Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-85

226 85. országos ülés 1911 január 25-én, szerdán. a 3,006.090 váltóból csak 29.800 lett, a mi a magyar váltó jóságát bizonyítja. De felhozzák a váltóanyag túlhosszu lejárati idejét, mint egyik legfőbb okát annak,' hogy a kamatlábcsavarra mégis szükség van. Kétségtelen, t. ház, hogy a mi váltónk lejárati ideje hosszabb, mint az osztráké. Az 1909-iki kimutatás szerint az osztrák lejárati idő 25 nap, a magyar lejárati idő 42 nap — átlagban. De ha összehasonlítjuk ezt a külfölddel, látjuk, hogy nem túlságosan hosszú és ezt mint megfigyelést szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek, hogy ugyanis folytonosan rövidebb lesz ez az idő a magyar váltóknál a múlthoz képest. Németországban a mi 42 napunkkal szemben 1906-ban, ez az adat állt csak rendelkezésemre, 51 nap, tehát több. A belga banknál fixirozott alapszabályok szerint 100 nap, Olaszországban hónap, Oroszországban 6 hónap. Ez is mutatja, hogy a külföldi nagy jegybankoknál túlnyomóan hosszabb ez az idő, mint nálunk. De, t. ház, kérdhetném joggal, hogy ha a kamatláb tényleg emelkednék, mit eredményezne ez egyrészt ? Értékpapírjaink külföldi elhelyezésének megkönnyítését abban az esetben, ha a bizalom irányunkban teljesen megvan. Nagyon jól mondja Fischl, a kire már hivatkoztam, hogy »nem lehet, hogy az alacsony kamatláb ugy fentartassék, mint Francziaországban, és e mellett annyi ipari és egyéb értékpapírt oly jól lehessen elhelyezni, hogy azok külföldről termelésre szánt tőkét hozzanak be. Nem lehet egyszerre két urat szolgálni. Azután nem szabad feledni, hogy a kamatláb erős csökkenése utóbb a kamatláb magasabb emelkedését fogja előidézni.* Ha magasabb a kamatláb, hiszen ez tapasztalati tény, akkor az úszó és elhelyezésre váró pénz, a floating money, a mely ma 4—4%%-on ipari elhelyezésre nem jön Magyarországra, valószínűleg, ha, mondom és hangsúlyozom, a bizalom irányunkban meg nem rendül, be fog jönni, mert szívesen fog elhelyezkedni magasabb kamatláb mellett. Hiszen a kamatláb a készfizetések megkezdésével nemcsak hogy nem fog emelkedni, mint az osztrákok állítják, hanem még csökkenni is fog, a mire mindjárt rá fogok térni. Mindezekből kifolyólag az én szerény nézetem az, hogy a teoretikus felfogásoktól eltekintve is, a gyakorlati élet azt bizonyítaná egy önálló bank esetén, hogy épen miután aranyvédelmi fegyverként hatálytalan volna a kamatlábemelés, miután továbbá váltóanyagunk nem romlanék, mert önálló jegybank mellett is túlnyomóan ugyanaz a váltóanyagunk volna, mint ezelőtt, miután továbbá a készfizetések felvétele csak restringálná az aranyfogyasztást és miután belső fogyasztásúiul sem vesz sok aranyat igénybe, mindezekből kifolyólag a kamatlábemelés rémétől tartanunk teljesen felesleges. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Áttérek már most röviden annak a kérdésnek vizsgálatára, hogy önálló bank esetén tényleg tartanunk kell-e attól, hogy külföldi czimleteink vissza fognak özönleni ?_ (Halljuk I Halljuk I) Érmek első ellenszere a készfizetés, a mire más reláczióban vissza fogok térni. Azt mondja Fellner, hogy a kötelező készfizetések a külföld fokozott bizalmánál és a, váltóárfolyamok további megszilárdulásánál fogva a külföldi tőkének beáramlását a monarchiába előmozdítani alkalmasak. A kötelező aranyfizetés megkezdése után az idegen tőke az eddiginél nagyobb arányban fog itt gyümölcsöző elhelyezést keresni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) ;•• i Ha ugyanis a kamatláb az önálló bank mellett tényleg emelkednék, akkor, mint voltam szerencsés már utalni reá, hacsak hitelünk teljesen romba nem dőlne és a bizalom meg nem inogna, a külföld nagyobb kamatot kap papírjainkért, ha pedig nagyobb kamatot kap, miért küldje azokat vissza ? Azt tudjuk, hogy a tőke rövid ideig-óráig csinál politikát, de érzelmi politikát nem csinál soha, és kiváltkép nem csinál akkor, mikor gazdasági hasznáról vagy már invesztált értékeinek csökkenéséről van szó. (Helyeslés a baloldalon.) De ahhoz, hogy a külföldi értékek visszajöjjenek, kettő kell : egyik, a ki visszaküldi, a másik, a ki visszaveszi, és én azt hiszem, hogy a külföld abban a pillanatban, mikor azt tapasztalná, hogy itt nincs valami nagy felvevő kedv, hogy az 1907-iki példa mintájára Magyarország és a magyar intézet mégsem hajlandók egy óriási jjapirözönt itt felvenni és azt mind átvenni és ezáltal a kurzusok esését megakadályozni, akkor az a külföldi tőke mégis meggondolná, hogy vájjon eret vágjon-e a saját zsebén, és a saját értékeinek önmaga által okozott devalválásával saját vagyoni erejét csökkentse. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon jól tudja az a külföldi tőke, hogy azok a bizonyos run-ok, melyek meglepetésszerűen insczenáltatnak, azoknak, kik odadobják a papírjaikat, hasznot nem igen biztosítanak, hanem csak azoknak, kik a homályban, árnyékban leskelődnek, olcsón megszerzik a papírokat, és nevetve akarják odaadni azoknak, kik fedezni akarják kötelezettségeiket és visszavenni akarják papírjaikat. Erre vonatkozólag igen helyesen mondja — és bár hosszabb az idézet, mégis felolvasom — egyik túloldalon ülő t. képviselőtársam, Jankovich Béla az ő véleményében, melyet a bankankéten adott (Olvassa) : »A belföldi értékpapírok visszavásárlása nemcsak a külföldtől, hanem tőlünk is függ. Ha nem rendelkezünk tőkefölösleggel, melylyel azokat visszaválthatjuk, egyszerűen nem vesszük meg a papírokat a külföldtől. De mindettől teljesen eltekintve, tételezzük fel, hogy valóban bekövetkezik a külföldi tőkének visszavonása, mondjuk a bankoknál elhelyezett külföldi kölcsönök visszavonása által. Mi lesz ennek a következménye ? Elsősorban természetesen aranyban leszünk kénytelenek fizetni, miáltal valóban elvonatik az aranykészlet egy része a forgalomból, illetve a bank pénztárából. így kisebbedvén a rendelkezésre álló készpénz, megdrágul annak értéke,