Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

286 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. (Derültség.) bár előre tanácsolom, hogy ha hű, megbízható katonája akar lenni a munkapártnak, ne munkálkodjék, csal? szavazzon. (Elénk derültség. Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh János: Ha könyvet akar irni, kérjen engedelmet. Hock János: Ebben a munkájában pár szóval a történelmi materializmus álláspontját is fejtegeti. Természetes, hogy szocziális Íróknak a megállapodott nézetei ezek, a melyek az ő rostáján keresztülhullanak. En nem értek mindenben egyet vele, de az kétségtelen, abban neki is igaza van, hogy a történelmi folyamatoknak irányát és benne a nemzetek életének fejlődését rendszerint a tömegmozgalmak határozzák meg. Ilyen mozgalmakban pedig mindig azok a ható erők érvényesülnek legjobban, a melyek a tömeg érdekeit a legáltalánosabban érintik. A sokféle hatás között pedig mindig azok a legerősebb tömegre való hatások, a melyekre szervezetünk létfentartási ösztöneivel támaszkodik. Szocziális igazság ez. Ezért lesz a gazdasági élet alapjává még a politikai mozgalmaknak is, mert a nemzeti egyéniség kifejlesztése tulaj donképen semmi más, mint gazdasági tényezőktől determinált alakulat. (Igaz! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) Világos mindebből, hogy ha egy nemzet az ő gazdasági önállóságát feladja, tulajdonképen azt adja fel, a mi az ő életében reális, valódi érték, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a közjogi viták a nemzeteknek mindig ideális, erkölcsi értékét képviselik. Ha mi gazdasági életünket Ausztriától elkülönítve tudtuk volna fejleszteni, higyjék meg, már régen megszűntek volna közöttünk a közjogi harczok is. Farkas Pá! : Ez nincs a könyvemben ! Hock János : Ez már nincs. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sajnos I) Justh János: Mosakodik! Hock János : Felteszem azonban, t. képviselőtársam ifjú, lelkes hazafiságától, hogy szivében benne van, ha könyvében nincs is, mert lehetnek czólszerűségi szempontokból közöttünk ellentétek, de hogy a végső eszme és ideál: nemzeti függetlenségünk és gazdasági önállóságunk, szóval egy teljesen független nemzetnek minden attribútumával való felépítés, azt hiszem, az önöknek is ideálja és lelkükben benne van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rosenberg Gyula : Csakhogy megfordítva igazabb ! (Zaj.) Hock János : Én nem fordítom meg az igazságot. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Én azt hiszem, ha mi gazdaságilag különválva Ausztriától tudtunk volna fejlődni, akkor ma már régen megerősödött, iparilag gazdag állammá fejlődtünk volna, és Ausztria igazán nem szállt volna sikra többé közjogi önállóságunk ellen. Mert tulaj donképen ez neki Hekuba, (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez nem Ausztriának az érdeke, ez a dinasztiának az érdeke ; (Igaz ! ügy van !) s minél szabadabbak vagyunk mi, annál szabadabb ebben a viszonyban Ausztria is. Az tehát a népek kölcsönös érdeke, hogy a dualizmusban az egyiknek nyújtott alkotmányos szabadság ugyancsak a másiknak a mérlegébe nagy sulylyal essék. (Igaz 1 ügy van I a szélsőbaloldalon.) De azért nem tűri közjogi önállóságunk teljes kifejlesztését, mert hitelével, pénzrendszerével az ő ipari fogyasztásának pórázán akar bennünket tartani. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon,) Jól mondta ezért Csetényi József, a kinek nevét azért emlitem, mert csakugyan egy kitűnő tanulmányt irt a vámszövetségről és a bankügyről, (olvassa) : »Ausztria nemzetet alkotni és önmagában megélni képtelen. Még inkább képtelen egységes birodalom megalkotására. Vagy feloszlik és más nemzetekbe olvad, vagy még nem oszlik fel és más nemzeten élősködik. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt az utóbbit biztosítja most Ausztriának a vámszövetség és a bankszövetsége (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha a mi bankunk önállósága, nem volna magyar érdek, hanem osztrák érdek, már régen meglett volna a mi bankunk ; (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) miután azonban ellenkező az érdek, miután Ausztria azért küzd, hogy mi ne önállósíthassuk a bankot, minden erőszakos módon, teljes fegyverzettel, összeköttetéseink felhasználásával akarja megakadályozni, hogy mi egy lépést tegyünk, hogy haladjunk önálló gazdasági életünk felé. Mert természetes : a ki haladni akar, annak a legelső lépést meg kell tennie. És micsoda kicsinyes felfogás az, hogy kezdetben ingadozunk, hogy ez a nemzet még nincs teljesen előkészítve — mint a hogy Szterényi ur tegnap mondotta — ennek a banknak felállításához, mert nagy gazdasági nehézségekkel fogunk küzdeni a kamatlábemelésnél ! Hisz az ő okoskodása szerint egy anya egész joggal azt mondhatná lábra állani készülő gyermekéről, hogy ne engedjétek azt a szerencsétlen porontyot lábra állani, biztosan elesik, felbukik. Természetes, hogy kezdetben tapogatózva megy előre, de ha szeretettel támogatják azt a lábra álló kis erőt, megtanítják menni és egész életfunkcziója a nemzetnek kifejlődik tapasztalatok utján, kifejlődik sokszor nehézségek utján. De az az élet törvénye. Semmit sem tanulhatunk meg tapasztalatok és nehézségek nélkül. (Élénk helyeslés és taps baljelől.) Igen, mert ha történelmi reflexiókkal élünk és összehasonlítjuk, hogy mikor Ausztria megcsinálta 1816-ban a maga bankját, emlékeznek önök, milyen gyenge, gyatra kísérlettel állott ő is a világpiaczra, ugy hogy tulaj donképen még maguk az osztrákok, a bécsiek sem biztak benne. Ez még nem is volt életképes, egészséges gyermek, terheltséggel és nyomorék tulajdonságokkal baktatott és mégis talpra állították, mert szeretettel támogatták és mert édes gyermekének vallotta azt az az osztrák birodalom. Nálunk, sajnos, az előadó ur szerint is a nagyhatalmi érdek, a birodalmi nagyhatalmi érdek, . . . (Zaj baljelől.) Justh János: Hóbort!