Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-84

188 8í. országos ülés 1911 január 2í-én, kedden. Polónyi Géza t. képviselőtársam nagy beszédében kifejtette, hogy annak idején, már Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt is nagy vívmánya volt az ellenzéknek, hogy miután az önálló berendezkedés, tehát az önálló bank megrázkódtatással jár, valahogy szükséges és kívánatos, hogy ezen lejáratok egy időre ne essenek. Tehát már Széll Kálmán ministerelnöksége alatt vivmány volt ez, amennyiben akkor az önálló vámterület lejárata I907-re és az önálló bank lejárata I910-re esett. És most, a mint látjuk, már az önálló vámterület kérdése kitolódott 1917-re, az önálló bank felállítása pedig, a mint a t. túloldal részéről tervezve van. szintén 1917-re tolatnék ki, tehát egy olyan időre, a mikor már a lehetősége is el van vágva annak, hogy esetleg önálló berendezkedést létesíthessünk, (Ugy van ! Ugy van! a haloldalon.) Nagy aggodalommal kell látnunk ezt, és valamint a régi korban a karok és rendek, ha látták, hogy bármi módon kicsikartatik tőlük osztrák érdekben eredmény, sohasem voltak restek és talpra állottak az irányban, hogy valami i ekompenzácziót ka/pjanak, és a mint a t. kormány és a t. túloldal annak idején ígérte és a feliratban is jelezve volt az általános, egyenlő, községenkénti és titkos választói jog megvalósítása : ennélfogva én a magam részéről határozottan kérem, hogy ha már egyszer ugy összetolódott és összehúzódott önállósági berendezkedésünk határideje, akkor most ezen tárgyalás befejezése után tessék végre hozni és megvalósítani nemzeti alapon az általános, egyenlő, községenkénti és titkos választói jogot. Ezek után a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani (olvassa) : »Utasitja a ház a kormányt, hogy a kisember, különösen a kisgazda hiteligényeinek kielégítését jogi és gazdasági intézkedésekkel megkönnyítse, különösen hitelszövetkezetek és városi takarékpénztárak felhasználásával*. Csatlakozom Földes t. képviselőtársam és a Kossuth Ferencz által beadott határozati javaslathoz. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Következik ? Lovassy Márton jegyző: dr. Baross János! (Felkiáltások : Nincs itt I) Preszly Elemér ! Preszly Elemér : T. képviselőház ! A midőn az ezen oldalról elhangzott nagyszabású és kétségtelenül nagy szaktudású beszédek után én is mint nem szakértő a javaslat ellen felszólalok, teszem ezt azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy minden függetlenségi politikusnak erkölcsi kötelessége álláspontját kifejteni e javaslat tárgyalásakor, mert hiszen kétségtelen dolog, hogy épen e javaslatnak tárgya, t. i. a gazdasági önállóság kérdése, a függetlenségi párt jjrogrammj ának egyik kardinális része és a ki függetlenségi politikusnak vallja magát, e kérdésben nyilatkozni tartozik, ki kell fejtenie álláspontját, igazságát és azt, hogy nem érzelmi momentumok és motívumok, de igenis legjobb tudása és meggyőződése sarkallják akkor, a mikor az önálló gazdasági berendezkedést sürgeti. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Épen azért nem tudok egyetérteni a tegnap felszólalt Okolicsányi László t. képviselő ur eljárásával, hogy iparkodott a két függetlenségi pártnak a közelmúltban a bankkérdésben elfoglalt nézetkülönbségét egymással szembeállítani és ez által azt a talán általa sem óhajtott eredményt érte el, hogy e szembeállításnak a t. túloldal örült és tapsolt. Már pedig kétségtelen dolog, hogy ha a közelmúltban volt is valami jelentéktelen differenczia a két függetlenségi párt között, mindkét függetlenségi párt ugy a múltban, mint a jelenben az önálló bank álláspontján állott és áll. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És kétségtelen az is, hogy mindkét függetlenségi párt az Okolicsányi László t. képviselőtársam beszédében kifejtett állásponttal ellentétben az önálló bank kérdését dogmának tekinti és nem megy oly messzire e kérdésben, mint a t. képviselő ur, a ki bizonyos konczesszió fejében, a banknál bizonyos magj^ar befolyás ellenében hajlandó lemondani az önálló bank követeléséről, sőt ezt a teóriát az összes közös ügyekre és közös egyetértéssel intézendő ügyekre is kiterjeszti. Épen ezért nem osztozhatom a t. túloldal azon felfogásában sem, hogy nekünk, függetlenségi politikusoknak, ez ellen a javaslat ellen nem indokolt felszólalnunk, hogy nincs jogezimünk a vitára, mert hiszen a lefolyt választások alatt épen a bankkérdés volt a két pártnak, épen a bankkérdés volt a választáskor szemben álló pártoknak ütköző pontja. Az én véleményem szerint e fölfogás ellenkezik a parlamentarizmus lényegével, mert hiszen a kisebbségi pártoknak, ha vereséget szenvedtek is egy kérdésben a választások alkalmával és ha kétségtelenül konczedáljuk és elismerjük a tényt, hogy a lefolyt választások a közös bank híveinek álláspontját igazolták és a közös bank híveinek adtak többséget, még akkor is a parlamentarizmusból folyó kötelességünk az, hogy elveinket védjük és hirdessük és a nemzetet álláspontunk igazságáról meggyőzzük. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt olvasom, hogy a t. túloldal türelmetlen e vitával szemben, sőt erőszakos rendszabályokat is hallok emlegetni és iparkodnak e vitát obstrukcziónak feltüntetni. A magam részérői kijelentem, hogy obstrukezió e kérdésben nem jogosult, nem jogosult épen a választási eredmények után, nem jogosult e kérdésben semmiféle erőszakos rendszabálynak, semmiféle erőszakos fegyvernek igénybe vétele az ellenzék részéről. De akkor, mikor mi legelemibb képviselői jogainkat és kötelességeinket gyakoroljuk, mikor hozzászólunk a javaslathoz, és mikor a mi hozzászólásainknak elbírálója, az elnökség megállapítja azt, hogy ez a vita tárgyilagos mederben folyik, mert hiszen a mai napig egyetlen agy szómegvonás, sőt még egyetlen egy figyelmeztetés sem hangzott el, akkor türelmetlenségről beszélni, azt hiszem, nem lehet, mert mi nem obstrukeziót folytatunk ebben a kérdésben, hanem álláspontunkat fejtjük ki és álláspon-