Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-84

54. országos ülés 1911 január Ik-én, kedden. 191 ügyekben való határozás a bank tanácsát illette volna, melynek elnökét a pénzügyminister nevezi ki, tagjait pedig a két ház és a kereskedelmi kamarák választják.* Ennek a könyvnek érdekes irója is igazolja arról a javaslatról, hogy az akkori időknek érdemes emléke és érdemes emléke annak, hogy abban az időben az önálló bankról már törvényjavaslat is készült. A másik momentum, a melyre bátor vagyok a figyelmet felhivni, az 1873. évi XXVI. t.-cz., — melynek annak idején Széll Kálmán t. képviselőtársam volt az előadója — a melyben a kormány felhatalmazást nyer egy Magyar Leszámítoló és Kereskedelmi Bank alapitására és a melynek különösen 6. §-a nagyon megközeliti a magyar jegybank fogalmát. Kétségtelen, hogy 1878 óta, első banktörvényünk óta 67-es államférfiaink már nem beszélnek az önálló bankról; azontúl már kénytelenek vagyunk minden egyes meghosszabbítás alkalmával a jogfentartás hamis ezégérével megelégedni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban a t. túloldal közös bankos hivei ne hagyják figyelmen kivül azt a tényt, hogy az Osztrák-Magyar Bank elsősorban magánvállalkozás, még pedig legnagyobb részében osztrák vállalkozás, (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a mely megmutatta a múltban is azt, hogy mindig koneziliánsan ellátta a magyar hiteligényeket, ha azok ránézve jövedelmezők voltak. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) azonban azonnal visszautasította a hitelezést, a mikor észrevette, hogy az nem eléggé jövedelmező. (Igaz ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Vagy teljesen megvan-e győződve a t. túloldal arról, hogy a banknak mai dualisztikus szervezete mellett a magyar hiteligényeknek teljes elhanyagolása, sőt Magyarország elleni gazdasági háború teljesen ki van zárva ? Én egy magánvállalattal szemben, a mely nem altruisztikus alapon, hanem egoisztikus alapon van szervezve, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a melynek egyedük ezélja hogy részvényeseinek osztalékát biztositsa, erről meggyőződve nem vagyok. Földes Béla t. képviselőtársam megállapította, hogy az Ozstrák-Magyar Bank, a melynek, igaz, ma Magyarországon már több bankpiacza van mint Ausztriában — azonban nekünk nincs okunk ezen örülni, mert ez csak függőségünket bizonyítja és azt, hogy a banknak Magyarország jó piacza (Ugy van ! balfelől.) — Ausztriában nem akar vagy nem tud konkurrencziát csinálni, meTt ott a magánkamatláb gyakran alacsonyabb, mint a bankkamatláb ; tehát eljön ide, a neki jó piaczra, hogy itt jó üzleteket csináljon. Kimutatta azt is, hogy az Osztrák-Magyar Bank még ma is elhanyagolja a kisbirtokos és a kisiparos-hitelt; hogy a jelzálogüzlet. 4%-át teszi a kisbirtokos-hitel, a 100 koronán aluli váltókölcsön pedig 2%-át képezi a bank összes váltóügyleteinek, pedig ez lenne a banknak legfontosabb feladata, mert Magyarországon ma épen a kisbirtokos- és a kisiparos-osztály, szóval a kisember érzi a hitelélet nyomását és e tekintetben nekem statisztika nem áU rendelkezésemre ; azonban az életben tapasztalom azt, hogy nemcsak a kisbirtokos-hitelnek igen nagy része 6%-os, sőt még azon is felül emelkedő hitel, hanem egy jelentékeny százalék belőle még a 8%-on felüli uzsorahitelnek is jut. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A t. túloldal szakértői ebben a tekintetben minket meg nem nyugtattak, hogy a jövőben ezeket a kisbirtokos- és kisipari hiteleket a bank kellően ellátni tudná és akarná. Az önálló bank ellen azt a nagy argumentumot halljuk, hogy megdrágítaná a kamatlábat és visszaözönlenének a papírjaink. Ezzel szemben vagyok bátor utalni báró Madarassy-Beck Gyula igen tisztelt képviselőtársam beszédére, a ki szintén konstatálta, hogy az ujabb időben hollandi és sväjczi tőkék is jönnek hozzánk és fölkeresik czimleteinket. Miért ? Azért, mert azt a tipust, a 4%%-os czimletet, jövedelmező, biztos befektetésnek tekintik, már pedig a tőke, mint többen megállapították, nem poütizál, csak azt keresi, hogy jól legyen elhelyezve és kellő jövedelmet találjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mikor minket, az önálló bank hiveit, a t. túloldal katasztrófával rémítget, akkor nekem eszembe jut a bibliából a zsidók története. (Halljuk ! Halljuk !) a kiket, mikor az Ígéret földjére mentek, szintén mindenféle bajokkal, veszedelmekkel és küzdelmekkel fenyegettek, ők azonban ezzel nem törődtek, a küzdelmek daczára is eljutottak az ígéret földjére. Épen így vagyunk mi is a túloldal szakértőinek és nem szakértőinek a fenyegetésével ; nem törődünk a küzdelmekkel, mert meg vagyunk győződve, hogy mégis az önállóság, a gazdasági függetlenség adja meg ennek az országnak felvirágzását és boldogulását. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Egy példát vagyok bátor felhozni: a budapesti tőzsde példáját. Kétségtelen, hogy a budapesti tőzsde évtizedeken keresztül a bécsinek volt a fiháléja, az szabta meg az árakat, az irányította a kurzusokat. A budapesti tőzsde azonban nem törődve a katasztrófákkal és nem követve a gazdasági nagy egységek teóriáját, hosszas és szivós munkával és küzdelemmel önáUósitotta magát és ma bárki bármiként vélekedik a tőzsdéről, annak hasznos vagy ártalmas voltáról, azt kétségtelenül megállapíthatjuk és önérzettel állapithatjuk meg, hogy ma a budapesti tőzsde teljesen független a bécsi tőzsdétől, magyar papírokban a budapesti tőzsde szab irányt és sok dologban, különösen a gabonatőzsde is felülmúlja és túlszárnyalja a bécsi tőzsdét. Azt kérdezem, hogy ha itt a tőzsdén is azt a katasztrófa-elméletet hirdették volna, hogy itt is a gazdasági egységhez ragaszkodtak volna, lehetett volna-e keresztülvinni a tőzsdének a bécsitől való függetlenitését % (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mi az 5. §-t illeti, arra nézve véleményemet a részletes tárgyalás során leszek bátor elő-