Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-87

278 87. országos ülés 1911 január 27-én, pénteken. azokat részleteiben elemezni, minden oldalról megvilágosítani, a vita izzó kohójába uj egyéni szempontokat beledobni, hogy azzal a magyar alkotmányos érzéket áttüzesitsük : tulaj donképen ez a parlamentáris vitáknak ozéljuk és hivatásuk. (ügy van! ügy van ! a haloldalon.) Örömmel konstatálom, hogy vitáink fénye ma már bevilágítja az egész ország szemét. A kik figyelmes érdeklődéssel kisérték a mi tanácskozásainkat, azok kétségtelen, hogy még pénzügyi szakismereteikben is tartalmasabbakká lettek, politikai meggyőződésükben pedig aczélosabbakká. Kétségtelen, t. ház, hogy még a hivatásos politikusok is sokat tanulhattak ennek a vitának mindenre kiterjedő, mindent felölelő anyagából és az összegyűjtött adatokból, a melyek a bankkal összefüggő pénzügyi politikánknak minden oldalára kiterjeszkedtek és azt megvilágosították. Azt hiszem, még szakemberek is sok tanulságot merítettek, (ügy van! ügy van ! a haloldalon.) T. ház ! Igazságra törekszünk és szívesen elismerem, hogy a t. túloldalról felhangzott némely beszédnek is megvolt a maga súlya és meg volt a maga tisztázó értéke. Többnyire nivón álló, kvalitásos felszólalások voltak és én erősen hiszem, hogyha a t. munkapártot a politikai viszonyok kényszere most nem sürgetné, hog}'- ezt a bankjavaslatot minél előbb tető alá hozza, akkor a tanácskozásokban, a vitatkozásokban még számbelileg, kvantitative is nagyobb részt vett volna. De hiszen épen ezen a téren vannak közöttünk a legélesebb ellentétek most. Kekünk, a kik a szőnyegen forgó javaslatnak elvi ellenségei vagyunk, világos érdekünk, hogy e bankjavaslatnak a megalkotását, a melyet gazdasági és nemzeti érdekeinkre nézve károsnak tartunk, tőlünk telhető minden erővel megakadályozzuk (ügy van! ügy van! a haloldalon.) és pedig azon alkotmányos eszközökkel, azon alkotmányos fegyverekkel, a melyeket a házszabályok kezünkbe adnak, (ügy van ! ügy van ! a haloldalon.) Rónay Jenő: Nem pártérdek! Az ország érdeke ! Sümegi Vilmos: Az önálló bank az ország érdeke ! Hock János: Ez a különbség közöttünk. Mi az önálló bankot a magyar állami élet olyan fontos szervének, életorgánumának tartjuk, a mely nélkül önálló állami funkcziókat nem is tud végezni. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Tehát a mi pártszempontunk teljesen összeesik a nemzeti függetlenség gondolatával. És a mig, t. túloldal, az önök érdeke, — tehát mégis csak pártszempontból az, — hogy a vitát lehetőleg fékezzük, addig a mi érdekünk, hogy azt tüzeljük, hevítsük, (ügy van! ügy van ! a haloldalon.) Hiszen természetes jogunk van erre, mert az emberi természet közös tulajdonsága, hogy a feje felett fenyegető veszedelmeket, ha elhárítani nem is tudja, legalább azok bekövetkezését késlelteti. Az élet törvénye ez, mert hiszen az élet mégis ugy-e állandó küzdelemből áll és bár a halál, mint pozitív végeredmény áll előttünk, bár bekövetkezése bizonyos a mi öntudatunkban, azért mégis ellene küzdünk összes életerőnk megfeszítésével és minden rendelkezésünkre álló eszköz felhasználásával. T. ház ! Így akarunk küzdeni mi is a nemzet életérdekeiért (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) és nyíltan bevalljuk, hogy itt, az ellenzék soraiban található minden erkölcsi és értelmi erőkészletet szándékunk van belevinni ebbe az alkotmányos harczba, hogy közgazdasági életünknek egyik legfontosabb tényezőjét, az önálló magyar bankot megvédelmezzük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Csak kicsinyes, alacsony pártszempontok, a melyek a nagy nemzeti feladatokat a pártpolitika színvonalára sülyesztik le, ütközhetnek meg tulajdonkéj>en a mi törvényes ellenállásunkon. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Hiszen a mi programmunknak, a melyre politikai jogosultságunk támaszkodik, a választóközönségnek tett igéretünknek, saját meggyőződésünknek, szóhűségünknek, komolyságunknak, egy szóval egész politikai becsületünknek tartozunk azzal, hogy ezt a küzdelmet itt megálljuk. (Igaz! ügy van! Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) És, t. túloldal, vájjon mivé lett volna ez az ország, ha a mai időszakban, midőn a politikai alkalmazkodásnak olyan fényes jelenségeit látjuk minden téren, még ez az ellenzék is a behódolok soraiba tartoznék ? Sümegi Vilmos: Bekebeleznének bennünket Ausztriába ! (Derültség balfelöl.) Hock János : Hiszen azt hiszem, magára a t. túloldalra* sem volna kívánatos egy ilyen ujabb eszkimóinvázió, (Élénk derültség és taps balfelöl.) mert, a mint én látom, a fóka-állomány az utóbbi időben már úgyis igen megcsappant. (Elénk derültség balfelöl.) De, t. ház, határozottan káros volna ez az országra is. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Káros volna az országra, a melynek szekere most már ismét gyors tempóban rohan lefelé a pénzügyi lejtőn, és nem tudjuk, hol fog megállani. Olyan követelésekkel állunk szemben, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) a melyek folyton fokozódnak, s a melyeknek határát, végső limitjeit nem tudja megmondani maga a t. kormány sem. Ilyen körülmények között talán mégis csak kell a parlamentben egy fék, a mely a nemzeti vagyon felett való rendelkezési jogánál megköti egy kissé a parlament kezét és gondolkozóba ejti, ha nem is a többséget, de legalább azokat, a kik követelik ezeket az áldozatokat, hogy nem lehet mindent a magyar parlamentben keresztülvinni, mert számolni kell mégis egy erőteljes ellenzékkel. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kérdem önöket, ki lenne ez a fék ott a t. túloldalon ? Talán az ultradinasztikus . . . Ugron Zoltán : Lukács László ! Sümegi Vilmos: De nagy hive lett Ugron Zoltán Lukács Lászlónak! Sohse hittük volna! (Elnök csenget.)