Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

296 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. a mikor a ház csaknem egyhangúlag szavazta meg az önálló bankot, mi lett ennek a következménye? Szétverték a házat, jött utána egy kormány, a mely az önálló bankot nem akarta megszavazni. Az ilyen alkotmányos formába öltöztetett önkényuralom tulajdonképen a legkényelmesebb módja az abszolutizmusnak, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ugy-e kérem, burkolt abszolutizmus az, ha mindent szabad megszavazni, a mit ott fent akarnak, és semmit sem szabad, a mit ott fent nem akarnak ? (Ugy van! a baloldalon.) Körülbelül tehát ugy vagyunk mi ezzel a dologgal, mint a csibék, meg a pulykák, meg a kacsák, meg pávák a baromfiudvarral; ők is ott szabadon mozoghatnak a drótkerítés között, a melyik akar, kodkodácsolhat, a melyik akar, kaparhat, a harmadik páváskodhatik, de csak a baromfiudvar drótkerítése között. A mikor aztán a főszakács beállít a baromfiudvarba, azt mondja: Kedves baromfiaim! (Derültség balfelöl.) Hát hogy akarjátok tulajdonképen, hogy elkészítselek benneteket: kirántva, paprikásan vagy lében sülve? Akkor egy chantecler elkukorékolja magát, hogy hát mi semmiképen sem akarunk kés alá jutni, mire a főszakács azt mondja: Megvonom a szót, ez nem tartozik a tárgyhoz! (Éljenzés és taps a baloldalon.) Mi is ott ülünk az osztrák asztal, a közös asztal körül. Hiába van nekünk elméletileg igazunk, hogy ha gyakorlatilag sohasem tudjuk igazságunkat érvényesíteni. (Ugy van! a baloldalon.) Csak a legközelebb tapasztalhatták ezt, t. ház. Thaly barátom igazán a legérzékenyebb pontjára tapintott itten a vitának, a mikor felhozta a trónbeszédet és a trónbeszédet követő feliratot. Emlékezhetnek önök, hogy világosabban már csakugyan nem lehet beszélni, mint a hogy az önök felirata és az azt megelőző trónbeszéd nyilatkozott. Azt mondotta: nem hallgathatjuk el, hogy a bankügygyei kapcsolatosan egy igen fontos kérdés vár elintézésre ; a legmagasabb trónbeszéd is jelzi a valutaügy betetőzésének szükségét, a készfizetések felvételét; ez egyiránt életbevágó érdeke a monarchia mindkét államának, ennek j)arancsoló szükség nélkül való halogatása tehát a monarchia presztízsén, nemzetközi állásán ejtene csorbát. Az ország közvéleménye tehát — és ezt önök mondják, — osztatlanul követelte a készfizetések felvételét, mert mellette is nyilatkozott. Igazuk is van. Van valami igazság ebben, mert a hol lehetett, a választók fel is vették a készfizetéseket. (Derültség.) És a végén így fejezik be önök. (Olvassa.): »Ezt nekünk erélyesen kell követelnünk, mert azok a feltételek, a melyekhez a törvény a készfizetések felvételét kötötte, már évekkel ezelőtt beteljesedtek.« Hát teljesen igaza, van a t. túloldalnak. Én elhiszem, hogy ők komolyan akarták a készfizetések felvételét, talán már meg is egyeztek odaát, mert hiszen különben nem hiszem, az ő óvatos, és körültekintő politikájukból következtetve, hogy a trónbeszódbe, mint nyilvános kötelező ígéretet, bele merték volna tenni. De beletették. S inkább essék a trónbeszód presztízsén csorba, mintsem hogy egy elvi álláspontnak vallásával és a mellett való szilárd kitartással a kormányzati előnyöket a magunk részére veszélyeztessük. Mi következett? Ugy tudom, hogy álláspontjuk erősítésére az udvar felé, ugy-e még a kabinet-kérdést is felvetették. Mit jelent ez ? Oly fontosnak találták-e a dolgot, hogy a'király, a korona határozatát kívánták, hogy döntsön az ebben az ellentétes dologban, abban az ellentétes osztrák és magyar álláspontban, hogy kell-e készfizetés vagy sem, a mely megvolt a feliratban, lekötötte hozzá magát a párt, s a melyről még azt is emiitette, hogy a nemzet döntött, tehát kötelességünk ezt erélyesen követelni. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Igaz, hogy a kabinetkérdést felvetették, de meg nem oldották, mert aggodalmaikat, ugy látszik, sikerült nagyon békés utón lecsillapítani, s a biztos kormányzat kedvéért otthagyták vagy lehetetlenné tették a bizonytalan készfizetést. Ugy okoskodtak, mint Ealstaff, mikor rácsapott az erdőszélen a kalmárokra és a pénzüket akarta elvenni. (Halljuk! Halljuk!) Akkor történt, hogy ezek is kardot rántottak és erre Falstaff megfutamodott. Elment a Eastcheapi csárdába. (Élénk derültség jobbfelöl,) s ott a csaposlegényeknek nagyon sokat beszélgetett az ő vitézi tetteiről. Elmondta, hogy erős harcz volt, gyerekek. (Derültség.) Erős harcz. Két kézre fogtam a fegyvert, három napig küzdöttünk. Három egész napig, állandóan. De azután tudjátok — pusztuljon el minden gyáva, jfimasz. Hát miért futottál el? — kérdezte IV. Henrik, a czimbora. Miért? — válaszolta Falstaff. Mert a vitézség első kelléke az óvatosság. (Élénk derültség balfelöl.) Tudod fiam, Biki, (Folytonos derültség balfelől.) inkább vagyok én egy élő kutya, mint egy megdöglött oroszlán. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalion.) Hát körülbelül ilyen hangon takargatták a hivatalos kőnyomatosok is a készfizetések felvételének elejtését. Huszár Károly (sárvári): A harcztéri tudósítások ! Hock János: A nagy trombitaharsogással hirdetett diadalt itthon mindjárt nagygyá tették, de — ignotos fallit, notis est derisui — csak azokat csalták meg, a kik még jámbor hittel és az ujabb politikai érának renaissance-száhan csecsem őkedélylyel vesznek részt a politikai dolgok intézésében. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De azok, a kik már tapasztaltabbak, azok tudják, hogy mit jelent a kormánynak egy-egy ilyen meghátrálása. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szóval, t. ház, a készfizetések felvételénél