Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-83
182 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. a kölcsönt részünkre folyósította, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen épen ez a szubtilitás, ez a finom különbség az, a mely, mint emiitettem, a nemzetközi forgalomnak érzékeny mérlegére oly óriási befolyást gyakorol. Csak egy adatot hozok fel ennek illusztrálására. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbahldalon.) Vájjon a mostani állapot megfelel-e — a mit a kormány intenczionált a javaslat benyújtásakor és a melyen mi is vagyunk — a készfizetés kötelező megkezdése álláspontjának 1 Hogyan vannak pl. a mi járadékaink ? Van aranyjáradékunk és van koronajáradékunk. Az aranyjáradék és a koronajáradék közt rendesen másfél százalék differenczia szokott lenni. Vájjon ki fogja elhitetni akár velem, akár mással, hogy ha a kötelező készfizetés jogilag is effektuálva volna, vagyis, ha a 83. §. felfüggesztése megszűnnék, akkor is ily nagy különbözet volna az arany- és koronajáradék közt % Hosszú lejáratú kölcsönöknél, a hol a hitelező voltaképen mintegy egyelőre lemond a tőkéjéről és tisztán a kamatot akarja élvezni, ennek a másfél százalék árfolyamú különbségnek nincs oly nagy jelentősége. De már a rövid lejáratú kölcsönöknél, a váltókölcsönöknél, a melyeket szintén ide akarunk hódítani a külföldtől, a másfél százalék árfolyamú differenczia, tekintettel a rövid lejáratú időre, már óriási mértékre emelkedik, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbal,oldalon.) Eleve el vagyunk tehát zárva attól, hogy a mobil-hitel tekintetében közvetlen összeköttetéseket szerezzünk, (ügy van! a bal- és a szélsöbahldalon. Zaj. Elnök csenget.) Hiszen érdekes, t. képviselőház, ennek az egész valutakérdésnek a története. Nem fogok rája kiterejeszkedni, az idő nem engedi. (Halljuk ! Halljuk!) Például 1848-ban. mikor még ezüstvaluta volt, illetve erre volt alapitva a valuta, az ezüstnek még nagy értéke volt. Később, 1848-tól 1878-ig az ezüst értéke folytonosan csökkent, ugy hogy 1878-ban a paritás az ezüstpénz és papírpénz közt tökéletesen helyreállt. 1878-tól kezdve azután az ezüstcsökkenés fokozatosan tartott, és mi lett ennek a következménye ? Az, hogy mivel akkor még meg volt engedve az ezüstnek magánosok részére való veretése, 1879-ben már el kellett tiltani az ezüstnek a veretesét magánosok részére, mert ezt spekulácziós czélra használták ki a papir- és ezüstvaluta közti különbségre való tekintettel. Miféle, nagy jelentősége volt ennek a disparitásnak ? Nem is annyira az ezüst értékének hanyatlása, mint az, hogy a folytonos árfolyamingadozás pl külföldi összeköttetéseinknél már régebben is óriási nehézségeket okozott. Volt még egy érdekes jelenség is, t. képviselőház. Figyelembe veendő volt ugyanis az arany-ázsió. Ilyen tényleg már régebben, 1892 előtt is volt, mert volt különféle papírpénzünk : bankjegy, államjegy, kamatozó és nem kamatozó kincstári utalvány, ezek mind kényszerárfolyammal bírtak; tehát arany-ázsió feltétlenül volt. Ez az arany-ázsió nemcsak egy, hanem két szempontból is figyelembe veendő volt, nevezetesen a papirj)énz és az ezüstpénz szempontjából, és az a külföldi hitelező, a ki áruját az osztrák-magyar monarchia egységes vámterületére behozta, kénytelen volt valóságos kvóta-spekulácziót csinálni, a mi feltétlenül nem volt előnyös nemzetközi összeköttetéseink elősegítésére. Épen ezeket a spekulácziókat, ezeket a nehézségeket akarjuk mi kiküszöbölni a készfizetéseknek minél előbbi megvalósítása által. (Helyeslés a baloldalon.) Hiszen megtörtént akkor, hogy tisztán erre a valuta-különbözetre egyegy külön u. n. fedezeti ügyletet kellett kötni a külföldi és belföldi, egymással összeköttetésben álló iparosoknak és kereskedőknek. T. képviselőház ! Eellner szerint, mikor ő a kimutatást csinálta, 176 millió passzív fizetési állapotunk volt. ö aztán későbbi munkájában már kijelenti, hogy bizonyos adatok nem egyeznek, és ezt a kijelentést lényegesen módosította. Ez a becsületes, jóhiszemű tudós ember két ilyen munkát irt, az egyik a fizetési mérlegről, á másik pedig a készfizetésekről szól. Nem akarom ugyan gyanúba hozni, de sajátságos, mintha e két munka és a mindenkori politikai állapot között megvolna a legszorosabb konnekszió. A fizetési mérlegről szóló munkáját felhasználták a közös bank hivei az önálló bank felállítása ellen, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) most pedig a készfizetések megvalósítása végett megirt ez a t. tudós, kinek e munkásságát különben nagyrabecsülöm, egy másik munkát, a készfizetések felvételéről, illetve a valuta rendezéséről, melyben állást foglal a készfizetések mellett, nem tudván azt, hogy a mikorra megírta e munkáját, ezt a készfizetést maga az a kormány és a párt fogja elejteni, melynek intenczióját ő ezzel a munkájával szolgálni kívánta. (Derültség a baloldalon.) Igazán malőrös volt ez az ur ! Ha az osztrák köröket kérdezte volna meg a magyar körök helyett, mindenesetre jobban járt volna munkájának megírásánál, mint így. Most pedig méltóztassanak megengedni még azt, hogy egy kérdést tegyek fel abból a szempontból : megvan-e hát az a két feltétel a készfizetések kötelező behozatala szempontjából, a melyet rendesen megállapítani szoktak, vagyis megvan-e a készfizetéseknek jogi feltétele és gazdasági feltétele ? A jogi feltétele megvolt már akkor, a mikor 1903 február 28-án az 5 és 25 forintos államjegyeket bevonták és a mikor a bank a megfelelő fedezetet pénztárába beutalta. Jogi észrevételt tehát a készfizetések ellen nem lehet tenni. Tudta ezt a t. túloldal is és azért vette programmjába is, mert remélte, hogy megvalósítása akadályokba ütközni nem fog. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lássuk már most, megvannak-e a készfizetések megkezdésének gazdasági feltételei, mert hiszen jó, ha eminenter gazdasági szempontból tárgyaljuk e kérdést. Gazdasági feltétel először az, hogy van-e kellő érczkészlet, van-e kellő aranykészlet, kedvező-e