fentartja magának azt a jogot, hogy saját belátása szerint válaszsza meg az időpontot és a viszonyokat, a midőn és a melyek között az önálló bankot fel akarja állítani. Én tőle semmi tekintetben sem különbözöm; az én álláspontom ugyanaz; az önálló banknak a híve vagyok ; azt tartom az elérendő és megvalósítandó ideálnak, azonban fentartom magamnak azt a jogot, hogy megválaszszam az alkalmas időpontot és helyzetet, az alkalmas erőviszonyokat, (Helyeslés jobbfelől.) a mikor azt meg lehet csinálni, a nélkül, hogy közgazdasági életünk ezáltal károsodnék és veszélyeztetnék. (Helyeslés a jobboldalon.) E tekintetben, mondhatom, nem foglalhatok el más álláspontot, (Halljuk!) mint a melyet elfoglalt az a párt is, a melyhez én tartoztam, már több mint három év óta, mióta ez a kérdés felmerült és az én álláspontom ma is az, hogy ez az időpont a legkevésbbé alkalmas ennek az önálló banknak a felállítására. (Elénk helyeslés jobbfelől.) És ha át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy a magyar állam megerősödése, a magyar gazdasági élet fejlődése idővel feltartóztathatlanul meg fogja hozni az önálló bankot és pedig ugy, hogy itt képzelni sem lehet olyan kormányt és olyan többséget, a mely azt meg tudná akadályozni, — de meg vagyok arról győződve, hogy nem is fogja akarni megakadályozni — épen olyan veszélyesnek tartanám magára erre az ügyre és a jövőre nézve azt, hogyha az meg nem felelő viszonyok között, meg nem felelő időben valósittatnék meg, mert akkor annak helyes működése is megakadályoztatnék és nem mutathatna fel olyan eredményeket, a melyeket attól reméltünk. (Helyeslés jobbfelől.) De ezenkívül azt hiszem, hogy ezen mostani időpontban vannak ennek más akadályai is, van nevezetesen olyan akadálya, a mely tulaj donképen törvénykönyvünkön alapszik (Halljuk!) és ez nézetem szerint az 1907. évben Ausztriával megkötött vám- és kereskedelmi szerződés. (Ugy van ! jobbfelől.) Ezt a szerződést már többen idézték és többek részéről történt reá hivatkozás; legyen szabad ezzel nekem is röviden foglalkoznom és én előre kijelentem, hogy én senkinek sem akarok e miatt szemrehányást tenni. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy 1907-ben a helyzet olyan volt, hogy akkor nem lehetett más szerződést megkötni ; az a szerződés, a melyet a kormány akkor az országgyűlés elé hozott és a melyet én teljes odaadással és egészen higgadt kritikával támogattam, volt a legjobb, a melyet azok között a viszonyok között hozni lehetett. Hogy most t. képviselőtársaim a túloldalon hibát találnak ebben, különösen tegnap Hegedüs Lóránt t. barátom túlságosan elitélőleg nyilatkozott róla, bocsánatot kérek, ez igazságtalan kritika volt, a mely nem számolt azzal a helyzettel, a melyben akkor voltunk. Hiszen, hogy megint az akkori előadót idézzem, Földes Béla t. barátom az előadói székben ezt a szerződést nem is ugy mutatta be, mint valami tökéletességet, sőt rámutatott arra, hogy ennek a szerződésnek hibái vannak és rámutatott az indokokra is, a melyek szükségessé tették, hogy üyen formában fogadtassék el és köttessék meg a szerződés. Azt mondotta akkor t. barátom Földes Béla előadói beszédében, hogy (olvassa) : »a mikor a kormány a tárgyalásokba bocsátkozott, akkor már nem rendelkezett azzal a leghatalmasabb fegyverrel, a melylyel mi Ausztriával szemben törekvéseinket érvényesíthettük, a mennyiben az alkotmányellenes kormány segélyével már a vámügy terén az intézkedések a keres-