Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

87. országos ülés 191 i január 27-én, pénteken. 289 károsítását a magyar érdekeknek. (ügy van! Igaz ! halról.) Nézzük csak sorban, ugy főbb etapjaiban ezen kiegyezési eséseket. Mindjárt a legelső kiegye: és ugrás volt a sötétbe. Becsaptak berniünket alaposan. Nem csoda. Akkor nem volt még sem áruforgalmi statisztikánk, sem kereskedelmi mérlegünk és a mig a leggyakoroltabb osztrák bürokraták vezették ott az alkudozást, addig nekünk még képzett szakembereink sem voltak. Elmondhatjuk, hogy az első szerződések megkötésénél Ausztria képviselte a szakértelmet, mi pedig adtuk hozzá a szónoki elemet. Még a házban is a kérdésnek csupán közjogi vonatkozásai felett vitatkoztak. Évekbe került, a mig a magvar társadalom felnevelhetett egy nemzedéket, a melynek már közgazdasági érzéke is volt és a kikből már szakemberek is kinőttek. Ekkor következett be tulaj donképen a liberális uralomnak az aszálya, az a háromszoros hét sovány esztendő, a mikor tulaj donképen az volt a legfőbb baj, hogy Tisza Kálmán, a ki rányomta a jellegét és egyéniségét erre a korszakra, az ellenzéki padokról bizonyos terheltséggel lépett be a kormányelnöki székbe. Hiába mondotta Wenckheim Béla : Jót állok érte ; nem hitték ott fenn a közjogi vezérnek, a közjogi ellenzék képviselőjének. Azt hitték, lappangó szándékai vannak, a trójai falóval becsempészni lassanként a magyar gazdasági életnek függetíenitgetését. Pedig igaza volt Wenckheimnak. Az ő nyakizma üvegből volt, a mikor eltörött, nem lehetett összeforrasztani többé. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért a kiegyezésnél hiába iparkodtunk előnyöket elérni; látjuk a Tisza-féle kiegyezésnél, hogy ott is fokozatosan, lépcsőzetesen csúsztunk alá. Ezért kellett feladni a fogyasztási adó visszatérítésénél a magyar álláspontot, az 1878 : XXV. t.-czikkben újra megcsinálni a közös bankot és az 1887 : XXVI. t.-czikkben ismét meghosszabbítani. Tessék csak összehasonlítani a kiegyezés nyers mérlegeit. Azóta az ipari vámtételek némely dologban 200—300%-kal emelkedtek, hogy az osztrák ipar monopóliumának kiszolgáltassák azután a magyar fogyasztóközönséget. Sőt ipari fogyasztásunk terheit még azzal is emelték, hogy a külföldi iparczikkek vámtételeit 1878 után már többé nem ezüstben, hanem aranyban kellett fizetni. S hogy a vámkülföld iparversenyét teljesen kiküszöböljék, már 1878-ban belement a kormány a cseh és morva posztógyárosok kedvéért az angol pótkon venczi ónak felmondásába. így szűkült azután, t. ház, nyakunk körül mind szorosabbra, mind fojtóbbra az a hurok, a melyben Magyarország közgazdasági életének önállósága vergődik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezért nem tudtuk iparunkat kifejlesztem, és nem tudtunk a gazdasági kifejlődés egy magasabb fokú organizácziójára eljutni. Maradtunk agrikultur állam és egész gazdasági életünk sikere, boldogulása ma KÉPVH, BAPLÓ 1910—1915, IY. KÖTET, attól függ, hogy van-e egy márcziusi fagy, vagy egy májusi eső, mert ha ez nincs, ez az ország nyomorult és koldus. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház. az iparilag organizált államok kvalitás tekintetében annyira felette állanak a tisztán mezőgazdasági államoknak, mint az agrikultur állam felette áll a nomád államnak. Ez egy fejlődési fok, egy kulturális magaslat és nem csoda, ha a mint mi lenézzük a pusztán járó beduint, az a bécsi bankár, gyáros, vagy kereskedő is, a kinek mi adunk kenyeret, a kinek mi teszszük gyümölcsözővé munkáját és tőkéjét, ugy beszél rólunk és Magyarországról, mint az angol kereskedő a szigetlakókról, a kikhez elmegy ugyan velük kereskedelmi ügyleteket kötni, de csakis azért, hogy egy kis fényes gombért, egy tükördarabkáért elvegye tőlük aranyporukat. (Igaz! Ugy van ! Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ez az oka, hogy mivel nincsen iparunk, azt az összetakarított tőkét, a mi évi feleslegként mutatkozik — a mint jól mondotta Lovászy Márton t. képviselőtársam — csakugyan a nagy pénzintézetekbe kel] elrakni, mert nem tudjuk közgazdasági fellendülésünknek, ipari termelésünknek szervezésére fordítani. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S mivel, t. ház, ipari befektetésekre mit sem tudunk fordítani, azért ez az összegyülemlett tőke tulaj donképe n nem is szolgál a termelés fokozására, a magyar termelési lehetőségek kiaknázására. (Igaz ! ügy van ! baljelöl.) Vagy el kell helyeznünk pénzintézetekbe felesleg pénzünket, vagy pedig földet vesz azon a szegény ember. És mi következik ebből ? Mivel nem tudják máskép gyümölcsöztetni pénzüket, mint ugy hogy földet vesznek azon. ezért a föld értéke állandóan és fokozatosan emelkedik. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ez a nemzeti vagyonnak emelkedése, gazdagodás. Nem igaz. Az ingatlan emelkedik értékben, de több jövedelmet nem hoz, mint hozott régen. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hozadéka annak az ingatlannak nem több, mint a mennyi volt. Polónyi Géza : Sőt azelőtt volt több ! Hock János: Ebből az következik, hogy a föld drágulásával párhuzamosan természetszerűlegfej lödnek azok az értékek is, a melyeket ipari és más téren a mi életszükségleteinkre felhasználunk. Ezért emelkedik a föld értékével párhuzamosan a drágaság is mindenütt. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mesterségesen fölverik a föld árát, a mely áremelkedésnek következménye lesz azután a drágulás is az egész vonalon. Az iparilag szervezett államok, melyekben a munkadíj több, a nyereség is több, — mert nálunk a földbe befektetett tőke nem hoz 5—6%-ot, mig az ipari befektetés néhol meghozza a 25—30, sőt 40%-ot — mondom, az iparilag szervezett államok, mert többet szereznek, még a munkaerőt is jobban fizethetik. u t