Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. 235 nak férfiak, a kik ezeket a bajokat megnézik és el merik róla mondani nézetüket. A Budapesti Hírlapban ma megjelent és már ismertetett czikk rátereli a figyelmet a felvidéki, a máraniarosinegyei gazdasági állapotok egy másik nagy rákfenéjére, az ügynevezett tehénuzsorára. Nem akarom hosszasan untatni a t. házat ennek elmondásával, csak arra vagyok bátor czélozni, hogy ez meg van irva Bartha Miklós könyvében. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) . Nem akarom felolvasni, hiszen ezek köztudomású dolgok. A ki mint törvényhozó e vidék ügyeibe beleszólt, egy lépést sem tehetett a nélkül, hogy Bartha Miklós gyönyörű, nagyérdekű és mély hazafiasságtól áthatott könyvét el ne olvasta volna és annak irányától ne lett volna vezetve az egész kérdés megítélésében. Nagyon kérem a t. igazságügyminister urat, legyen szives ezt a nyomorúságos tehénuzsorát szintén megvizsgálni, a hol rejtett lepel alatt folyik az uzsora ezer és ezer számra, községről községre, minden községben különbség nélkül és találjon utat-módot arra, hogy tegye lehetetlenné ezt a 6—8 száz perczentes kiuzsorázást. Nem ismétlem múltkori interpelláczióm adatait, de nagyon kérem a t. pénzügyminister urat és a t. belügyminister urat, szíveskedjenek nyilatkozni abban a kérdésben, nevezetesen a betétszerkesztésekre vonatkozólag azokra, a miket felhoztam, értem Bajdik György albirónak az igazságügyminister úrhoz intézett feljelentését, a melyben az adatok százai vannak felsorolva, hogy hamis helyhatósági bizonylatok segítségével változtatták meg a telekkönyvi beírásokat. Nagyon nagy haj, hogy a kormányzati politika nem gondoskodik arról, hogy az italmérések számát épen e vidéken, a hol az alkoholizmus a legijesztőbb formájában, t. i. a denaturált szesz fogyasztásában nyilvánul meg, a lehetőség szerint korlátozná. Minden egyes képviselőválasztás után, minden tisztújítás után, minden megyebizottsági választás után, minden községben ujabb és ujabb italmérések keletkeznek, habár egyes községekben 40—50 zugkorcsma, úgynevezett ezukrászda van, a hol ezukor helyett tisztán és kizárólag szeszes italokat lehet kapni. Csak egy-két esetet sorolok fel. Eelső-Visón 27 italmérés-van; a lakosok száma 7000. Petrován 3000 lakos és 8 italmórési engedély van. G-lódon 900 lakos ós 3 italmérés. • A kormány az emberanyag megkimélését érné el és a jövendő generáczió teljes elfajulását tudná megakadályozni, ha megszüntetné teljesen e vidéken az ujabb italmérések engedélyezését. (Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Sőt megtehetné Magyarországon is azt, a mit Ausztriában voltak bátrak megcsinálni, hogy Galicziában lényegesen, 50 százalékkal, redukálták az összes italmérések számát. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ha maga a nép nem bir elég erkölcsi erővel arra nézve, hogy megálljon azon az utón, mely a korcsma ajtajához és az ő végpusztulásához vezet, akkor a kormánynak kötelessége, hogy felülről jövő intézkedésekkel tegye lehetetlenné az alkoholizmusnak további terjedését. És itt nem szabad, hogy bármiféle finánczpolitikai szempont korlátozza és hátrálkormánynak népvédő és népmentő cselekedetét. Egyetlen egy szempont lehet csak itt, hogy egy egész vidék népét kell kímélni az alkoholizmus pusztításaitól. (Helyeslés bálfelöl.) T. ház! Nem is hozakodtam volna elő ezekkel a kérdésekkel, ha ujabban azt nem tapasztalnék, — azt hiszem, a népszámlálás erre nézve igen érdekes adatokat fog napvilágra vetni — hogy ez az uj kazár honfoglalás, ez az uj bevándorlás nem szorítkozik ma már a Verhovina vidékére, hanem mint futótűz ós árviz terjed tovább, és a folyamvölgyeken elérkezett már az Alföld határához is, sőt egy igen tekintélyes vezető embere a magyarországi zsidóknak azt mondta nekem a najiokban, hogy itt Budapesten már azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a hitközségnek a szavazási rendszerét, a választói jogosultságot hogyan lehetne megszorítani, mert Budapestnek zsidóságát az a veszély fenyegeti, hogy a bevándorolt galicziaiak a hitközség vezetését, az u. n. zsidó intelligencziával szemben magukhoz ragadják, és veszélyben forog még az a 8—9 millió koronányi alap is, melyből mostanáig felekezeti czélu jótékonysági intézményeket tartottak fenn. (Zaj és mozgás.) Én nagyon kérném, hogy a házon kivül is mindazok, kiknek e tekintetben némi beleszólásuk van a dolgok intézésébe, emelkedjenek túl a felekezeti szempontokon, a pártelfogultságon, és tegyenek ugy, mint a múltkori interpelláczióm végén Sándor Pál . . . Rosenberg Gyula: A galicziai bevándorlásnak sohasem volt zsidó szószólója! Huszár Károly (sárvári): Mélyen t. képviselőtársául, én nemcsak azt kérem, hogy a bevándorlásnak ne legyenek szószólói . . . Rakovszky István : Ellenségei legyenek! Rosenberg Gyula: Ugy van! Huszár Károly (sárvári): . . . hanem méltóztassanak hozzájárulni, hogy ezen értéktelen elemek önöknek tisztességtelen konkurrencziát ne csináljanak. (Derültség balfelöl.) Mi szeretnők, hogy az OMKE, mely olyan nagy buzgósággal dolgozik azon, hogy ezen. ország kereskedő népének anyagi érdekeit vezesse, és ugyanazok az egyének, kik az OMKE-nek a vezetésben élén állanak és az akcziót vezetik a szabadkőmives páholyokban, hogy megmentsék az országot azon rettenetes veszedelemtől, mely végpusztulással fenyegeti a miatt, hogy öt esztendő alatt 180 idegen apácza jött be, — ők maguk konstatálták e számot a Demokráczia páholyban — hogy ugyanazon egyének, kik a magyar hazát annyira féltik ezen 180 apáczá30*