Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-84
198 54. országos ülés 1911 január 24-én, kedden. előttem a kérdés, ha beszédének ezeket a részeit összehasonlítom azzal a passzussal, a melyben elismeri, hogy az Osztrák-Magyar Bank elsőrangú deviza-intézet, de azt már nem ismeri el, hogy példás intézet volna. Ráolvassa a legerősebb kontravótumot a következőkben (olvassa) : »Tessék megvizsgálni a bank mérlegét és találni fogják a következőket. A bank aktívái között szerepel 1713 millió K értékű érczkészlet«. Egészen vág, a mint méltóztatnak látni, előbbi argumentálásával (tovább olvassa) : »Hogy ebből az érczkészletből mennyi az ezüst és mennyi az arany, azt részletes kimutatásokban csak a, mérlegből tudják meg önök, de innen nem. És ha bonczolni kezdem ennek az aktívának hátterét, mit találok 1 Azt, hogy ebből az 1713 millióból csak egy nagyon csekély rész a banké. Alig van több érczkészlete, mint a mennyi a részvénytőkéje<<, — előbb azt mondja, hogy nyolcz esztendő alatt 1 milliárddal emelkedett és most alig van több érczkészlete, mint az alaptőkéié. (Élénk derültség a jobboldalon. Tovább olvassa): »mert abból az 1713 milliónyi érczkészletből először is levonandó az 542 millió, a mely a két államé és a mely addig, a míg a készfizetések felvétele meg nem történik, nem a banké. Ha méltóztatnak azután figyelembevenni azt a másik tételt, hogy a banknak az érczkészlete, az arany, az ezüst, sőt még a váltópénz is nagy részében, sőt legnagyobb részében zsiróletétben van a banknál, a minek tehát ellentétele van a mérleg azon tételében, a melylyel a zsirószámla meg van terhelve, vagyis a bank majdnem az egész összegével tartozik annak, a mit a zsíróban nála betesznek. Ha méltóztatnak figyelembe venni, hogy 60 millió ebből az érczkészletből deviza és nem arany, akkor méltóztatnak látni, hogy oly institucziót támogatnak önök és dicsőítenek kitűnő intézet gyanánt, a mely a világon a legutolsó helyen áll érezfedezet szempontjából, mert még Romániának is jobban fedezett bankja van, mint a mi bankunk.« T. képviselőház ! Előbb azt mondottam, hogy másik okoskodása is rejtély, ez azonban százszororejtély; hozzátehetem, hogy feloldhatatlan rejtély, (Derültség jobbfelól.) mert, a mint a német mondja: Ein vollkommener Widerspruch bleibt gleich geheimnissvoll für Kluge wie für Thoren«. Ezt nem tudom megérteni, mindenesetre azonban nagyon irigylem Polónyi Géza t. képviselő urat, a ki ebben a beszédében fényes bizonyítékát adta annak, hogyan lehet egyszerre hideget és meleget fújni, hogyan lehet, bocsánatot kérek az ismert anekdotáért, a beszéd elsőrészében bebizonyítani, hogy honnan fuj a szél és hova fuj, a beszéd másik részében pedig kétségbevonhatatlan érvekkel bebizonyítani, hogy sem azt nem tudhatjuk, honnan fuj a szél, sem azt, hogy hova fuj. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szünetet kérek, igen t. elnök ur. , ; Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után ) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom" Antal Géza képviselő ur folytatja beszédét' (Halljuk I Halljuk i) Antal Géza: Az előadottakból, azt hiszem, méltóztattak meggyőződül arrói, hogy helyesen értékeli a tőzsde, az Osztrák-Magyar Bank részvényeit, a mikor az árfolyamot sem azon ötszörösen magas árban számítja, a mely az első kimutatás szerint kijár az Osztrák-Magyar Bank részvényeiéi nek, sem azon majdnem nullával egyenlő értékben nem veszi fel, hanem reális értékben, abban, a melyen ma mutatkozik az árfolyam. És itt méltóztassék megengedni, t. ház, hogy röviden reflektáljak Barta Ödön t. képviselőtársamnak épen a részvények árfolyamára nézve az Osztrák-Magyar Bank megszűnése esetén a részvényesek veszteségére vonatkozólag felhozott szavaira, mert ő abban látja annak egyik okát, hogy az Osztrák-Magyar Bank tovább is fentartandó, mert ez a részvényesek veszélyével jár. E szavakat sokkal erősebben, — más kifejezést nem akarok használni — akczeptálta Polónyi Géza t. képviselő ur, a ki még azt is kereste, hogy tulaj donképen kikéi ezek a részvények. Holló Lajos: Jogunk van keresni! Antal Géza : Barta Ödön t. képviselőtársam tévesen számított, a mikor a bank esetleges likvidálása esetén a részvényeseknek nagy árfolyamveszteségét hozta ki, mert a helyzet az, hogy a bankrészvényesek likvidálás esetén megkapják a részvények teljes névértékét, azonkívül kapnak 120 korona felpénzt, azonkívül megkatrják a tartaléktőkének reájuk eső hányadát és azonfelül érintetlenül fenrnarad az Osztrák-Magyar Banknak jelzáloghitelosztálya, a mely üzletét tovább folytathatja. Ha méltóztatik kiszámitani, feltétlen matematikai pontossággal kitűnik, hogy a részvények mostani árfolyama és az esetleges likvidálás esetén részvényekből az egyes részvényesekre rezultáló hányad ugyanaz, ugy hogy legfeljebb néhány korona differenczia lehet. De ezzel kapcsolatban kötelességem megjegyezni, hogy mi az Osztrák-Magyar Banknál és általában semmiféle a hazai hitelnek, a hazai gazdasági szférának alimentálására szóló pénzintézetnél nem azt keressük, hogy névszerint kik a részvényesek, mi az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát nem a részvényeselmek szavazzuk meg, mi az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát a magyar közgazdasági életnek szavazzuk meg. (Ugy van! a jobboldalon.) A főszempont, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam felhozott, azt hiszem, kellőképen meg van világítva. Méltóztassék megengedni, hogy most néhány kisebb tévedésre mutassak rá ; ezekkel egészen röviden óhajtok végezni, hogy azután rátérjek a másik fontos tárgyra, az érmeszerződés kérdésére, a melyről Polónyi Géza t. képviselőtársam kijelentette, hogy az idevonatkozó törvényeket rajta Mvül senki sem olvasta, maga a t. pénzügyminister ur sem revideálta, mert csak