Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

294 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. emeli szekerczéjét és bárdját és bennünket támad vele, akkor már elvártuk volna legalább, hogy a beolvadt uj elem, . . . Huszár Károly (sárvári): A tékozló fiu. Hock János: . . . a mely nálunk is olyan erős politikai szolgálatokat teljesitett, mint náluk most, azt fogja mondani, hogy: lassabban, kérem, a bárddal és nagyon bátra ne méltóztass vele fenyegetni, mert itt ülünk a hátad mögött és nemcsak azokat ütöd, a kik szemben vannak, hanem elsősorban bennünket, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloläalon.) Ezért az ilyen támadásoknál, a melyekkel bennünket illetnek, tessék meggondolni a mit mindnyájan tudunk, hogy az egész kiegyezésnek és az egész koalicziónak hasznát és előnyét tulajdonképen a t. alkotmányj>árt élvezte, mi csak zsiránsok voltunk, a váltóra a pénzt ők vették fel. (ügy van! a szélsőhaloldalon.) Sajnos, azt a gazdasági elkülönitést 1907-ben a koaliczió nem tudta megcsinálni, de legalább a bankügynek önállósításával 1917-re előakartak készíteni. Mert itt ez a párt sem elvi álláspontjáról, sem a küzdelemről le nem mondott. (TJgy van! a szélsobaloläalon.) Hisz ezért tudott megbuktatni bennünket egy olcsóbb ajánlat, a melyre a kabinetalakitással való megbízás ellenértékét uyiltszámlára most kezdi visszafizetni az ország. (Derültség a szélsobaloläalon.) Szóval, a pozitív programm helyébe negatív programm lépett. Mi azt mondottuk: Volo. akarjuk, ők pedig azt mondották, mondják: nolo. Vagyis ez a kormány képességnek a jelszava: mi pedig sem a gazdasági elkülönitést, sem az önálló bankot nem akarjuk. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Ehhez a negatív programúihoz keresett a. t. munkapárt szónoki érveket. Sajnos, csak ürügyeket talált. Mert senkisem hiszi el, hogy a gazdasági közösség a nemzetre nézve előnyös, pedig csak ezt találják az önök politikájában, ha én mindjárt jobb véleményben vagyok is a t. túloldal felől. Minden nemzetnek ugy-e mégis a végső politikája a külön önálló gazdasági berendezkedés? A végezel tehát mindannyiónk előtt egy és ugyanaz. Mi következik most már ebből? Hogy a gazdasági közösség föntartása, a melyet önök föntartanak, de elméletben, eszmékben föntartani nem akarnak, hogy ez magának a nemzetnek nem a meggyőződése. Ez önöknél csak egy életbiztosítási polisz (Derültség és helyeslés a szélsobaloläalon.) Egy kötvény, a korinányképesség megtarthatására, az a tér, a melyről nekik tulajdonképen kirándulniuk nem szabad. Szóval, a közösség az a politikai viszonyhoz való alkalmazkodás, más szóval: Die Politik der gehundenen Marschrute (Derültség a szélsőhaloldalon.) vagyis a kötött útlevél politikája (Igaz! TJgy van! a szélsobaloläalon.) Csodálatos, hogy elméletben ily közel állunk tehát itt egymáshoz, de mihelyt a gyakorlatban akarunk valamit megvalósítani, akkor az sohasem időszerű. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloläalon.) Ismerjük ezt a politikát. Hiszen felajánlották a koalicziónak is ezt az ürügykeresést Bécsben. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A mikor a koaliczió exponálta magát a véderő kérdésében, azt mondották, hogy ne harczoljunk szélmalmok ellen. Adja fel a vezérlő bizottság az álláspontját, majd eljön az idő, most nem időszerű a kérdés. Kem volna-e jobb minden erőnket a gazdasági önálló berendezkedésünk előkészítésére fordítani? (Derültség a szélsobaloläalon.) És a mikor a kiegyezéssel azután aktuálissá lett a vámterület, azt is kinevezték szélmalomnak. Azt mondották, hogy ez lehetetlen, ez felesleges beugratása a nemzetnek ez idő szerint, mert szépen elő lehet azt készíteni 1917-re. Akkor Szterényi József t. képviselő ur is hájjal kenegette a mi reményeinket. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloläalon.) De ugy látszik, hogy ez az ő részükről is csak ugratás akart lenni, mert a mig bennünket a harezba küldöttek, addig ők visszavonultak. (Derültség a szélsobaloldalon.) Ugy jártunk, mint a gödöllői csatában a zsidó honvéd, a ki künn állott az előőrsön és a mikor meglejite hirtelen az ellenség, visszafutott a táborba és azt kiáltotta: Magyarok, előre! Jechudim waibrach! zsidók szaladjatok. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Minket is beleküldtek a tűzbe és ők viszontbiztositási kötvényt kötöttek a t. ellenpárttal. (Helyeslés és taps a szélsőbaldalon. Zaj. Elnök csenget.) A mikor azután — ismétlem — a kiegyezésnél a külön vámterület lett aktuálissá, akkor az önálló bankra utaltak bennünket és azt mondották, ez az előfeltétel. Áldozatokat is hoztunk érte, hiszen azt tudjuk, nyílt titok, hogy bizonyos kvótaperczentet ezért adtunk. Ennek a fejében Ígérték, nemcsak ígérték, de írásba is foglalták az Ígéretet, sőt írásban a Sieghart-féle többletet is hozzá adták. De a mikor az önálló bank váltója esedékessé vált és mi azt fizetés végett bemutattuk, ujabb prolongácziót akartak proponálni. (Derültség a szélsobaloläalon.) De ennek nem ültünk fel. Hála Istennek, megbuktunk. Hála Istennek mondom, hogy e miatt megbuktunk. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ez a nemzet a rothadás aljára ért volna, ha nincs gerinczes ember, a ki a negáczió terére mer lépni. (Taps a szélsobaloläalon.) Belebuktunk nemcsak azért, mert követeltünk, hanem azért, mert ott nem követeltek. Jött az Olcsóbb János, a ki bank nélkül is, — azt hiszem, minden nélkül is szívesen — vállalta a kormányt, Héderváry kibontott zászlóján a leglényegesebb reformként a választási reform jeligéje volt felírva, de olyan alakban, hogy ne tudja meg az ember biztosan, mit értenek alatta. Az általános, titkos választói jogot hol kitakarták, hol betakarták, hol kiterjesztették, hol megszüntették, és én tulajdonképen ma sem tudom, mi az